Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: október, 2015

#29

Kép
Ahogy én... Digital Divas
Én nem vagyok díva. Vagyis, de csak kicsit másképp. Hivatalosan is erős vallomással kezdem mondanivalóm. Ma végre van egy kis időm leírni pár dolgot és mivel érintett vagyok Digital Divas ügyben, miért ne mondanám el - milyen is volt az esemény - a saját nyelvemen. 
Nekem a mai napig csillag szeműre változik a tekintetem, ha találkozom egy "híres" emberrel. Na, nem azért, mert rajongó típus lennék, pusztán csak maga a tudat és a rácsodálkozás, hogy a hosszú hónapok/évek alatt online bámult ember, most ott van szemtől szembe előtted. Ő is ember, mint Te vagy, mégis érdekes a kép, hogy már úgy áll előtted, ismered a gondolatait, olvastad nap,mint nap - ámultál a képein, most meg itt és jelen pillanatban is kezet foghatsz vele. - "Jaj, Te vagy az? annyira örülök, hogy itt vagy! Olvasom a blogod." - Mi mind egy boszorkánykonyha anyja és megalkotója vagyunk. És jó tudni, hogy van egy ilyen  hely, ahol összejöhet az apraja nagyja. 

A sok érdekes…

#28

Kép
B. I. E. B. E. R. S. – Happiness

Amikor felcsendül a legelső intro, mint, amikor a sportolók felvonulnak a maguk himnuszára a pályára – az egész színpad korom sötétben, csak a misztikus hét betűt hallod. Összeraknád a két kezed, mintha csak imádkozni akarnál valamihez, felgyullad egy fény, és megjelenik egy pálmafa alakzat – The Biebers felirattal. És, már Te is tudod mi fog következni: Időutazás. Sokáig nem tudtuk kik ők – zenészek? Színészek? Ismertek? Hazaiak? Külföldiek? Az utca emberei? Megjelent pár klip és abból csemegéztünk, de csak tapogatóztunk. Egészen addig, míg ki nem derült, hogy a Puskás testvérek állnak a Biebers mögött. Őket pedig Ekanem Bálint, Gerendás Dániel, Miklós Milán, és Füstös Bálint erősíti. Elkezdődött a szokásos mókázás – koncertek, fesztiválok, meg sem álltak a Nagyszínpadig, majd szép lassan feltárulhatott előttünk a csapat igazi arculata. Ha le kellene írnom egy mondatban mit, gondolok egy ilyen koncert után, ennyit mondanék: Valami más.
Az első lemezbemut…

#27

Őszi tor
Már a nevedet sem ismerem fel.  Feledésbe merült emléked, és, amikor szembe jössz velem, már nem tudom ki vagy. 
Látom az árnyékod, de a tested homályos. Verejtékezik kezem és azt kívánja, hagyj már most.
Nem látlak már többé. Nem hiányzol.

#26

Kép
Lonesome town
Olyan a lelkem közepe, mint egy magányos város. Tele van emberekkel, de egyiknek sincs párja, amelyiknek akad, az meg valami veszteséget szenvedett. 
Valakinek a szívéből hiányoznak darabkák. Valakinek a fél karját bánta egy elszakadt cipőfűző. Valaki egy pálcika lábbal mászkál a sivatagi homokviharban. Valaki felajánlotta az egyik veséjét a másik szerelméért - a másikat a semmiért. Valaki kopasz lett a rengeteg hagymalevél tépkedésben. Valaki csak szomorú, mert bezárt a bolt, mire odaért. 
Miért magányos a városom, ha pont annyi ember van benne, amennyi kényelmesen elfér, és mindenkinek lenne párja, mert páros a létszám - de még sincs, senkinek egy sem, aki a kezét fogja. (?)
Túl sok időm volt építkezni. Házakat, majd egész falvat húztam fel, benépesítettem állatokkal és újabb emberekkel. Az elején még mind párban voltak, majd szép lassan elváltak, mint az olaj és a joghurt. Mintha csak valami belső katasztrófa, vagy átok ülne a városon. Megváltozott az emberek molekulá…