#47

A piszkos tornacipő

Lenyeled, vagy nem nyeled? - Művész koszt. Vannak élethelyzetek, ahol még nem tudok olyan hatalmas dolgot produkálni. És, néha egy-két epres muffin is odaég, ha nem figyelek. De azt mondják nem baj, ha pofonokat kapunk, mert később ezektől lesz könnyebb az élet.
A tűzvörös analitikusommal - aki amúgy nem pszichológus, hanem nyuszi anyuka és hivatásos esőben sétáló - Veronikával társalogtam ma. Valahogy mindig jókor találkozunk a legjobbkor. Még mindig kisebb vagyok nála, és ő is ugyanúgy etet a főztjével, mint az anyukája. (nembánomám) De a fejemben akkora a torlódás, hogy ezt még ő sem tudta most kibogozni.
Azt, hiszem úgy nézhet most ki a lelkem, mint a Bosszúállók főhadiszállása, Ultron támadása után. Jelenleg vidék sem nyugtat, sem a rét, sem a friss levegő, sem a szomszéd kutyák ugatása. Sem a muffin illata.

Épp ezért lenne ma egy kérdésem mindenkihez. Láttad-e ma már magadat? Nem a tükörben, hanem kívülről. Ha magadhoz szólnál mit mondanál. Mert mondd el magadnak mi a baj! Én megtettem.

- ' Kedves Annie, észrevettem, hogy ma nincs olyan felhőtlenül jó kedved. Látom rajtad, hogy valami gyötör belülről és olykor nem figyelsz, elkezd emészteni. Előhúztam hát az ősrégi tornacipőd a szekrény legaljáról. Nagyon koszos ugyan és több oldalról is lyukas, de még mindig a tiéd és felmegy a lábadra. Azt hiszem már több mint négy éves az a cipő. Amikor felveszed, úgy fogod magad érezni, mint a 20 éves önmagad. Eleinte furcsa lesz és örömmel tölt majd el. Felelevenednek az emlékek, hányszor áztál el abban a cipőben, hányszor sétáltál végig benne a sárban és porban. Hány fotón lehetett rajta és hány bulizós éjszaka szemtanúja volt. Végig sétálsz benne az udvaron, a virágillatos járdán, majd megállsz a Naplemente előtt, mint annak idején. Nem az lesz a fejedben, hogy kik hiányoznak és kik koptak le az évek alatt - akik most már nem állnak ott melletted, hogy együtt nézzétek a Napot. Hanem azon fogsz töprengeni, jól esően, hogy ennyi év telt el és ez a tornacipő még mindig megvan, megannyi emlék közepette. És, akik most fontosak számodra, mind ott várnak valahol. A fővárosban, a debreceni vasútállomáson, a családi házban... Épp annyi ember van melletted, amennyire szükséged van és épp azok, akik úgy igaziból szeretnek. Bármi is legyen a lelkedben, ami zavar, ha visszarakod a cipőt a szekrénybe és felveszed, azt, amelyikben most jársz érezni fogod a különbséget és tudni fogod, hogy minden lábbeli mögött hatalmas küzdelmek vannak, de mind elért valamit, amitől Te több lettél. Továbbra is becsüld meg minden pillanatát az életnek, mert minden Érted történik. '-


Mindig furcsállottam, amikor arra a következtetésre jutottam, hogy ideje önmagammal beszélgetni. Nem mással. Nem mástól tanácsot kérni. Hanem önmagamtól. Vajon ilyet sokan csinálnak? Vagy fejvesztve rohannak a pszichológushoz, vagy a kocsmába a barátokhoz? Azt hiszem, pedig szükségünk van erre. Önmagunkra. Mert lesz olyan pillanat az életben, amikor senki másra nem fogunk tudni számítani, csak magunkra. És, akkor tudnunk kell majd, hogy bízhatunk-e a saját ítélőképességünkben. 

Akarva-akaratlanul sem találom ma a helyem, így inkább dolgozom egy kicsit és méltón lezárom a hetet és továbbra sem vagyok oda a vasárnapokért. Úgy látszik ez már velem marad. 

Veronika azt is mondta, hogy vannak olyan emberek, akik elfelejtenek hálát adni, bizonyos dolgokért, vagy épp semmiért sem. Fontos, hogy tudjunk köszönetet mondani az apróságokért is és adott dolgokért hálásnak lennünk. Például, ha kilyukad a cipőnk, tudunk venni másikat - még mielőtt elállna az eső.
Én ma szeretném anyukámnak megköszönni, hogy, amikor nézi azokat a furcsa valóságshowkat a tv-ben, képes felkiabálni a szobámba, hogy rohanjak le, mert ezt nekem is látnom kell. Majd közli velem, hogy "-Nézd már Santa Monica-ban vannak, Los Angelesben és épp egy muffinos cukrászdában vásárolnak. Ott van egy csomó muffin...!" - és nem engedi, hogy elfelejtsem, hogy mi az, amiért hajtok előre és - amiért nem gubóztam be teljesen a csigaházamba. Amiért mindig van egy tornacipőm, hogy ha eljön a pillanat legyen miben meghódítani LA-t. 


Újabb év, egy kád vízben

Befeküdtem a kádba. Pontosan olyan habosra csináltam, mint amilyen gyerekkoromban volt. Ahogy pocskoltam magamra a meleg vizet azon filóztam...