#20

Önéletrajz

Millennium van, a 20-as bejegyzés, azután, hogy a blogom újra életre kelt, a teljes megsemmisülésből. Így gondoltam megosztom veletek az önéletrajzom, és milyen jó lenne, ha ilyen információkkal lehetne munkát találni... Nem, de ... 

A nevem: Támcsu Anikó
Született: Nyíregyháza, 24 éve - 4 hónapja - 20 napja - 16 órája - 30 perce (nem garantálom a pontos adatokat)
Elérhetőségem, jelenlegi lakhelyem: NewWhiteLake City
Tanultam általános iskolában, gimnáziumban, főiskolán. Zeneiskolában doboltam. Voltam újságíró tanonc és rádiós, meg tévés. Pszichológia és szociológia diák. Fotós gyakornok. És pénzügyi tanácsadó is. Meg cukrász kislány.
Eredetileg újságírónak készült, majd kicsúszott a serpenyőből és tükörtojás lett a bankvilágban. Pénzügy, inkasszó, behajtás, biztosítás, csupa olyan szót tudnék mondani, amit nem értenél - de mind csináltam. Megveszekedett szomorú cukrász is voltam. És olyan, aki a hűtődből rakosgatott össze darabokat. De még szotyit is csomagoltam tizenöt évesen - és az első igazi fizetésemből egy Osiris cipőt vettem a Garage Store-ban. Az összes pénzem elköltöttem, ami másfél hét alatt gyűjtöttem rá, de megérte. Egy percig se bántam.
Voltam már sok minden életemben, sorsa vesztett  hős szerelmes, nyomorult írónő, macskás asszony, kutyás lady, egy lány, aki kaméleont akart a szobájába, de nem engedték. Szomorú karatekölyök, Sárkányok anyja, kedves utazó, morgolódó fesztiválozó, hipochonder a tömegben, reménykedő örök szerelmes, traumákkal küzdő elfojtó, jól cáfoló, Chris Evans imádó, Ryan Gosling megutáló. Filmszerető. Mosott sziv@cs. Prn függő ( azt hiszem, ezt a csak a Gozth fogja érteni). 
Amit biztosra imádok, az a tacskók, csoki torta, tacskók, mindenféle torta, macskák-cicák, a tacskókat mondtam már ( ? ). Ja, van pár tetoválásom, Nem jönnek le, nem filctoll. És nem "hogy nézel ki?" hanem "de, jól néz ki." Köszönöm.
Ami titkos vágyam, Shannon Leto egy szál gatyában, az ágyamban. És, hogy végre ne kelljen mosolyognom akkor, ha idegenek ölelgetnek.
Nem vagyok gyorsan, elsőre barátkozó, csak felismerem az azonos molekulájú embereket és akkor feloldódom, mint a pezsgőtabletta, ha nem olyan, mosolygom és integetek. 
Ettől függetlenül kedvelem a világot, úgy ahogy megteremtette az a Nagy valami. Kedves és őszinte vagyok (szerintem), amit olykor átlépek, és rohamomban bármit megkérdezek, bárkitől és elmondok titkos dolgokat. Nem iszom alkoholt - sokat - mert csak rossz hatással van a már jól felépített belső falamra, ami védi az emlékeim, hogy ne kerüljenek nyilvánosság elé. Nem tagadom, rengeteg düh van még mindig bennem, és olykor szeretethiány és nyomott reménytelenség. Ami abból adódhat, hogy a bennem lévő rengeteg energia kiöli mellőlem az összes embert és csak limitált emberpéldány marad meg a környezetemben. Nyilván, tisztában vagyok vele, hogy így nem szabad élni. Haragosan és keserűen, mert az nem vezet jóra, plusz bevonzod a sok sz@rt az életedben, ami amúgy jön anélkül is. - de ugye a gyakorlatban, néha nehéz megtartani azt a kőkemény egyéniséget, főleg, ha ittál egy kis alkoholt is előtte. 
Nem vagyok nagyon - kicsit - babonás és igyekszem nem elhinni, hogy egy ember utálhat annyira egy másikat, hogy elátkozza, és az örök életére szerencsétlen lesz és magányos. Remélem engem nem utálnak ennyire. Ha még is, kérlek ne! Bocsáss meg!
Vannak hibáim. Sokat beszélek, sokféléről, egyszerre. Akaratos, kukacoskodó - főleg, ha valamit nagyon ki akarok deríteni. Képes vagyok különféle helyzetekben pánikolni. Nem tudom hipergyorsan feldolgozni a hirtelen jött híreket. És nem tudom elfogadni az emberi gyengeséget - van, aki nem tudja legyőzni sosem a függőségeit. Miért? Nem akarja eléggé. Ezt én egyszerűen nem tudom felfogni.
Azt hiszem talán én vagyok az egyik legtökéletlenebb írónő, akit az Univerzum darabokból összegyúrt. 
A félelmeim közt szerepel, hogy az életem úgy ér véget, hogy lelőnek az utcán (ezt még sosem mondtam el senkinek) - és az, hogy nem lesz olyan ember, aki megragad majd mellettem, aki kakaós csigát hoz, amikor már látja, hogy szomorú leszek, és akivel levihetjük a kis Rogert ( a mini tacskót) sétálni. 

Engem azt hiszem kicsit más hajt, mint a többi embert. Nem a milliós hitellel terhelt családi ház, a négy keréken guruló autó, és a jól fizető állás, amikben megöregedhet az ember. Nem szeretek befásulni egy valamibe. Az embernek szüksége van változásokra, nekem erősekre van. 
Vágyom családra, egy férfira, aki mellett önmagam lehetek és nem fogom magam furán érezni, amikor kis kanalat kérek a cólához, hogy kikavarjam a buborékokat belőle. És nem fogok félni mellette úgy enni a kakaós csigát, hogy még az orrom is csokis. És vágyom egy igazi szerelem gyerekre. Meg sok kutyusra, akivel játszhat a gyerek, meg én. Meg, ha a kutya kijön a macskákkal, akkor arra is. Szeretnék majd öreg koromban regényeket írni és a mellettem ülő öregúr alig várja majd, hogy olvassa őket. 
Vannak referenciáim, munkahelyek, amikbe a lelkem darabjait is ott hagytam és foltosra hímezték a szívem. Kedvesebbek is, oldalak, ahol csak 'önkéntesként' írok és fényképezem, de ezt élvezem a legjobban. Szerinted miért szeretnék ezzel foglalkozni? Mert ez épít... Tegyük fel. Szeretnék egy kreatív helyet ahol szívesen látnak. Annak ellenére, hogy dúl bennem az önkritika, rengeteg olyan ötletem van, ami már a kimondásukkor elhal, mivel nincs aki feljegyezze őket. Legfőképp, azt hiszem egy jó vevő hiányozna hozzájuk. 

Épp ezek miatt és még sok minden külső hatásért, azt kell mondjam elegem van a kertelésből, a virág nyelvből, meg az egyoldalú dolgokból. Olykor úgy érzem, hogy egy szépen kigraffitizett fallal beszélgetek. Én már nem leszek más. Nem leszek fullos csaj, tökéletes seggel, amit lehetne posztolni. Nem lesz hosszú két színű hajam, mert a hosszú fazon nem áll jól. Nem hordok műkörmöt, műcicit, plasztikszájat, pushup melltartót, műszempillát, csillogós ruhát, műhajat, 120centis magassarkút, forró nacit. Nem szeretem a BMW-t, se a Swarovski követ. Valószínű nem vagyok trendi.
Egyszerű vagyok, márka nélkül. Talán én vagyok a szomszéd, jófej csaj, akibe egyszer szerelmes lesz a fiú, csak ugye a történet végét, sosem forgatják le - mert azt nekünk kéne írnunk, ugyebár. 
Sok igazságtalanságot nem értek az életben, amik igazából csak alap udvariasság kérdése - Miért nem köszönünk az utcán, ha már tizennégy évig voltuk barátok - Miért nem válaszolunk, egy üzenetre, főleg, ha kérdezett a másik? Miért mondjuk azt, hogy "így alakult", mikor még az alakulásnak az esélyét sem adtuk meg? Ezek már csak ilyen dolgok. Nem értem őket. És mind költői kérdés marad.
Nem tervezek előre, mert ha nagyon beleélem magam és nem sikerül, az nagy csalódás a végén. Az egyik soromban füllentettem, egyetlen függőségem van, amit azóta sosem tudtam legyőzni, és az a Tool-Jambi és 10,000days és az Intension című számok. Ha elkezdem, rajta marad a ismétlődő lejátszáson az ujjam - ez egy drog, komolyan mondom. 
Lusta vagyok nyelveket tanulni, attól függetlenül, hogy az iskolában tanították nekem a franciát, németet, oroszt, angolt. Ígérem egyszer megtanulok rendesen angolul és még olaszul is.
Gyűjtöm a könyveket, de olvasónak rossz vagyok és kritikus, kevés az a példányszám, ami megfogja a fantáziám és végig is olvasom. 

Nem tudom sokra vágyom-e akkor, amikor azt kérem, hogy szeretnék dolgozni, és a munkám közben mosolyogni. Nem befásulni és majd elaludni. Hiszek benne, hogy lehet élvezni is a létet, nem csak azért dolgozni, hogy "gazdag legyél". - mert akkor inkább nem kell pénz - 
De, ne értsd félre, attól, hogy kicsi vagyok és vékony, jó erős vagyok és tudok fizikai munkát is végezni. És nem vagyok finnyás, de legszívesebben fotóznék, igaz pillanatokat.

Had mutatkozzam be még egyszer. A nevem: Annie T. Hale egy olyan lány, akiben egy főnix lakik. Akit nem biztos, hogy kedvelni fogsz, ez nem kötelező. Nem vagyok tökéletes, sem tiptop poszt csaj, de tudom, ki vagyok, mit akarok - és hiszek is benne. És mosolyogni fogok a rossz hírek után is és akkor is, amikor csóró hippi leszek a társadalom megbukása miatt. Jól érzem magam, magamban. Még akkor is képes vagyok boldog lenni, amikor nincs társ mellettem. Szeretem ezt a lányt, és még különlegesebbé szeretném tenni. Ha igazán őszintén kedvelsz hálás lény vagyok hozzád.
Ha most kívánhatnék hármat valamelyik tündérkeresztanyámtól, némi turpissággal: 
1: egy kézfogást (ami örökre velem marad)
2: egy új biciklit (kis kosárral, amibe belefér egy tacskó)
3: átaludt éjszakákat (nem akarok álmodni soha többet, se jót, se rosszat)
De, ha ezek túl nagy kérések, akkor csak egyet... Amerika kapitányt a télre, hogy legyen aki puszta kézzel aprítja fel a kandallóba a nagy fadarabokat. Köszönöm!! 


UI: Esküszöm, ezt egyszer beküldöm egy állásajánlatra. Kíváncsi vagyok visszahívnának-e?
:D

Megjegyzések

  1. Olyan csodálatos vagy :) Hasonlókat remélek az élettől, örülök, hogy léteznek még ilyen csodalények. Szép napot neked!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ohh, Köszönöm szépen :))) ^^Nagyon kedves vagy! :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Helló, Béla vagyok! A bútor táborban dolgozom

Ne keress ott, Elköltöztem!

Védett férfiak kertjében ültem én