#31

Kísértet város

Nem tudok ránézni a kakaós csigámra. Itt van előttem, és én rá sem bírok nézni. 
Érted ezt? 
Az egyetlen "sütemény" (és azért idézőjeles, mert a csiga nem sütemény, hanem A sütemény. Az igazi) amit ha egy lakatlan szigetre kéne száműződnöm, egyetlen dologként rakatnék a táskámba - még ha csak öt percig is tart a varázsa, amíg befalom. 
Sok kérdést kutatok mostanság. Ez nem igaz, mert nem mostanság, hanem mindig. Az egyik a szürke ötven árnyalata. Nem értem. Kezdjük az elején. Ha a szürkének az ötvenedik árnyalat a fekete, az már egy másik szín, akkor már most egy bonyolult dologról beszélünk. Mindenki azt a tökéletes Mr Szürkét keresi - ez sem igaz, ma csak hazudozom össze-vissza - ugyanis csak a nők keresik azt a Mr Szürkét. A tökéleteset. 

Csakhogy van egy kis bökkenő. A Mr Szürke féle "tökéletes megtestesült" férfi csupán a regényekben él már. Jobban mondva egy nő agyában, aki leírta és megtestesíti őt, ( - és a regényt, ami ebben az esetben az a bizonyos ötven árnyalat - ) egy nő írta. 
És igen mondd csak ki: A nők (agyban) a tökéletes férfiak. (nemnevet) Hát, ha azt a bizonyos szemrebbenés nélküli tökély kolosszust keresitek, nincs. Tényleg nincs. 
De bármennyire is megteremtenénk a magunk Frankensteinjét a lelkünk mélyén tudjuk, hogy arra várunk, hogy valaki megmentsen minket. Hogy ne filmszínészek legyenek a zsánereink és posztereket ölelgetve aludjunk el.

Minden életben van egy kis hatásszünet. Egy hosszú és rossz kapcsolat után csak arra vágysz, hogy lazán belelógj az életbe. Mint Pinokkió kisfiúvá válásakor, függetlenül, szabadon, hús-vér emberként.
Egy hosszú és gyötrelmes magányos egy év után, pedig arra, hogy valaki újra mesét suttogjon a füledbe éjszaka.
Valahol igazságtalanságot érzékelek a levegőben. Ha ezek az időszakok váltakoznak, hol marad a béke és a célhoz vezető szép út? És mi van, ha két időszak a rossz pillanatban találkozik?

P. tett erre egy tökéletes megjegyzést: "Azt senki nem mondta, hogy a szerelem elmúlik. És a nagykönyvben sincs megírva." Erről senki nem szólt. Ezt már csak akkor tapasztalod meg, amikor már nem ragaszkodsz vakon a rózsaszín elveidhez.
Én hiszek abban, hogy megvan az embernek a maga társa, és hogy képes is vele leélni egy emberöltőt, csak azzal a rettenet nagy munkával, kitartással, toleranciával és szeretettel. Ezek a legnagyobb mozgató rugók a bódító szerelem után.

De vannak olyanok, akik függenek ettől az első pár hónaptól - amikor még minden olyan csodás és felhőtlen - egy idő után, amikor már érzik hogy beleragadnának egy kapcsolatba elkezdik, szinte vadászni a szerelmet újra. Addig, amíg ki nem tudnak lépni és át a másikba, így biztosítva a rózsaszín köd végleges ritkulását. Kompenzálva mindezzel gyávaságuk. A félelmet, amit nem tudnak máshogyan leplezni csak azzal, hogy az örök szerelmet és boldogságot keresik. És ők ott tévednek, hogy az örök szerelem nem létezik - a boldogság meg csupán bennünk lakozik és onnan szökik tovább másra.

Nem tudom, de valahol megint kicsúsztak a stabil alappillérek. Azt veszem észre még mindig elég gyávák vagyunk az élethez, és sűrű kifogás ösvényben kúszunk. A közben kapott sebeink, pedig észre sem vesszük. Több oldalról vérzünk, vágyakozunk, talonba rakunk. De vajon, később is ott lesz az a kibontatlan doboz a sarkon, amit egy délután, puszta kifogásból ott hagytunk? - Nem volt nálam semmi, amivel kinyithattam volna. - mondta.

Azt hiszem, ideje megenni a kakaós csigám. Elmúlt éjfél. A kopogó szellemeim sem válaszolnak már.

Légy jó mindhalálig, önkéntes

Egyszer az egyik srácom azt mondta, olyan megnyugtató érzés, hogy figyelek és vigyázok rá, mert így tudja, hogy meg sem kell szólalnia, má...