Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: október, 2017

A kedvenc könyvem: Te vagy

Kép
- A kedvenc könyvem: Én vagyok.
- Hazudtál?
- Nem. Te, én vagyok.

- Egy Napocska van a csuklódon.
- Igen.
- És mik azok a karkötők?
- Úgysem értenéd.
- De.
- Majd egyszer elmesélem.

Ahogy az idő múlik, a fejtetőnk egyre több őszhajszálnak ad otthont. Megjelennek a nevető ráncaink. És az aggodalom gumók a lelkünkben. A zsigereinkben érezzük a titkokat, amiket a nagyok, és a még nagyobbak titkolnak előttünk. A kicsik nem, a kicsik mindig igazat mondanak.
A rejtelmek is kitudódnak egyszer. Vagy épp a megfelelő idejükben, vagy már túl későn. de általában sosem túl hamar, mielőtt még kinyithatnád az ernyőd az eső előtt.
Egy idő után elkezdünk hiányozni egymásnak. Ami régen egész napos volt, pár órára redukálódik. Az ölelés havonta egyre, a szép szó félévente hagyja el a testünk. Elválunk, mert más az irány. Más sínekre visz a vonat. Nem ugyanarra szálltunk fel.

- Itt vagyok.
- Csak, te hiszed így.

Mert nyugtatod magad, hogy minden olyan mint régen, csak egy-két saroknyi rész lett lecsippen…