Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: augusztus, 2015

#20

Kép
Önéletrajz
Millennium van, a 20-as bejegyzés, azután, hogy a blogom újra életre kelt, a teljes megsemmisülésből. Így gondoltam megosztom veletek az önéletrajzom, és milyen jó lenne, ha ilyen információkkal lehetne munkát találni... Nem, de ... 
A nevem: Támcsu Anikó Született: Nyíregyháza, 24 éve - 4 hónapja - 20 napja - 16 órája - 30 perce (nem garantálom a pontos adatokat) Elérhetőségem, jelenlegi lakhelyem: NewWhiteLake City Tanultam általános iskolában, gimnáziumban, főiskolán. Zeneiskolában doboltam. Voltam újságíró tanonc és rádiós, meg tévés. Pszichológia és szociológia diák. Fotós gyakornok. És pénzügyi tanácsadó is. Meg cukrász kislány. Eredetileg újságírónak készült, majd kicsúszott a serpenyőből és tükörtojás lett a bankvilágban. Pénzügy, inkasszó, behajtás, biztosítás, csupa olyan szót tudnék mondani, amit nem értenél - de mind csináltam. Megveszekedett szomorú cukrász is voltam. És olyan, aki a hűtődből rakosgatott össze darabokat. De még szotyit is csomagoltam tizenöt év…

#19

Kép
Jó, hát persze
Én várok!
De komolyan.
Még, többet is, mint kellene.
Várom a buszt, mert nem futok utána. Ritka eset, amikor mégis, akkor már vészhelyzet van.
Várom a tilos perceket. Az órát, amikor szabad a tiltott gyümölcsből enni.
Várom az ebédet, minden vasárnap délben - de csak kettőre lesz kész.
Várom a reggelt, mert rosszul alszom.
Várom a zene kezdetét. A basszusokat. Amikor becsukhatom a szemem és táncolhatok a ritmusára.
Várom a mosolyt az arcodon, amit én okoztam.
Várom, hogy rám köszönj.
Várom az extázis pillanatokat.
Várom, hogy magadtól hozzám szólj, anélkül, hogy kérdeznélek.

Amit, viszont soha nem vártam/várok/nem fogok várni, hogy
közöljék velem a szörnyű híreket. Hogy ott üljek, amikor mindenki sír és én nem tudok.

Az élet oly sokszor..., hogy írjam mégis ezt, hogy ne legyen letargikus.
Figyelj.
Még mindig kikavarom a cólából a szénsavat - de csak otthon, idegenek előtt nem, mert tuti flúgosnak néznek - Ki az, aki kis kanalat kér a cólához? Én? Aha.
Szeretem a kakaós …

#18

Kép
Filctoll


Van egy kalauz, aki ha meglát mindig csak ennyit mond: Á, a filctoll. Az már nem fog lejönni. - ezt a megjegyzést a karomon lévő tetkók kapják minden alkalommal.  Vajon vannak tulajdonságaink, amik idővel lekopnak rólunk? Vagy rossz tapasztalatok miatt mi magunk sikáljuk le a repertoárunkból? Vannak olyan tulajdonságaink, amiktől megijedünk, vagy megbántunk vele másokat, azokat eltudjuk idővel tüntetni? Fognak változni a dolgok, vagy ezek is ott maradnak az "ember nem változik címke" alatt? 
Azt hiszem, ha valamit igazán akarunk, megcsináljuk. Még akkor is, ha nincs miből építkezni - egyszerűen csak nem keressük a kifogások, csak cselekszünk és nem nézünk hátra.  Mindig vágyakozunk arra, hogy jobbak legyünk. Felnőttesebbek, komolyabbak. Érettebbek. Meg is próbálunk változtatni, szerkesztünk folyton önmagunkon, alakulunk, kívül-belül. De közben elfelejtünk valami nagyon fontosat. 
Belenézni a tükörbe. 
Önmagunkba. Egy kapcsolatban az a legtanulságosabb dolog, ha megn…

#17

Kép
Száraz müzli effektus
Ez a cikk két hetet váratott magára. Először egy kanál müzli felett gondolkodtam el rajta. Következő alkalommal, pedig akkor, amikor a vonaton leült elém egy helyes (házas) fiatalember.
Had kezdjem előröl a történetet.

Mielőtt bárki meggyanúsítana, nem vagyok feminista ( - amit egyébként sokan szeretnek félreértelmezni és dobálózni vele könnyedén. Csak, mert egy nő begubózik pár hétre és kirakja az "elegem van a pasikból táblát" - még nem lesz feminista. A feminizmus politikai eszme és mozgalom, amely kezdeti célja a női egyenjogúságért való harc."A nőket, mint társadalmi csoportot, számtalan hátrányos megkülönböztetés és erőszak éri pusztán azért, mert nők." A feminizmus célja tehát az, hogy a nők számára is biztosítsa azokat az emberi jogokat, amelyek egy férfit megilletnek. Most kiragadtam három mondatot a wikipédiából bevallom, de úgy érzem kicsit összetettebb ez a dolog, mint azt a mai szemlélők gondolják.) Attól függetlenül, hogy kiharco…