Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: július, 2017

Anyám paszulylevese

Kép
Anyám paszulylevese nagyon finom, sőt hipermega finom, nincs mit ezen szépíteni. Ez van és kész. Annyira jó, hogy én magam nem merem főzni, nehogy leromboljam a paszulyleves iránti vonzalmam és megtörjön a varázs.

Lassan vége a júliusnak és nekem ez az első szabad hétvégém, amikor van időm rendet rakni, nagy bevásárolni, erős gondolatokat a fiókba installálni. Most is sikerült a zsigerekig megmozgató nosztalgia hangulatba kerülnöm, hála az új környéknek, ahol lakom. Minden öreg néni, és bácsi, vagy csupán a szél fuvallata, ahogy megmozgatja a fák leveleit, vagy a gyerekzajok eszembe juttatják a vidéki hangulatot. Sőt még a kutya zihálása is, ami hajnalban beszűrődik az ablakon keresztül. Pont ugyanolyan, mint otthon a szomszéd ebe.
Látom a papókat kerékpárt tolni, amitől egyből beugrik nagyapám, meg a piros biciklije, ahogy gurul befelé az utcába. A mamókat meg egymás mellett lassan, komótosan sétálgatni és az ebéd receptjét kibeszélni. Ekkor eszembe jut, mikor még nagyanyám bot nélkü…

Emberek vagyunk

Kép
Emberek vagyunk. Mindig. Emberek vagyunk, akkor is, amikor tévedünk. Akkor is, ha rossz döntést hozunk. Akkor is, ha pocsolyába lépünk. Emberek vagyunk a boldogságban. Akkor, amikor végtelenül örülünk valaminek. Amikor megszületik egy új élet általunk. Amikor felnevelünk. Emberek vagyunk jóban. Emberek vagyunk rosszban. Emberek vagyunk, akkor, amikor tudatunkon kívül bántunk meg egy számunkra fontos embert. Emberek vagyunk akkor is, amikor naivan úgy hisszük nem ártottunk nagyot ezzel a másiknak. Emberek vagyunk álmunkban. A puha takaró alatt. Egyedül. Vagy párban. Emberek vagyunk társaságban, de egyedülállóként is. Emberek vagyunk reggel, délben és este. Egész nap. Emberek vagyunk, amikor kétszáz forintot csúsztatunk az éhező zsebébe. Emberek vagyunk, amikor nem adjuk át a helyünket az öregeknek. Emberek vagyunk, amikor temetjük egy szerettünk, és emberek, amikor örökbe fogadunk egy másikat.   Emberek vagyunk árulásban és igazságszolgáltatásban. Emberek vagyunk itthon és külföldön. Ott…

Nyílt üzenet D-nek a múltért

Kép
A te hülye ötleted volt, hogy találkozzunk ismét egy fesztiválon, mert kilenc éve is együtt fesztiváloztunk és azóta te nem. Amint látod, először nem örültem őszintén a gondolatnak.
de később rájöttem ennek eszmei értéke van.

Ez akkor tűnt fel először, amikor már a délután folyamán némán szorongattam a telefonom, hogy ha nem is hallom, érezzem ha rezeg, és üzenetet kapok tőled, hogy merre vagy. Gyanítani kezdtem, kicsit többet jelent most nekem is ez a találkozó, mint ahogyan én azt gondoltam. Majd a borzasztó tömegben egymásra találtunk. Nem is emlékszem már kristálytisztán, de talán kilenc éve is hasonló volt a szituáció. Azt hiszem egy drum & bass sátor előtt vártuk, hogy bejussunk végre és akkor mutatott be az egyik társaságbeli lány, hogy épp összekukázott téged valahonnan és innentől kezdve velünk fogsz lógni.
Ennyi évvel később elgondolkodtató az egész, hogy miért is volt ennek a napnak most ilyen nagy az értéke. Hogy mit is érzek valójában irántad. Hogy ideje erre pontot t…

Te Réka, Te nő vagy!

Kép
Igen, tudom. Azt mondtam elérhetőbb leszek, sok irománnyal meg minden, és küldöm majd a képeket, meg a munkákat - de rá kellett jöjjek, hogy nem találom az életemben a rendszert. Nincs meg az a logikai rész, aminek segítségével átlátom a mindennapokat és eredményesen, minden időmet felhasználva tudok esténként lefeküdni a plüss banánom mellé.
Ehelyett a kapkodás és a lustaság között ragadok sokszor. Elkezdve új könyv olvasást, leegyeztetve fotós munkákat. Belekapva egy-egy bejegyzésbe. Közben kirándulok, fesztiválozok. Takarítok, főzök, mosok. És elfelejtem veletek megosztani a dolgokat, pedig minden lépésem fejben dokumentálom. De még nem találták fel azt az öníró tollat, amit a gondolataiddal tudnál irányítani.
Most még meg kell találni az aranyközéputat, ami igazából nekem most egy hatalmas szépen átlátható rendszert jelentené. Persze, alaphelyzetben nem vagyok rajongója az ilyesfajta "kényszeres" dolgoknak, de belátom, hogy néha nem árt egy kis fegyelem a teendők között.…