Apróság

Boldog és szomorú vagyok egyszerre. - még mindig -
Mostanában csak a rossz emlékek jutnak eszembe. Miközben az életem halad azon a pályán, amin kell neki és végre azon az úton, amit nekem írtak ki.
Hogy lehet, hogy már nem fájnak a múlt sebei? Hogy lehet, ha a gonosszal álmodom, már nem hasít a fájdalom? Pedig olyanokat is látok, amiket már rég kitörölt a memóriám.

Ma például láttam a magányos szombatokat, amikor vártam, hogy végre a lista elejére kerüljek és fontos legyek neki. Majd hallottam a bűvös mondatokat régebbről. A "ne mond el senkinek"-et. Éreztem az illatot, amitől a mai napig a lelkem a messzi végtelen világba szaladna.

Vajon ilyen a teljesség érzése? Elégedett és magányos érzés? Vágysz egy ölelésre, de mégsem. Szeretnéd azt a csókot, de igazából nem jó ötlet.

Miért vagyok ennyire álmos?

Újra visszacsöppentem a türelmetlen állapotomba. Miért nem történik már semmi? Lehet nem állok rá készen. A nagy Univerzum mindig mindent jobban tud. Minden a megfelelő időben történik... A s***fej. Bár így igaz.

Sétálok. Süt a Nap. Leülhetek a padra. Elgondolkodom. Az agyam teljesen máshol jár. Nem érzem a valóságot. Szeretnék benne élni, de innen csak az apróságok fognak meg.
A kínai étteremben a felszolgáló nőci, aki mielőtt a pulthoz lépnék már tudja, hogy "Egy szerenceszüti lesz" - Igen - Vagy a tetkósom, aki azt vallja: "Minden rendben van, csak ma rohadt fáradt vagyok. Ennyi."

A szerenceszütim szerint: Nehezen fogok vetni, de gazdagon aratok majd,

Úgy legyen.

Meghorpadt szívek

"Ébredj fel!" - mondják ők, akik szembe nézve veled, csak ennyit szólnak - "A világ nem így működik, az, amit te látsz az csak egy álom, a csodák nem léteznek."
"Ébredj fel!" - mondom én - "Nincs már ember, aki hinne neked és nem bízik többen, mint a realizáció törvényeiben.

Én tudom, hogy létezik az a fiú, aki ha autóval hazavisz, zavartan megmutatja a kedvenc számát, ami nem egy 21. századi tömegszám, hanem Beatles, vagy Elliot Smith egyik száma, és amikor becsukom a szemem a dallamától a lelkem szárnyra kap, majd mikor kinyitom az arcomhoz emeli két kezét, lecsúsztatja a nyakamra és megcsókol.

Tudom, hogy létezik!

Ne suttogj. Én bízok! Én tudom, hogy ott van valahol!

Sárgaviola

Született 1991. április 12-én. Él 2015. február 15-ében.

Ami most jön arról nehéz beszélni. Rengeteg minden zajlik most bennem, mondhatni egyszerre több élet folyik az ereimben. Sírhatnék. Örülhetnék. Egyszerre vagyok boldog és szomorú, mégis hogy lehet ez? Panaszkodhatnék ezért.
Ma mégis hálás vagyok:

1.Hálás vagyok az életnek a kapott lehetőségeimért.
2.Hálás vagyok a barátaimnak, akik úgy szeretnek, ahogy vagyok és nem adták fel, amikor nehéz volt velem bírni.
3.Hálás vagyok a család tudatáért.
4.Hálás vagyok azért, hogy van ágyam, ahova minden este lefekhetek és meleg takaró, ami betakarjon.
5.Hálás vagyok a jelenért, még ha kesze-kusza is.

Talán a tegnapi szerelmes nap tette, hogy magányos fülét lógató kutyának éreztem magam, de eljuthattam magamban egy olyan szintre, ahol már nincsenek korlátok. Furcsa érzés. Tudjátok olyan, "meg sem tudom fogalmazni" dolog.
Amikor az ember már azt gondolja, hogy teljesen ismeri önmagát, mindig történik valami olyan, amitől visszaül a székre, és újra leesik a tantusz. Lehet, hogy mégsem? Egy egész élet nem elég arra, hogy megismerjük önmagunk. Sejtelmünk lehet, de tudomásunk nem mindig.
Az is lehet, hogy a hétvégi film az oka annak, hogy elvarázsolódtam, vagy a közeli vizsgák, de a lelkem épp repül a világ fölött és azt várja, hogy kövessem.

Annyi mindenről beszélnék még. Például, hogy valamire csak jó volt ez a Szürke ötven árnyalata. Amikor Mr. Grey azt mondta: A félelem csak a fejedben létezik. - Totálisan igaza volt. Mert bárhogyan és bármit döntünk az életben, az egyetlen, aki elénk áll, az mi saját magunk vagyunk. És a félelem a fejünkben. Zárójelesen megjegyezném, hogy a kritikusokkal ellentétben és az IMDB pontozásával szembe állva ez a film "ahhozképest" jóra sikerült. Vicces, sexy, és érzékekre ható. (az én kritikám még egyelőre titkos források alatt íródik)

És, hogy ne legyen a vasárnap misztikátlan, #anemaznem kampány információi most értek el kicsiny szobámba úgyhogy kérdés nélkül csatlakoztam.


Utóiratnak pedig megjegyezném, hogy az eddigi pályafutásom alatt egy vasárnap sem éreztem ilyen jól magam, mint a main.
Ezt köszönöm először is a tűsarkús lánynak, hogy vezethettem egy rövidke földút erejéig az arany autóját :) és, hogy bemutatott ma a Mr. Grey nek, és vett nekem egy cserép (kedvencvirágom) margarétát. :) #ténylegtudodmiveltegyélboldoggá
Köszönöm a lelkitársnőmnek, aki még mindig felhív Londonból, hogy közölje jelenlegi sorsfonál állásunk.
és köszönöm a plüss banánnak, hogy mindennap olyan türelmesen tűri, hogy rajta fekszem éjszaka. és majd megfullad az ölelésemtől :D

Lehet nem lesz időm levelet írni, mert lefoglal, hogy ne meneküljek az élet elől.


Fekete rigó

Mi az én történetem?
Sajnos nem Írországban játszódik. (egyelőre) Én vagyok-e az a lány, aki a szomszédból mosolyog rád és te reménytelenül beleszeretsz, de sosem mersz megszólítani. Egy merész integetés, amit küldesz mindig felém. Sosem tudtam mire vélni az apró jeleket. Beszélj hozzám abból értek.

Én vagyok-e az a lány, aki Bridget Jones naplóját olvasva hiszi azt, hogy meghódíthatja a sexy Clevart és övé lehet Mr. Darcy. Vagy Sex és New Yorkot lapozva Mr. Bigről álmodozik.

A világ nem egy tűsarkú, vagy vodka, vagy hatalmas paplan, ami alá be lehet bújni, ha megfutamodsz valami elől. De nem is egy szobából áll, ahonnan oszthatod az észt, vagy begubózhatsz, ha úgy tartja kedved.
Oprahnak igaza volt, amikor azt mondta, hogy hallgatnod kell a megérzéseidre, mert ha másokra hagyatkozol, mások döntéseiből fogsz élni, akkor kerülhetsz a legnagyobb bajba. Hallgass, de mindig hallgass arra a kis fuvallatra, ami a lelked legmélyéről jön és fizikailag betegít le, ha rossz helyen kapirgálsz.
Olykor engedjünk egy ismeretlen nőnek, engedjük, hogy a szavai utat nyerjenek nálunk. Lehet, hogy idegen, de valószínű tud valami olyat, amit mi még nem tapasztaltunk. "Csak segíteni akar." Sokszor nem hiszünk ebben a mondatban. Sokszor a saját kárunkon kell tanulnunk. Sokszor kellesz majd hibát elkövetnünk. Többször lesz, hogy leépítjük önmagunk, csak azért, hogy rájöjjünk hol követtük el a hibát és hol javíthatunk rajta.
Engedjük be a szavakat: "Jön még szebb holnap!" - mondta a főnököm, aki mellém ült mikor a rengeteg munkától a billentyűzet felett fogtam a fejem, hogy elég volt mára. Valakinek nagy dolgokat rejtenek ezek: "Nem feladni!" Nem megállni! "Nem visszafordulni!" "Nem meghátrálni!" Egy jó döntést nem megváltoztatni, mikor valaki kételyeket ültetett beléd. "Bízni önmagadban!" "Csinálni!" Végig csinálni! - ezeknek a szavaknak jelenteniük kéne valamit. Ezeknek a szavaknak jelentésük van! És nem csak valakinek, mindenkinek. Azoknak, akik hisznek. és a legkeményebb időszakban sem felejtettek el hinni! És talpra állni.

Én vagyok az a lány, aki a legzordabb időszakában sem felejtett el hálát adni. Én vagyok az, aki a döntései következtében csónakba ül és evez tovább a sós tengeren. Én vagyok az a lány, akinek a története még íródik valahol a nagy messziben. Én vagyok az a lány, aki a mai napig hisz a gyerekkori szemcsillogtatós vágyaiban.




Újabb év, egy kád vízben

Befeküdtem a kádba. Pontosan olyan habosra csináltam, mint amilyen gyerekkoromban volt. Ahogy pocskoltam magamra a meleg vizet azon filóztam...