Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: április, 2016

#44

Kép
Szerelem, habos Los Angeles, csillámfuckpóni avagy hányszor adható ki az utolsó esély?
Közvélemény kutatás első cikkely. A szerelem határtalan és közömbös. Gyáva és mindent elsöprő. A két véglet. Vagy betudod ismerni, vagy vacogsz a takaró alatt, hogy én ezt nem akarom.  Viszont, ha már benne vagy. Tövig. És elérkeztek egy olyan fordulóponthoz, amelyben még egy lehetőséget kér a másik. Közben az egyik szünetet int, technikai megbeszélés. Vagy kihátrál, bedobja a törölközőt, vagy indul a menet tovább.
Hányszor adható ki az utolsó esély? 
A mondatot egyértelműen értelmezve evidenssé válik, hogy egyszer. De nyilván az Élet, nem mindig ad referenciát arra, hogy az amit az első adandó alkalommal dobsz, később nem fogod gyökeresen megbánni. Így próbálkozik az ember, és ad még egy és még egy és még... esélyt. 
Mindig elgondolkodom azon, vajon mi lehet ijesztő abban, ha az ember érez valamit, valaki iránt. Mi lehet olyan félelmetes abban, hogy odáig süllyedjen a hajó, hogy már ne lehessen kimen…

#43

Kép
Bogár szuszog a füledbe
Szeretnék egy képet, csak egy pici részletről, amin nem felismerhető vagyok. Szeretnék egy szót, ami azt jelenti a bölcseknek mindig igazuk van, a tűz fölött. És ha rájuk hallgatsz jól jársz majd. Szeretnék majd egyszer egy mosolygós tacskót, aki értem csóválja hatalmas füleit.  Szeretnék vigaszt az eltávozott lelkekért.  Szeretném tudni, hogy a halálbogár nem jár már vissza éjjelente a szobám falán. Szeretném a homokórát megállítani. Ja, nem. Mégsem. Had csorogjon csak tovább. Szeretnék két centivel több helyet az asztalomon.  Szeretném az illatokat elválasztani a színektől. Az emlékek vad mágikus peremén sétálni. Választani ajtókat, amik mögött szörnyek lakoznak. Megfogni az egyik kezét és takaró alá bújtatni. Hogy megijedjen majd minden rossz, mi megpróbál bántani. 


Szeretnék egy ölelést. Apától. Szeretném, ha tudná jó maradtam, ahogy tanácsolta.  Szeretnék anyám arcára mosolyt csalni, az egyetlen virággal, ami a kerek erdő közepén nyílik.  Szeretném a tücsk…

#42

Kép
Művészélet lélek, Üdv Néked
Ha valami zavart érzek a levegőben, lefordítva, a zsigereimben érzem, hogy valamit nem jól csinálok, nem jó helyen vagyok. Egyszerűen valami nem stimmel és a hasam belefájdul, amit jelként véve gondolom tovább, hogy ideje a kazettát megfordítani és erős változtatást hozni az amúgy már oly jól megszokott rendszerbe. A "ha" után, pedig ez jön: Megnézem az Easy A című filmet, amit már amúgy is láttam ötvenszer, a szövegét fújom, és a jelenetek részleteinek hibáit is kifigyeltem már. 
Szóval az első fázis a tipikus Tagadás. Inkább beraksz egy filmet. Sütit eszel. Bekapcsolod a TV-ét. És letagadsz mindent. Először is a nemekkel: Nem fáj. Nem hátrány. Nem egyvonalú az életem. Nem vagyok szürke lelkű. Nem fásultam be. Nem vagyok unalmas.  Majd jön a győzködés: Jól vagyok. Így megfelelő nekem. Szeretem a megszokásokat. Monotontűrőképességem még, ha nem is létezik a szó, határtalan. 
Mindenki másképp tagad. Vannak, akik egész életükben. És akadnak olyanok,…