Új másolva

Egyéni monológ:
A döntéseim kuszák. A válaszaim keverten egyértelműek. A kérdéseim fogósak. A ruháim egyszerűnek tűnnek. A hajam vöröses. A tekintetem tiszta. A tudatom éles. Az agyam, őrült. A kívánságaim a Holdig kúsznak. A szavaim magányosak.

Mindig másra vágyom, mint ami előttem van. A soha ki nem elégített vágy úgy kószál a lelkemben, mint kígyó egy sötét ösvényen. Itt-ott belém mar és tovább csúszik. Nyálkás kételyt hagyva maga után. Mire van szükségem igazán?
Az, hogy mit érek el, és mihez van tehetségem és mit ad az univerzum… Egy olyan költői kérdés, amit még a legbátrabbak sem mernek feltenni csak úgy.

Az ágyamon ülök. Pötyögök. Az ujjaim táncot járnak a billentyű fölött. Málnás édességet majszolok. Majd azon kapom magam, hogy rohannom kell. Ismét. Számban olvad szét a fehér csoki és a málna mézédes keveréke; mely olyan mámorító érzést hagy maga után, hogy elkezd bennem lüktetni az ihlet. Érzem, ahogy kopog a fülem mögött. A szemem nyomja belülről. A szám feszíti szét, de most nincs kedvem magamban beszélni.

A szemüvegemen keresztül más az élet. Én nem azt látom, mint más. És ők sem úgy látnak, mint ahogyan én gondolkodom magamról.
Színész vagyok. Aki álruhát vesz, néha akaratán kívül.
Hogy megtréfálja a népet? Vagy zavarba hozza saját magát? Minduntalan olyan helyzetbe kényszeríti az elméjét, amiből csak gyáván tud kimászni. De miért van szükség erre?

Talán messzire vágyik. Messzebbre, mint azt bárki is gondolná, és merné álmodni. Ő az egyetlen, aki a horizonton túlra képes utazni. Ellát egészen a Földgolyó aljáig, s míg a Nap itt nyugszik, ő felkel a másikon vele. Nem zavartatja magát, ha újjal mutogatnak rá. Nem izgatja, ha nem tartozik mások közé.

Ő az egyetlen, aki utazni tud az időben. Fantáziáját a jövőbe toloncolni. Emlékeit, pedig a zord múltban hagyni. Ő az egyetlen, aki tud a Holdfényben sétálni. Ő az, aki lekapcsolja a lámpafényt éjszakánként.

Ő az, akit embernek látsz, de csak a képzeleted szüleménye. A málnás édesség elfogyott. A szájban az íz folyamatosan oszlik. Mély csend borul az agyra. S a képzet bezárul.

Újabb év, egy kád vízben

Befeküdtem a kádba. Pontosan olyan habosra csináltam, mint amilyen gyerekkoromban volt. Ahogy pocskoltam magamra a meleg vizet azon filóztam...