Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: május, 2015

#9

Kép
Hol a helyed?


Félsz?  Talán egy picit, megfordult a fejemben a kérdés, hogy, ha 24 év után most átpakolom a kicsiny szobám egy teljesen idegen és távoli helyre, vajon fogom tudni otthonomnak nevezni majd? És amikor ülök majd a buszon, lesz-e honvágyam, vagy csak azt várom hogy hazatérjek a pici lakásomba amit megtudok fizetni?  Mind félünk az elejétől. Rengeteg kérdés fogalmazódik meg bennünk, amik hátráltatnak majd. Ilyenkor önmagunk útjában állunk. (és igazából ez azt jelenti, hogy nincs elég bátorságunk) A kérdések sora, "magányosnak fogom magam érezni?" "milyen lesz száz km-el arrébb a szülővárosomtól?" "utálni fogom a tömeget?" "boldog leszek-e?"
Igen.  Minden kezdete nehéz. Ez így van megírva. Sokszor leszünk a padlón (az elején főleg). Sok lesz a zaj. Nagy lesz a tömeg. Hatalmas lesz a város. Túl sok lesz az információ. El fogsz tévedni. Lesz nap, amikor esetlennek érzed magad és butának. Lesz nap, amikor azt kívánod bár hazamehetnél, és …

#8

Kép
Keksz és New York
A mai nap tanulsága: Ne menj be olyan boltba, aminek zárásáig már csak negyedóra. Nem elég, hogy egyedül botorkálhatsz a csilivili cuccok között, mintha nézelődnél, közben azt sem tudod, "mi a francnak léptem be ide". - valószínű a hirtelen jött öröm, hogy a munka utáni fél hatkor nyitva találsz valamit azonnal be kell tenned ide a lábad szindróma. - De mivel épp egy vasad sincs, és olyan  zavarban vagy, hogy összemászkáltad a frissen felmosott követ, most már muszáj leemelned a polcról egy 200,- ft-os bokazoknit és a pénztárhoz csoszognod vele. Ahol a kínai srác nem tud mádzsárul és a kasszás "azonnal jön, csák ety pillánát" eközben egy másik vevő a hátad mögé áll és rájössz az egész zokni ügynek semmi értelme nem volt és legszívesebben "köszönöm mégsem kérem"-mel azonnal elhúznád a csíkot. 
Na, de az élet nem ilyen egyszerű, és nem ilyen vagyok Én. 
Ma hazafelé ennek örömére vettem egy "szerencsiszütit" a kínai étteremben. Am…

#7

Kép
Városi libák a Tiszán
Minden egy cikkel kezdődött:  "A csajok nagy része pasikkal kínlódik, de a férfi egészen más világ. A férfinak Dolga, lelke, Küldetése, szinte megszállottsága Van – és azt mutatni is hajlandó és képes.
Hogy nem látsz ilyeneket?

Persze. Mert neki Te csajként nem vagy érdekes. Bármilyen tökéletes a tested, metsző az intellektusod, bármilyen jól keresel, akármilyen kevés anyagból is készült a ruha. A férfinak NEM ez kell. Ezek hangsúlyozása épp nem. A férfi azonnal látja, és kerüli nagy ívben a csaj, avagy amazon korszakukban lévő nőket el, mert ő is tudja, hogy nem azt értékelitek, amit ő adni tud." (részlet: Joós István - Íme az ok, amiért csak megdugtalak cikkéből)

Aztán Tiszafüreden értünk partot.
Víz volt mindenütt. Jobbról, balról, és ömlött az égből. Hiába mostunk hajat indulás előtt, az égiek gondoskodtak egy újabbról.
Egy délutánt kellett csupán átaludnunk, hogy helyre jöjjön ez a sunshine kérdés. Aztán belevetettük magunkat a nagy felfedezésbe.

R…

#6

Kép
Engedd el!
Olykor fel kell állítanunk pár szabályt. Fekete vagy fehér legyen az a zászló? Sokat gondolkodtam mostanság az elfojtott érzelmeken. Meg azon, hogy lehet befogni egy vadlovat?  Vagy egy több napja nem evett megbódult oroszlánt?  Valami ilyesmit élhetsz át, amikor nem önmagad adod, és próbálsz ellen állni a nagy kísértésnek.  Velem egészen más történt. Vagyis egészen mást tettem. Kísérleteztem.  Előkotortam azt a mivoltom, akinek jelen pillanatban kéne lennem. Azt az önmagam, aki nem kislány már. Felnőtt huszonnégy éves nő (NŐ) létére tud viselkedni. Aki, amikor majd kiugrik a bőréből izgatottságában, és rávetné magát az újabb áldozatra, mit sem törődve a következményekkel. Belerohanva egy újabb katasztrófába esetleges óriási csalódásba. Mielőtt rálépne a mindent robbantó aknára. Képes azt mondani. "Nem vagy már kislány! Nem vagy már az!" Képes egy számára hatalmasnak látszó lehetőséget kihagyni. És képes kimondani: "Engedd el" Hiszen senki nem örülne ann…

#5

Kép
Csendes pusztító
Ha rágörcsölsz nem fog menni.  Olykor a legfontosabb a béke. Amit odabenn kell érezned, a lelked szunnyadó mélyén.  Megálltam. Lefagyasztottam az Univerzum azon óriáskerekét, ahol az emberek "véletlen" sorozatok jól manipulált pályáján futnak össze. És rohannak bele egy újabb frontális csalódásba. Várom azt a pillanatot, amikor már belefáradok abba, hogy másoknak megfeleljek. Amikor végre nem félek majd kimondani azt, hogy "ide figyelj, nem szeretem." "Elég" "Imádom a kakaós csigát, ha egészséges ha nem..." "És utálom a lekvárt, ha elfogadod, ha nem."  Amikor már a puszta lényem önállóan belebök, hogy tudod mit, tetszik nem tetszik ez van. Csendes vagyok, de ha táptalajon lépdelek feloldódom, mint a reggeli pezsgőtabletta egy pohár vízben.  - de hát ugye nem minden föld, kánaán, és nem minden kánaán befogadóképes -  Ez van. Nem is értem, hogy nem jöttem rá hamarabb, hogy a fekete háromszög mintás szoknyám, tökéletes pá…

#4

Kép
Vasárnapi örömóda
Úgy érzem magam mint egy gyerek a cukorka boltban. Talán még annál is rosszabbul.

Ne bájologj,
Add meg az első hangot: Ohmmm...
És mindig légy résen!

A bőröndöm kész. A könyvek a helyén. A képzeletem a taxit várja.  A lelkem izgatott.  Már csak az időt kell gyorsan átvészelni.

#3

Kép
Éjjeli láblógatás
Felhők, felhők, felhők... Izzadás, sikítás, ritmus, tánc, basszus. Bírod még. Ne hagyd abba. Mosoly. Extázis. A koncert nagyon jó. Az év legjobbja, ne viccelj! A fájdalom, amit testünkben érzünk, csupán a bizonyíték. Az édes kín, ami megmarad még pár napig.
Megígértem a V.örösnek, hogy jókat is fogok írni. Nem csak a nyomorultságot a lelkemben. De még mindig van pár kérdésem, amivel nem tudok zöld ágra vergődni.
Élvezem a jelent.  A fényeket, a jó időt. A májust. Az első hónapom, ami megtelt érzésekkel és ide-oda jelenésekkel. Közben nem kötődöm semmihez.  Nem bírom, ha megfogják a kezem.  Vágyakozom és várakozom. Talán ezzel jellemezhető. 
Nem vagyok balerina sem dáma. Nem vagyok kislány és játékbaba sem.  Újra töltöm a bögrém, a tea gőzölög, a muffint ki kell venni a sütőből. Jól vagyok. Csak épp nem jó helyen. Kinézek az ablakon, de tudom, hogy már rég nem ezt az udvart kéne látnom.  Ez már nem az én látképem.
Egy valamit megtanultam a héten.  Nem csak ahhoz kell …

#2

Kép
Vajon...
Vajon a szerelmet lehet hiányolni? És vajon ő hiányzik?  Vagy csak maga az érzés.  Biztosan csak arról van szó...

#1

Kép
Egy farkasöltő
Szomjasan rohant utánam a magány és kiáltott vérvörös rókát.  Az ember sokszor nem tud mit kezdeni a nagy vadakkal. kifordul a kanyarból és nem tudhatja mikor lép ki elé egy ártatlan.  Szerettem valakit.  Széttéptem az emlékeket rejtő papírlapokat.  Álmodtam egy újat, de végig ravasz rókát simogattam az ölemben. Azt mondják, írj, még ha nem is értelmes, és nem tudod mit akarsz mondani. Álmos vagyok. Mindennap. Szüntelenül. Mintha az idő elszállna felettem. Mosoly. Vad, vagy egy pillantás. Miért mászom fára, ha tudom le fogok esni?  Szeretnék egy kis békét.  Kakaós palacsintát. Egy kedves, hősies, erős katonát. Álomcsapda őrzi az éjem. Puha párna védi a testem. Az ablakon hideg szökken be. California dreamin' dallama a fülemben. Nem akarok már mást. Csak időt. Időt. Azt, amit elloptak tőlem.  Nyolc. Talán több. A kószán jött gondolatok messzire űzve.  Egyedül is menni fog majd.  Megtanulok vezetni. Menni fog. Azt hiszed magadról... Attól, hogy kutya létedre rókák köz…