Szarka? Lábas? Én?


- Kislányom, ideje lenne valami arckrémet használnod, kicsit szarkalábas az arcod.

Szarka? Lábas? Ez biztosan valami újfajta főzőedény a konyhámban, merthogy az én arcomon nincs ilyen az is biztos.
2018. október 13. Rongyolok befelé a boltba, ezekre a kuponnapokra. Nem vágtam ki az újságból csak az aloe vera sprayt, mert az már elfogyott egy ideje és smucig voltam kiadni érte annyi pénzt, most meg húsz százalék mínusz. Mennyire jó már. Az eladónő megjegyzi, hogy látja én is panaszkodom arra, hogy nincs a kutyakajára kupon. Meg se szólaltam, de tény, hogy a spray mellett csücsül egy zacskó kutyaeledel, amit nehezményezve vettem meg akció nélkül. Bezzeg a macskáknak van kuponjuk… Nem baj, a kutyának enni kell. Megveszem én ennyiért is.
2018.október 14. Csak elgondolkodok ezen a szarkalábas dolgon. Meg kellett volna nézzem van-e valami arctisztító, vagy arcmasszázs akármi a boltba. Nincsen nekem szarkalábam, de fáradt a szemem alja azt bevallom egyenesen. Hopp, van a táskám alján egy kakaós csiga, el is felejtettem. Azzal a lendülettel elengedem az arcos dolgot.
2018.október 15. A világ legnagyobb beauty-tech cége, a FOREO megalkotta az első okos arctisztítót, a LUNA fofo-t, ezzel tovább bővítve személyre szabható bőrápoló eszközeinek sorát. Nincs tévém, de ez a ropogós hír hurrikánként száguld át a falaimon. Kész, ennyi. Csókolom. Megyek a dm-be vásárolni.
Megmutatom én anyukám milyen az arctisztítás a 21. században. Arckrém mi…



Margit híd, budai hétfő, HÉV állomás

Elköltöztem, ismét. Immáron negyedszerre. Mikor feljöttem Budapestre (szabolcsi lány vagyok) nagyanyám mindannyiszor elmondta, a botos néniktől kérjek útba igazítást, mert ők biztosan tudnak segíteni, és tutira nem gonoszak. Ezzel azért azóta vitatkoznék.
És bár sokszor eltévedtem, mire megtanultam térképet és BKK-s nyilacskákat olvasni, meg mire rájöttem, hogy tulajdonképpen minden megálló a falra van írva - eltelt egy-két elkésős történet.
Négy kerületet kóstoltam meg eddig. Mindegyiket más szájízzel. Valamelyik jobb volt, valamelyik kevésbé. Valahova visszavágyok kicsit, valahova nagyon nem. Most meg, megállt a villamos, a Margit híd, budai hídfőjénél. Most először nincs metró a fő látóteremben, csak tíz perccel lejjebb.

Azt mondják - a legendák, most már ezt is tudom - hogy, ha megkapod, amire oly annyira vágysz, és küzdöttél érte már már vért izzadva, nyakadba hull a boldogság és elönt az endorfin eső. A nagy lófenét. Ez a valóságban nem így történik. (Bár másnál máshogy, lehet csak én vagyok ehhez is csudabogár) A nyakamba szakadt egy új munkahely. Új lakás. Egy gyerek (lásd: kutya, polgári nevén Bibó) És konkrétan szakadtam a változásokkal együtt én is. Megnéztem két hete a World Trade Centerről szóló filmet. Na, pontosan olyan sebességgel zúdultam össze. Én se vagyok papírból na. Ha kiveszel a komfortzónámból én is úgy viselkedem, mint a krumpli miután a ládából a forró vízbe teszed. Alakul egy idő után az új környezetéhez.


Van endorfin eső. Ne essél kétségbe. Csak egy héttel később. De, aztán meg ott találod magad a kanapén, hogy tíz perce elvigyorodott képpel és nyugodt szívvel bámulod a kis tökfejet (kutyát), amint épp alszik. És, hogy mozgatja közben a kis lábát álmában. Csorogsz a boldogságtól. Elégetetten fizeted ki a lakbért, adod le a csekkeket, még ha fáj is az összeg a végén. Sebaj, húzol még egy strigulát a hűtőn lévő listán. Kellemes hangulatban indulsz el a munkahelyedre, nem azzal az 'Úristen, mi az anyámnak keltem ma is fel' fejjel. És a borostyán palántáidnak tervezed az új élőhelyét, amikor rájössz kész a zöldségleves. Leveszed a gázról. Idő van le kell menni még egyet sétálni a kutyával. Még egy üzenet. Aztán alszol. És ez volt a hétfő. El se hiszed mi.

Szóval sétálok hazafelé az utcán. A Jászaitól gyalogolok egy megállót, mert közel van és, mert addig is szellőzik a fejem, meg az idő is jó. És nekem csak az a nyavalyás tengeri csutka jár az eszemben, amit azért tört le nekünk nagyanyám, hogy az öcsémmel farmot tudjunk építeni. A csutka volt a disznó. A fa, a kutya. És a mogyoróból meg egereket csináltunk. Gyűjtöttük a Cserematyit, meg a krumplibogarat, és a csigákat is. Apa meg csinált nekünk lepkehálót, amivel kergettük a pillangókat, de a szomszéd kerítésénél pont volt egy hatalmas vadvirágos bokor, ahol annyi lepke volt, mint egy egész méhkas zümmögi. Amikor már olyan ügyesek voltunk kézzel fogtuk meg őket. Csak egy egészen pici pillanatra, mert aztán szabadon engedtük mind. És csak a fehéreket fogtuk, a pávaszemeset nem tudtad, csak nagy ritkán. És, ha fogtál is egyet, üvöltve rohantunk anyához, hogy mit találtunk. Ritkaságot. Az a gyerekkor is ritka volt ám.
A fene vigye el. Öcsém, hiányzik, hogy nem vagy már hat éves.

Újabb év, egy kád vízben

Befeküdtem a kádba. Pontosan olyan habosra csináltam, mint amilyen gyerekkoromban volt. Ahogy pocskoltam magamra a meleg vizet azon filóztam...