Cső anyukám, életbe lépett a C terv, kirúgtak


Mit csinálsz, ha kirúgnak a munkahelyedről?
Én felveszem az Asking Alexandria pólóm, hajat mosok, metált kapcsolok és elmegyek inni a volt kollégákkal.
Milyen szakaszok lépnek egy ilyen letaglózó momentum után érvénybe?
„Most csak szívatsz ugye?” Nem, tényleg ez van. Van egy kis adrenalin löket bennem, meg meghatódás, amikor mindenki hüledezve és szomorúan ölel át és búcsúzik el. Az a kis lendület meg pont arra jó, hogy felszívom magam és mosolyogva lépek ki az ajtón a két szatyornyi holmimmal. És hálát adok, hogy még jó hogy nincs több cuccom.
Az összejövetelen végig azon agyalok, hogy megvegyem-e a harmadik vodka narancsot is, vagy spóroljak ott, ahol tudok és mára amúgy is elég volt a piálásból. Az adrenalin még mindig dolgozik, és úgy vagyok vele, franc bele, megérdemlem, hogy legalább egyszer a kirúgásom napján kirúgjak én is valamit magamból. A józanságot.
Másnap, azaz másnap, hat vodka narancs után az élet homályos és fájdalmas. Az agyam folyamat dolgozik a következő lépésen és a mentőakciókon, persze két fájdalomcsillapító után. Nyilván összekaparom magam hamvaimból, arra sincs létenergiám, hogy keseregjek, de a fantáziámig még nem jut el, hogy igazából jó dolog történt velem. Egész nap telefonálok, információkat gyűjtök, fél kézzel önéletrajzot frissítek, a másikkal simogatom a kutyát.
Kezd összeállni a kép, a, b, c tervezetek, apukám meg már takarítja a szobám, hogy beférjenek újra a cuccaim, ha hazaköltöznék. Ugyan az csak a d terv. Viking vagyok az ég szerelmére, olyan könnyen tőlem nem szabadul ez a város.


Következő nap, azaz ma. Sok alvás után végre meglátom a plafonon a megoldást. Nem viccelek, tényleg felnéztem a galériából az alacsony plafon tetejére, ha ezt így kell egyáltalán helyesen mondani. Megvilágosodtam és kipattantam az ágyból, mert egy percet sem akartam tovább elvesztegetni. A hadjárat elindult, végre tudtam reggelizni, írtam (fejben) bevásárló listát. Kitaláltam mit fogok főzni, ami manapság igen nehéz kérdés. Elmentem a boltba, és amikor kiléptem a fénybe, bele a városközpont szélébe, akkor sütött rám igazán a felismerés, hogy szabad vagyok. Bármit megtehetek. Bármit! Most bármibe belefoghatok, amit valaha is félve indítottam el. És, ha mégis úgy alakulna, hogy ismét beskatulyázom magam egy kategóriába, azt az érzetet és lendületet többé már nem veszítem el. És megcsinálom, ha meg kell közben tanulnom fejen állni, akkor is.
Megígértem magamnak.
Bármi történjen is.
Megcsinálom.

Újabb év, egy kád vízben

Befeküdtem a kádba. Pontosan olyan habosra csináltam, mint amilyen gyerekkoromban volt. Ahogy pocskoltam magamra a meleg vizet azon filóztam...