Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: szeptember, 2015

#25

Kép
Az elmúlás előtti tea
Hideg ma az ősz.  Megmondom őszintén nem tudom mi történt velünk. Úgy viselkedünk, mint a félrekezelt kísérleti majmok, éhségünkben a fülünkbe dugdossuk a banánt, hátha attól javul valami.  Azt vettem észre, hogy nem figyelünk a másik emberre, a másik nemre. Dobálózunk üzenetekkel, kedves szavakkal, nem belegondolva, a másik vajon nem érthette félre a közeledésem. Nem ismerjük egymást, nem tudhatjuk mennyire magányos a másik és mit jelenthet neki egy mosoly, vagy egy figyelmes megszólítás. És nem tudjuk eldönteni, hogy ezzel a másik tisztában van - ergo szánt szándékkal akar minket csapdába csalni - avagy akaratlanul és vakon mindenféle meggondoltság nélkül dobálózni a kedvességgel.  Vajon, ha  a miértre keresném a választ, hogy vajon miért nem tudunk egymással konkrétabbak lenni? És, ha azok vagyunk, akkor egyből kapunk egy csúfos grimaszt és elfordulnak tőlünk? De ezt ki kezdte? Te, amiért, vagy oly szerencsétlen, hogy bevonzol minden kedvesnek tűnő tündérmesét…

#24

Kép
Hoppá, élni kéne
Tudod te milyen rövid az élet? Nem hiszem, mert akkor nem keresnéd a kifogást, hogy hogyan mondj nemet. Miért mondunk egyáltalán bármire is? Mert nem tudjuk milyen rövid az élet; addig a pontig, amíg meg nem kapjuk a halálos diagnózist, vagy nem ülünk összeroncsolva egy totálkáros autóban. 
Hiába nézel, sajnos számba kell venni a lehetőségeket. A saját lehetőségeid, és azt, hogy a pakliban a halálod is benne van, ami nem tudhatod mikor következik be.
Fekete gondolat. Feketén emlékezem vissza eseményekre. És feketét mutatok most neked is. Hogy miért?
Mert, amikor elfelejtünk élni, mindig jön egy pofon oldalról, ami eszedbe juttatja azt milyen értékes ajándék van a kezedben, és Te nem használod. Nyavalygás, panaszkodás, kifogás keresés, a folytonos nem, nem, nemek hangoztatása, sóhajtás a jobb életért, sírás a régi után.  Had mondjak valamit, ami elmúlt már nem lesz más és nem tudod visszahozni. A jobbért neked kell tenned, azért Te vagy a felelős. Rajtad múlik. Hányszo…

#23

Kép
Évzáró
Ma, december 31. - Szilveszter napja van. Ezen a szent szerdai napon ünnepeljük meg 2015 végét. Holnaptól újév, egy új 2015 lép érvénybe.  Hogy miért?
...mert elcsesztük ezt az évet. Vagy az Univerzum humorizál velünk - de én életemben nem éltem még ilyen veszteségekkel teli napokat.  Nem panaszkodunk, bármit is vesznek/vettek el tőlünk, a négy szoba falai közt sírtuk el bánatunk. Ahogy teltek a hónapok, hittük és reménykedtünk, hogy az idő gyógyír lesz minden sebünkre, de valahol most tévedtünk. Mintha csak a Bermuda háromszög közelében álltunk volna és akaratlanul dobáltuk volna bele, az összes féltve őrzött kincsünket. Az meg persze elnyelt mindent.  Mi meg engedtük, hogy magával sodorjon a kétség csípős fuvallata és mint egy kád habos forró vízben pancsoltunk benne. Fel sem fogva, hogy az oly kemény munkával megszerzett vidám önmagunk a szappanbuborékoktól lesz sáros. 
Annyira belefeledkeztünk a rossz dolgokba, hogy elrejtettük magunkat a világ elől. Azt hittük, hogy végig …

#22

Kép
Veronika
A fekete csipkés esernyőjét meglátva bátorkodtam leszólítani őt, pár évvel ezelőtt. Esős nap volt. Én az enyém otthon hagytam. Oda kucorodtam hozzá a buszon, és halkan odasúgtam, ha esik, majd aláállhatok? Igennel felelt, és mielőtt elkezdett volna esni, már barátjává fogadott. Onnantól kezdve Veronika a tükröm volt a valóság felé. Akkoriban még igen kelekótya, és szeleburdi voltam, ahhoz, hogy valós dolgokon gondolkozzam. Majd idővel, ahogy teltek az évek Veronika változott, ahogy én is. Ő dugi csokit rejtett a szekrényébe és titokban írt. Én a valóságban henteregtem - nem vettem tudomást a csoda lényekről - két kézzel faltam, a csoki tortát. - majd - 
Veronika terapeutája lettem.  Ő lett kelekótya és szeleburdi, mindenen elgondolkodó. Én meg bölcsen üldögéltem, és befaltam az ő sütijét is, ha a gondoktól terhes pocakja nem bírta megenni a finomságot. 
Nem mondom, hogy rossz dolgok történnek, mindennek oka van. Annak is, hogy még itt vagyok mellette, és biztonságban tudhatom…

#21

Kép
Nyolcra megyek érted!
Válasz a "Szabad Nőkért" áhítozó férfiaknak.
Azt hiszem őszintén bevallhatom, hogy lassan két éve nem hallottam ezt a kifejezést, ha mégis akkor a barátnőm lepett meg egy random randevúval. 
Van egy elméletem: A nőknek van egy olyan alfaja, akik tudják mit akarnak. Nem biztos, hogy az élet minden területén biztos lábakon állnak és nincsenek félelmeik legbelül, de ha eléjük kerül egy férfi, igenis tudják, hogy mit akarnak tőle. Megmutatnak magukból egy kis izgalmasabb darabkát pár kedvességet, némi törődést, de nem adják oda magukat az első adandó alkalommal.  Hogy miért?  Tegyük fel az első beszélgetések közben (legyen az online) képzeletben, puszta szavakkal és fantázia játékokkal a ruhát is lehúzom rólad, majd az egyből adandó alkalommal a gyakorlatban is megtesszük Azt!. Ekkor, Én felkerülök egy listára, vagy Én magam leszek egy lista. Nem leszek más csak egy név a sex partnereid között. Az önelégült képedet nem felejtve, pedig soha többé nem látlak. …