Mi lenne ha...

Sokszor elgondolkodik az ember, hogy mi lett volna ha, most nem ez lenne a munkám? Ha nem találtam volna rá erre az életemet meghatározó emberre? Ha nem estem volna el a járdán? Ha nem indulok el aznap az esőben? ...

Mi lett volna ha, két évvel ezelőtt véghez viszem a terveimet? Vagyis csak próbálkoztam volna velük, és kudarcba rohantam volna, mert még akkor nem volt "ott" az ideje?
Hiszem azt, hogy minden okkal és nyomós okkal történik, és minden akkor kerül a helyére, amikor annak lennie kell.
Egy héttel ezelőtt még csak tervezgettem, hogy valamiféle rendszert viszek az életembe. Hogy amikor hazaérek a munkából nem összeesem és ágynak dőlök, hanem igenis, megküzdöm a valós álmaimért, és azt a pár órát, ami még maradt a napomból hasznosan és annál több energiával fogom végig csinálni! Akkor még kétkedve ültem ugyan, hogy vajon ez is olyan mély próbálkozás lesz mint minden évben, és mint jó politikus, "ez az év mindent megváltoztat", "ez lesz életünk legkitörőbb éve..." - aztán szépen jön majd a gazdasági válság és a lelki terror. Mélybe nézés: Ez nekünk úgy sem fog menni. Megint az észérvek győznek. Na persze, hisz mindenkiben megvan ez a félsz, amikor belefog valamibe. Vajon most jött el az ideje? - kérdezzük. Majd sóhajtunk egyet és lapozunk egyet a könyvben.

Hetedik napja ülök a gépnél, a hetedik képet posztoltam és hetedik napja tudom biztosan, hogy a jelenlegi munkám nem tesz boldoggá - és csak a pénzgyűjtés céljából fenntartott napi nyolc órákat rovom - hogy legyen miből elindítanom magam afelé, ami valójában mosolyra buzdít.
Van ilyen. És van olyan is, hogy végre itt van az ideje. De ezt belül érzi valahol az ember. Amikor már annyira megtáltosodik, hogy nem bír leállni, csak csinálja és csinálja. Előre halad és jönnek a lehetőségek... Mily meglepő módon, aminek ott kell lennie a helyén az szépen a helyére csúszik és az emberünk ki is használja ezeket. A kirakós pedig kezdi kirakosgatni az utat főhősünknek.

Egy hete, valamiféle rendszer belopakodott az életembe, igaz néha bénán izeg mozog és nincs még minden a helyén, de azt hiszem 23 év szétszórtság után, nem mehet minden egyik percről a másikra hiphopp.

Sikerül. Mert érzem, hogy sikerülni fog. És ha sikerülnie kell. Akkor itt lesz az ideje.


Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Védett férfiak kertjében ültem én

Látom te is ki vagy varrva

Margit híd, budai hétfő, HÉV állomás