#35

Ideje hazatérni Charlie!

Amikor ma reggel belenéztem a tükörbe, a mély sóhaj után ez a mondat szaladt  ki a számon. Nem kellett több kommentár. Tudtam mit jelent és azt is mi fog következni.
Minden embernél eljön egy olyan nap, amikor a fájdalmat kicsit erősebben érzi, mint a megszokott napokon. Amikor érzékenyebb lesz még a levegőre is és a testéből készülnek kifeszülni az ártó gondolatok. Ezektől fáj a szív, a fej, a láb és a kéz. Ezektől állunk meg egy pillanatra és érezzük azt, hogy valamit nagyon meg kell változtatnunk az életünkben, mert ha ez így folytatódik, hagyjuk tovább folyni a köd végleg beszippantja igaz valónk.

Amikor Charlie először bajba került, már akkor látnom kellett volna a következményeket. De oly makacsul ragaszkodtam a hirtelen kapott elveimhez, hogy a szikla szilárdakkal nem foglalkoztam, minthogy azt sem vettem észre, hogy azok időközben kezdtek megdőlni. Míg nem egy szép nap a léggömböm végleges lyukat kapott.

Le sem tagadhatnám önmagam, ha nem így tennék, ahogyan tettem. Bele a közepébe elkövetve a legnagyobb hibákat, érzést érzésre halmozva, leszarom hashtageket gyártva, mert hogy az megvéd mindentől. Meg. Csak valamit meg lassan kitöröl belőled észrevétlenül. 

Nézd hazudnék ha azt mondanám, hogy "én nem változom" a tipikus kijelentés, amit mindenki oly előszeretettel dobál a levegőben; de én az a kaméleon paca vagyok, ami felveszi környezete formáját. Egy idő után így lesz a fehérből, fekete, a rózsaszínből kék, és a pirosból átlátszó. Szuperhősből érzéketlen karakter. 
Szóval változó, változtatható és ez, mint rá kellett jöjjek Charlie második hibájánál nagyon nem jó. Sok dologban hiszek, a kakaós csigában, a kikavart szénsav buborékokban a colából, a reggeli forró teában, a szuperhősök és lassan az UFOk létezésében. (...)
Sok dolgot meg is tanultam, például, hogy a lufi ne ölelgessen kaktuszt. Hogy a panellakás ajtaján lévő információkat mindig minden esetben el kell olvasni! Mindennap felhívni anyukámat! A vidékről jött konferencia hívások ötven percig is eltarthatnak. (...)

Azt az egyensúlyt, amit keresek, azt hiszem nem hogy megtaláltam, hanem pont most vesztettem el. Mivel mindenben látnom kell és látom is a jót, ebben a furcsa egésztelen, lyukacsos történetben az az, hogy el kellett veszítsem ahhoz az egyensúlyt, hogy rájöjjek rég ott volt már a kezemben, csak nem vettem észre. 
Most minden lépésemnél vészjelet kapok és egy hatalmas villogó lámpácskát a szemem elé, és szirénázva ordít a fejemben a hang, hogy "ez is mi a fene??". 
Ez talán jó talán nem. Nem tudom meddig tarthat renoválni egy egész, oly hosszú évekig felépített elvet. De, amint a jelzéseim visszaállnak a normál kerékvágásba és felgyorsulnak annyira, hogy még időben fogok tudni reagálni dolgokra, enélkül, hogy orbitálisat esnék - helyre áll a béke.
Batman visszatér! A tacskók újra ugatni fognak. A léggömbök ismét szállnak majd az égen. Muffinok a sütőben, palacsinták a tányéron... Teás bögrék gőzölögnek majd. 

A los angelesi időzóna bekapcsol. A forgatókönyv pörög. Tűsarkak kopognak. Fényképezőgép kattog. Modellek a kifutón. Mosolyok az arcon. Pillanatok az éterben.

Ideje hazatérni Charlie!






#33

Jó kislány legyél! 

Egyszer próbáltam a fecskéből nyarat csinálni, vagy fecskével nyarat? Add ide azt a cetlit, "ezt másoltad valahonnan, vagy te írtad? hogy jutnak neked ilyenek az eszedbe?" Miért látsz a fejembe? 
Kék színű az aurám és érzékelek olyan dolgokat, amiket Te nem.

Egy fecske sem csinál nyarat, de több tucat sem. Rá kellett jöjjek, ehhez gólyák is kellenek. Rengeteg minden van a fejemben, aminek utat sem török. Például a mai napig vissza csendül a fülembe apukám puszi utáni mondata: "Jó kislány legyél!" - amire nekem egyből a fekete bárányságom jut eszembe. Jó vagyok-e egyáltalán? 
Aztán a sárga cetli, amire munka közben írtam fel egy gondolatot. A bevásárló lista. A szakadt nadrágom, aminek még mindig egy varrodát keresek. A gyógytea, ami segít az izomlázon. A furcsa szemű horgolt tacskó a szekrényen. Meg a miegymások.

Úgy érzem magam, mint egy megkeményedett paca a falon. Aki amúgy puha lenne és szomorú, de erősen ellenáll és felveszi a hideg levegő formáját. 
Tudod mi vagyok Én?
- Egy borsószem a levesben.
- Egy mosoly apukám arcán.
- Egy "hiányzol itthonról" kifejezés anyukám szájából.
- Egy darabka csoki szelet a táblából.
- Egy szellem a horror filmből.
- Egy igen, aminek nemnek kellett volna lennie.
- Egy pillantás, ami elfeledett.
- Egy kakaós csiga a polcon.
- Egy elvesztett lego darabka.
- Egy megdézsmált sajt. 
- Egy nő, lelke mélyén kislány, aki csak jó akar lenni.



Az, hogy a pacák színesek-e vagy sem már nem lényeg. Nem írja át senki a szöveget. A kakas szó, pedig már csak egy telefon csengőhangjából szűrődik vissza. Az ablakból, pedig a mentő, az autók, a HÉV, és a szomszédok mérges zaja, akiket sosem látni. 
Ha lehunyom a szemem nem látok semmit, mivel egyből mély álomba szenderül. Nem is érzem magam fáradtnak mégis se perc alatt elhagyom a világot. Rossz álmokat kapok, amiktől még mélyebbre jutok. Nem számoltam meg elég bárányt? Vagy nem zuhanyoztam elég alaposan? Rajtam maradt a bűn egy kicsiny foltja? 
Nincs időm leülni és bambulni. Ha mégis, meglepődöm, hogy ráérek és azon mennyi minden tud ilyenkor hiányozni. Például a macskám Louis, aki golyó formára kövéredett. Hiányzik az üres szobám elhagyatott illata. Hiányzik nagymamám mindennapos aggódó telefonhívása. Hiányoznak Marci ujjáról a hangjegyek. Hiányzik az egyensúly. Hiányzik a tetoválógép zümmögése, annak illata és a fájdalom a karomban, amit rám rajzolnak. 

Talán mazochista vagyok. De miért kell nekem mindig besétálnom a vadak ketrecében, mikor tudom, hogy csak is vérző sebekkel térek majd ki onnan? 

UI: A magamnak feltett költői kérdésekre, mint a költők, úgy Én sem fogok választ találni, soha. 

#32

Igyunk ma a...

Igyunk ma a bajba jutott focistákra, akiket szilveszter után meg kell menteni a metró aluljárókban.
Igyunk a lakótársakra, akik egy buli után szeretnek téged a legjobban.
Igyunk a későn jött érzelmek kifejezésére, amikor nem tudod eldönteni, milyen napod is van igazából.
Igyunk a cetlikre, amik a számlák befizetésére emlékeztetnek.
Igyunk a barátokra, akik ha nem lennének nem keverednél sorsfordító pillanatokba.
Igyunk a palacsintára, arra a négy darabra, ami most ott kallódik a hűtőmben, és nem lesz, aki megegye. 
Én egyedüli személyként iszom a két fiú lakótársamra, akiknek még nem tudtam feldolgozni, azt a tényét, hogy nem esznek süteményt, se palacsintát és nem lehet őket lekenyerezni kajával, mert nem kérik (szomorúsmile) -deénígyisszeretemőket-
Igyunk a spontán ötletekre, amik annyira elsodróak, hogy miután megtörténtek nem bírsz mást csinálni, csak sikítozva ugrándozni. 
Igyunk ma a gyerekkori barátnőm nagyonédestündérbogyó kisfiára, aki két napja érkezett meg közénk.
Igyunk a kérdésekre, amiket nem mindig szeretsz hallani. 
Igyunk a nem működő jegyautomatákra, amik Budapesten hármasával romlanak el. Biztos sztrájk van, vagy valami.
Igyunk arra az egy zenére, amit képes vagy egy ültő helyedben, ismétlésre állítva, megállás nélkül két órán keresztül hallgatni.
Igyunk a kósza hajszálakra, amik illata úgy beleég az agyadba, hogy másnapig nem tudsz másra gondolni.
Igyunk a lopott csókokra, amiket felírhatsz a listára. 
Igyunk arra a pillanatra, amikor bekapcsolod a kedvenc sorozatod várva várt részét, és, amikor rádöbbensz, hogy megint angolul töltötted el és világ életedben orosz-német-francia szakos voltál, és most nem tudod meg mi volt az NCIS következő részében, amikor elrabolták a... Önts még!!
Igyunk a penészes vajra.
Igyunk a bizonytalan emberekre, akiket zsemlemorzsába kéne mártogatni és megetetni egy dinoszaurusszal. 
Igyunk a Bárcsak ne mondtad volna ki mondatokra, akkor legalább nem tudnád... 
Igyunk a pornóra. 
Igyunk a focira.
Igyunk az ajándék baseball ütőkre.
Igyunk 2016-ra, az évre, amivel új lapokkal kezdhetünk el játszadozni.
Igyunk a listákra, amiket bármikor gyarapíthatsz.

Igyál magadra, mert, ha ezt most olvasod, túl élted 2015-öt és valami újra kaptál most esélyt. Ne hagyd ki! 



Újabb év, egy kád vízben

Befeküdtem a kádba. Pontosan olyan habosra csináltam, mint amilyen gyerekkoromban volt. Ahogy pocskoltam magamra a meleg vizet azon filóztam...