Látom te is ki vagy varrva

Szeretem ezt a megjegyzést. Már csak azért is, mert az esetek nagy részében olyan embertől jönnek, akik tudják mit jelent azt, hogy ki vagy varrva.
Hogy ez nem csak a divat. Nem csak egy multifunkciós hóbort. Hogy nem csak a tested, de a lelked is ki van varrva. Az összes olyan emlékkel, amit nem akarsz elengedni, hetven éves korodra sem, amikor már alig fogsz emlékezni a rég múltra. Azokra a jó időkre. A mérföldköveidre. Amikkel ki vagy varrva.

Minden egy négy napos tánckurzussal kezdődött. Majd elmentem a kedvenc fodrászomhoz. Majd leutaztam Veszprémbe. És szétnyíltak a lelkem ízlelő bimbói. Tudom, hogy van olyan pillanat, amikor engedek az életnek, had vigyen le a mélybe és beleülök a "ez van, ez ilyen lesz" hangulatba. És jól tudom előre, hogy egy darabig a jó ég se húz ki a sártócsából. Dögönyöz egy pár pillanatig, napig, hétig. Volt, hogy már hónapokig. Aztán egy olyan Napsütéses időjárást küld rám, amitől felszárad a sártenger és nekem muszáj lezuhanyoznom. Kilépnem a komfortzónámból és határokat döntögetnem.

Megérzem a messziből a kaja illatát. (ami a hasonlat esetében, tudjuk, hogy jóféle boldogság pillanatokat jelent)
- Itt lenne az a rész, ahol felsorolok tizenhárom nevet, akik részt vettek ebben a boldogságforrás megindításában. Megköszönöm nekik a mindent és dobálom a puszikat. - De valljuk be, az nem az én reszortom. (Különben is már sütöttem nekik sütit, tudják, hogy mi a helyzet. Kacsintós smile)

Ez a komfortzóna kilépés nem is olyan ijesztő és buta dolog. Mindenkinek másmilyen ez a zónája. Valakinek az, ha meg kell érinteni egy idegen ember vállát. Valakinek, hogy felszálljon az M3 pótlóra és végig  utazzon tíz megállót. Valakinek, hogy megtanuljon főzni az új pasijának, de azelőtt fakanalat se fogott. És így tovább.

Az én zónám a magányban veszett el ebben az évben. Azt hiszem ezt egy kicsit nehezebb átlépni, mint a főzni tanulást, vagy az emberek vállérintését. De valamiért, valahogyan, mindig a megfelelő pillanatban jön egy szellő és sodorja azokat a lehetőségeket felém, amikből kiderül, nem vagyok egyedül, csak kicsit messzebb kell utaznom a nevetős, borozós, ölelgetős, beszélgetős pillanatokért. És nincs is ezzel baj. Sőt. Zóna ajtót tárva nyitva hagyván neki is indultam.


Nem vagyok jó inspirátor, de egy jó tanácsot elfogadhatsz, mint egy kedves idegentől. Sokszor ott találsz válaszokra, ahol gondolod, hogy keresned kéne, csak eddig nem merted még megnyitni azokat a kapukat. Nyugodt szívvel hallgathatsz a megérzéseidre. Mert nem fognak hazudni. Ott lesz, amit keresel. Nem kell félned tőle. 

Csak menj.

ATH

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Védett férfiak kertjében ültem én

Margit híd, budai hétfő, HÉV állomás