#29

Ahogy én... Digital Divas

Én nem vagyok díva. Vagyis, de csak kicsit másképp. Hivatalosan is erős vallomással kezdem mondanivalóm. Ma végre van egy kis időm leírni pár dolgot és mivel érintett vagyok Digital Divas ügyben, miért ne mondanám el - milyen is volt az esemény - a saját nyelvemen. 

Nekem a mai napig csillag szeműre változik a tekintetem, ha találkozom egy "híres" emberrel. Na, nem azért, mert rajongó típus lennék, pusztán csak maga a tudat és a rácsodálkozás, hogy a hosszú hónapok/évek alatt online bámult ember, most ott van szemtől szembe előtted. Ő is ember, mint Te vagy, mégis érdekes a kép, hogy már úgy áll előtted, ismered a gondolatait, olvastad nap,mint nap - ámultál a képein, most meg itt és jelen pillanatban is kezet foghatsz vele. - "Jaj, Te vagy az? annyira örülök, hogy itt vagy! Olvasom a blogod." - Mi mind egy boszorkánykonyha anyja és megalkotója vagyunk. És jó tudni, hogy van egy ilyen  hely, ahol összejöhet az apraja nagyja. 


A sok érdekesség mellett azt is megtudtam, hogy személyi jogokat sértve használom a blogom, így most változtattam kicsit a bútorzaton, és igyekszem a saját képeimmel dolgozni és minél többet megmutatni magamból.
Ahogy csodálkoztam a rengeteg divat díván és a fanatizmusukon - rádöbbentem mi az enyém. A kakaós csiga. (is és az írás - a fotózás és annak egy olyan színes válfaja, amit még fel sem fedezett az ember) Az én fanatizmusom az az élet, amikor az ember egy nemes célért küzd. Önmagáért. 

Ez a rendezvény rávilágított engem valamire. Tisztelettel néztem minden résztvevőre. Ismertre és kevésbé híresre. Ezek a dívák mind küzdenek valamiért. És el is érték (fogják érni) azt. 


Harmadik hete vagyok budapesti lakos. - Nekem ez a mostani küzdelmem - És, amikor valaki azt mondja nehéz lesz, ne hidd el! Mert annál sokkal nehezebb lesz. Itt nem nagyon van időd gondolkodni - sokszor ennek hálát is adok - Egyszerűen nincs esélyed sem beleülni egy-egy problémába, bár ugyanúgy boldogságba se. 

Amikor sétálok hazafelé (milyen fura ezt leírni, haza - mikor nem is tekintem annak, csupán azért merem kimondani már, mert eltelt annyi idő, hogy végre akkor is hazajutok, ha a földet bámulom az úton és reflexből fordulok be az utcán és nincsenek félelmeim, hogy eltévedek) szóval ilyenkor van egy kis esélyem a gondolkodásra, egy picike agykikapcsra. Végre nem az jár a fejemben, milyen buszra, villamosra szálljak, meddig és miért és hogyan... Jó ilyenkor szabadjára engedni azokat a megérzéseim, amik nem tudnak a felszínre kerülni, amikor több útvonalon gondolkodom és képzeletbeli határidőnaplót vezetek a tényleges mellett. 
Ma hazafelé, miközben a Freckles szólt a fülemben a Digital Divas járt a fejemben. Sorok, szavak, megjegyzések, kommentek, tanácsok, vetítések. Festy. - Majd egyszer belassult az agyamban. Ilyenkor akaratlanul vesz a tested egy mély levegőt, szinte kierőszakolja magának - érzel valami megmagyarázhatatlan erőt. Elfáradtál, de elmész az ajtó mellett, ahova be kellene ütnöd a kódot és tovább mész, hogy lásd a Dunát. Egy apró reménnyel, hogy egy ilyen véletlen "nem tudom miért tettem - mentem oda" cselekvés fog majd összehozni valamivel. 

De nem. Nem most még. 

Lehet én vagyok szentimentális, vagy csak a cicám/kutyám hiánya hozza ki belőlem a mély érzéseket, de szinte biztos vagyok benne, hogy van egy valaki, aki ugyanolyan bús pofával sétált ma hazafelé és arra gondolt, miért nem tudok most nevetni? És hol van már az a... ? 

Befejezetlen sorok mindig lesznek az életben. Mint most is. Rohannom kell tovább. Ennyi időm volt leírni mindazt, amit egy röpke pillanat erejéig éreztem a lelkemben. 
Pár dolgot megtanultam a napokban: Az egyik, hogy amikor a legmélyebbre süllyedtél, akkor kell a legjobban kinézned!

És a Digital Divas-nak is igaza volt: Addig csináld, amíg élvezed és, amíg tudsz újat mutatni. 
Legyél más! 

#28

 B. I. E. B. E. R. S. – Happiness


Amikor felcsendül a legelső intro, mint, amikor a sportolók felvonulnak a maguk himnuszára a pályára – az egész színpad korom sötétben, csak a misztikus hét betűt hallod. Összeraknád a két kezed, mintha csak imádkozni akarnál valamihez, felgyullad egy fény, és megjelenik egy pálmafa alakzat – The Biebers felirattal. És, már Te is tudod mi fog következni: Időutazás.
Sokáig nem tudtuk kik ők – zenészek? Színészek? Ismertek? Hazaiak? Külföldiek? Az utca emberei? Megjelent pár klip és abból csemegéztünk, de csak tapogatóztunk. Egészen addig, míg ki nem derült, hogy a Puskás testvérek állnak a Biebers mögött. Őket pedig Ekanem Bálint, Gerendás Dániel, Miklós Milán, és Füstös Bálint erősíti. Elkezdődött a szokásos mókázás – koncertek, fesztiválok, meg sem álltak a Nagyszínpadig, majd szép lassan feltárulhatott előttünk a csapat igazi arculata. Ha le kellene írnom egy mondatban mit, gondolok egy ilyen koncert után, ennyit mondanék: Valami más.

Az első lemezbemutató az A38-on lesz. A címnélküli album tizenkilenc számot tartalmaz. Az eddigi slágerek, plusz tizenkét új dal foglal helyet a dance-pop, szintifunkos formációban. Egyelőre, egy hétig csak a Deezeren lehet meghallgatni, majd később megjelenik az összes ismert digitális felületen és október 29.-én a lemezbemutatón már a CD is kapható lesz.


És, ha már itt van, pont a lejátszóban, fűznék pár kommentárt a számokhoz. Őszintén szólva sokszor meg kellett hallgassam, majd átolvastam pár Róluk szóló cikket. Próbáltam összerakni a dolgokat – alakult egy új zenekar, csináltak valami mást, mint ami eddig megszokott volt. Van benne világító diszkófa, extázis pillanatok. Olyan dalok, amire nem tudsz, nem mozogni, és életveszélyes bekapcsolni, ha irodai munkát végzel egy komoly cégnél, ahol nem csípik a lázadást, de Te nyilván nem tartozol a szürkékhez, mert ezen a színpadon, egy színes pálmafa világít!

B.I.E.B.E.R.S. – A bevonuló. Ezen nincs mit vitázni.

Something ’Bout You – Mintha egy diszkóban ülnék, ahol látom Marty McFly-t, ahogy felkéri táncolni Jennifert. Félelmetes egy fantáziakép.

Dance – A szám, amiben a ritmustól jobbra-balra dőlök, és nem tudom abbahagyni. A dal, amin Mc Kemmon is munkálkodott. A zene, ami méltón viseli a Dance címet. És joggal rappeled ki: Don’t Stop!


Summer love ghost – Az első szám, amit, amikor rákerestem a The Biebersre – hallgattam meg és szerettem bele. Valamiért. Nem tudom, de ez a szám olyan summer, olyan love és olyan ghost.

Feelings – Pozitív csalódás. A következő a jelenet, ha filmet kéne belőle rendeznem valaha: Ülök a pszichológusnál, fekszem a régi bőr illatú kanapén. Mesélek neki. Látom a csíkos strand labdát, annyira tiszta előttem a kép hogy utána nyúlok. Érzem a homokot a lábam alatt. Hallom a tenger moraját. Majd a doki felültet és rajzokat mutat, mondjam, mi van rajta, de én csak pacákat látok. A fekete-fehér rajzok helyett, színes foltokat.

Girls like boys – Na, erre most mit mondjak? Ez így igaz. Girls like Boys. Boys like Girls. Girls like Girls. Boys like Boys. (zárójeles üzenet a Tagoknak: Srácok a dilemma; nem ciki a furcsa karaktere nagyon jót tett neki ;) )



Rhythm Of Joy – Ez egyértelműen Ekanem Bálint dala, nagyon jó volt a választás. Tökéletes a karakter.

Livin’ In – Tiszteletadás. Nekem a Livin’In Debrecent sikerült átélnem.

Memories – Itt le kell ülnöm, meginnom egy pohár bort. Fehéret. Fél édeset. És várok valakire.  Emlékszem egy olyan érzésre, ami még meg sem történt. Akkor most vágyom valamire, vagy csak képzelődöm?

Luxury Girl – Plázából be. Kifutóról ki. Tűsarkú kopog. Hosszú haj illatozik. Száj csillog. Szem vadászik. Lélek nem boldog, kíméletlenül látszat mosolyog.

Bless me – A Horányi Juli dala. Szintén ügyes választás. Lobog a hajam a biciklin, Napsütésben és boldog vagyok!

 Word up – Gyerekkor, amikor még nem tudtad, hogy a rádió szóban nincs J. Most meg már nem tudod megállni, hogy ne énekeld végig a szövegét és még a buszon is tátogsz.



Személyes hangvételű dalok is születtek, ilyen például a More Than Affection és a Stay is. Szinte átérzed, mi van a hátterében.

Break Out – Drum and Bass! Becsukom a szemem és újra 2009-ben vagyok fesztiválon, ahol megtanították, hogy kell ilyen zenére táncolni. Jó tudni, hogy ilyen is van a repertoárban.

Low How It Tastes – Vélemény. Akárcsak úgy, mintha egy musicallel harcolnál a társadalom koncepciói ellen és a nyomás, amit minden irányból kapunk próbálnánk magunktól eltolni. És nem engedjük a tömegnek, hogy beszippantson.

Sorry – A dal, amitől már annyira fáj a lelkem, hogy mosolyognom kell, énekelnem, és táncolnom egyszerre. Majd újra lejátszani.

Searching For The Sun – A koncert közepén meg kell állni egy pár percre és hálát adni az életért.

A végeredményt nézve ütős lett az első lemez. Nem nagyon tudnék olyan számot mondani, amit tovább kapcsolnék, mert valami nem fogott meg benne.
Élvezzétek!
És ne feledjétek csütörtökön – 2015.10.29.-én Lemezbemutató!
Helyszín: A38 Hajó – Petőfi híd, budai hídfő
Nagyon sexizés lesz! 

#27

Őszi tor

Már a nevedet sem ismerem fel. 
Feledésbe merült emléked, és, amikor szembe jössz velem, már nem tudom ki vagy. 

Látom az árnyékod, de a tested homályos.
Verejtékezik kezem és azt kívánja, hagyj már most.

Nem látlak már többé.
Nem hiányzol.

#26

Lonesome town

Olyan a lelkem közepe, mint egy magányos város. Tele van emberekkel, de egyiknek sincs párja, amelyiknek akad, az meg valami veszteséget szenvedett. 

Valakinek a szívéből hiányoznak darabkák. Valakinek a fél karját bánta egy elszakadt cipőfűző. Valaki egy pálcika lábbal mászkál a sivatagi homokviharban. Valaki felajánlotta az egyik veséjét a másik szerelméért - a másikat a semmiért. Valaki kopasz lett a rengeteg hagymalevél tépkedésben. Valaki csak szomorú, mert bezárt a bolt, mire odaért. 

Miért magányos a városom, ha pont annyi ember van benne, amennyi kényelmesen elfér, és mindenkinek lenne párja, mert páros a létszám - de még sincs, senkinek egy sem, aki a kezét fogja. (?)

Túl sok időm volt építkezni. Házakat, majd egész falvat húztam fel, benépesítettem állatokkal és újabb emberekkel. Az elején még mind párban voltak, majd szép lassan elváltak, mint az olaj és a joghurt. Mintha csak valami belső katasztrófa, vagy átok ülne a városon. Megváltozott az emberek molekulája és egytől egyig ellentétes lett a másikéval. Senki sem egyezik. Mind csak taszítják egymást. Mégis, hogyan lehetséges ez? 

Én raktam fel rosszul a falakat? Fordítva néztem a tervrajzot? Vagy rossz helyre építkeztem? 

A lelkemben egy egész város él. Mozgolódnak, ütögetik belső szerveim. Boldogságot akarnak. Vihart vetnek és aratnak, egy percre sem nyugodnak. Buzdítanak, szólongatnak és vágyakra csábítanak. Csodákra sarkalnak. Bíznak, reménykednek. Békés ágyon fekszenek. 

Ők az én városom. Testestül, lelkestül. Szép helyre raktam őket a szívemben. Hosszú évekig építgettem, virágot ültettem, főnixet hamvasztottam, új fiókákat neveltem, az eltévedt párokat láthatatlan szalaggal összekötöttem - és már csak idő kérdése és a magány is párra lel.

foto: pinterest.com


Újabb év, egy kád vízben

Befeküdtem a kádba. Pontosan olyan habosra csináltam, mint amilyen gyerekkoromban volt. Ahogy pocskoltam magamra a meleg vizet azon filóztam...