Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: március, 2016

#41

Kép
Két lufi szálldogál a texasi kaktusz...
Két lufi szálldogál a texasi kaktusz mezőkön pont.
Azon gondolkodtam, hogy mi lenne, ha az írásjeleket is olvasnánk? Ha minden mondat végén pont lenne a pont. Kérdőjel és felkiáltójel. Óhajtó és Sóhajtó.

Rá kell jönnöm újra és újra, hogy az élet nem olyan hosszú, mint amilyennek mi azt elképzeljük. Egyik pillanatban még gyanútlan sétálsz a folyosón, a következő pillanatban megszólal a tűzjelző, becsukódnak az ajtók, lezárul a menekülő út, nincs vészkijárat, és te nem tudod mi a protokoll. Még, ha csak egy próba is volt az egész, az életed minden darabja lepergett előtted és abban a két percben elképzelted az utolsó pillanataid.

Minden döntésünket olyan felelősen és komolyan akarjuk meghozni, napokat elpazarolva, hogy tényleg jól átgondoljuk. Nem vagyunk elég bátrak és lazák a nagy döntésekhez, pedig egyszer mindig eljön a pillanat, amikor valaki kimondja előtted a bűvös szavakat. "Már túl késő."

Nem akarok túl letargikus hangulatot ter…

#40

Kép
Nyílt levél az ananász lopkodó polgárpukkasztóknak
Már túl sok téma veri az ajtómat, így muszáj vagyok két /paint/ ananász rajzolás közben neki ülni és virtuális papírra vetni a mondandómat.  Na először is, gondoltam, hogy csinálok önmagammal egy interjút. Mert,hogy az vicces, furfangos és sok mindent megtanulhatok közben magamtól. (nem nevet) Aztán úgy gondoltam, hogy az még várat magára, mert mégsem adom ám magam ilyen könnyen.  Másodszor pedig, a héten kettő darab éles témával néztem szembe, amiről kérték a véleményem és épp itt is az ideje színt vallani. Az első a feminizmus, a másik, pedig a nagy változások. 
Az a helyzet, hogy manapság, bár ez nem igaz, mert soha nincs és nem volt még időm arra, hogy más blogokat olvassak. Tudom ez elég cinkes, mármint egy írónak mondott valakitől, aki haladni akar a korral, de a sajátján kívül csak azt olvassa, amire felhívják a figyelmét, vagy egy évben négyszer, ha megfogja egy jó cím a fantáziáját és leül a hosszú sorok elé. (és még akkor si…

#39

Kép
Pasztell színek 
A rostos léből csak a barackosat szereted. A szőlőt túl édesnek találod. Az alma marja a torkodat. A narancsnak keserű az utóíze. A barack... A barack az tökéletes. De abból sem szeretsz egyszerre sokat inni. Én ismerlek Paige. Tudom ki vagy.
Feküdtem az ágyán. Belemerültem a tévé vakító fényébe, pedig már nagyon fáradtnak éreztem magam. Mondani akartam neki, nagyon sok mindent, de egyszerűen már nem jöttek ki szavak a számon. Felugrottam a kényelmes fekvő helyzetből, villám csapott az agyamba, és leírtam a következő - már fenn említett szavakat -. Amik igazából Én vagyok.  Mindig azt hittem, hogy a pöttyös gumilabdák örök életűek, és ha belerúgom őket a rózsabokorba nem fognak kipuppani*. Apa hányszor mesélte el Nekem ezt a történetet. Folyton elhittem minden meséjét, egy vicces álomvilágban nevelt fel, ahol a Télapónak lehúzható a szakálla, a bal oldal a jobbon van, ahol a krumplitól nagy lesz az emberek feje, és büdös lába. Ahol anya A "volt menyasszony Én meg…