#43

Bogár szuszog a füledbe

Szeretnék egy képet, csak egy pici részletről, amin nem felismerhető vagyok.
Szeretnék egy szót, ami azt jelenti a bölcseknek mindig igazuk van, a tűz fölött. És ha rájuk hallgatsz jól jársz majd.
Szeretnék majd egyszer egy mosolygós tacskót, aki értem csóválja hatalmas füleit. 
Szeretnék vigaszt az eltávozott lelkekért. 
Szeretném tudni, hogy a halálbogár nem jár már vissza éjjelente a szobám falán.
Szeretném a homokórát megállítani. Ja, nem. Mégsem. Had csorogjon csak tovább.
Szeretnék két centivel több helyet az asztalomon. 
Szeretném az illatokat elválasztani a színektől. Az emlékek vad mágikus peremén sétálni. Választani ajtókat, amik mögött szörnyek lakoznak. Megfogni az egyik kezét és takaró alá bújtatni. Hogy megijedjen majd minden rossz, mi megpróbál bántani. 



Szeretnék egy ölelést. Apától. Szeretném, ha tudná jó maradtam, ahogy tanácsolta. 
Szeretnék anyám arcára mosolyt csalni, az egyetlen virággal, ami a kerek erdő közepén nyílik. 
Szeretném a tücskök énekét hallgatni éjjel, a nyitott ablaknál. A párnába rejteni arcom, hogy ne lássák csalódott tekintetem a manók, kik hajnaltájt kopogtatnak friss hírekért.
Szeretném újra látni a Naplemente végét. 
A szivárvány elejét, ahol a színek kibuknak a fűből és egy tisztáson érnek véget.
Szeretném tudni, hogy jól vagy, a mennyország túl oldalán. ? 
Hófehér falon látszani kezd a folt., a bogár lábának apró lenyomata. Csíkot húzva, mintát rajzol, lassú vemhes mozgása.
Szeretném egyszer a bárányfelhők alját nézni. Bámulni a földgolyókat. Alulról szedni a cseresznyét. 
Kosárba rakni a hófehér szirmokat.
Hópelyheket gyűjteni a kabátom ujján. Csak egy percre legyen tavaly március elseje.
Tudod mi történt akkor? Nem. De megjavítanám azt az eltört órát, ami azóta is nagyapám szekrényén pihen. Összetörten, szerkezetlen. 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Védett férfiak kertjében ültem én

Látom te is ki vagy varrva

Ha szivárványt akarunk látni, tűrni kell az esőt