Váltott érzelmek

Vajon egy tapasszal eltudom fedni a lelkemen lévő sebet?
Vajon egy tapasszal sikerül eltakarnom a burjánzóan tátongó lyukat, ahonnan az álmaim próbálnak kiszökni?

Erre most mit mondjak? Hisz tudom jól, hogy, ami velünk születik nem múlik el sosem. Lehetnek pillanatok, amikor elnyomod őket, valami nagyobb befolyás hatására, de mint minden csoda két napig tart... Az érzés újra és újra megszületik.
Azt hiszem velem egy folytonos szabadságérzet született még 1991-ben. És, ha most még nehéz is leírnom és egy egy mondatonként haladok a bejegyzésben, akkor is elmondom, hogy mi zajlik bennem.

Anya a gyermeke kezét fogva, hazafelé sétálva elgondolkodik, mit fog ma a kislányának vacsorára főzni. A kislány azon gondolkodik, hogy vajon ma sem látja apát, és az idegen bácsi alszik-e majd anya ágyában. Apa azon elmélkedik, mikor láthatja újra a lányát, mikor fésülheti meg a gyönyörű szép szőke haját. Az idegen bácsi azon morfondírozik milyen pózban szereti majd meg anyát.

Az éremnek több oldala van. Ha van egy sebed, betapasztod, ideiglenes. Be is varrod, kötözöd, és egy életen át nézed a seb helyét, de elmondhatod, hogy begyógyult. De vajon belül is ezt fogod érezni, vagy csupán a külsőség, a göröngyös piros csík megtéveszt mindenkit. ? Hagyod-e magadban a bűvös szellemet vadászni. Hagyod-e hogy kis késsel vagdossa belső szerveid?
Vagy felállsz a fotelből és nem engeded, a lelked rabláncon sínylődni.

Tudom, hogy ez nem épp a habos élet legjellemzőbb története., de mint minden háznál rendes fából van a kerítés.
Ezekkel is képesnek kell lennünk szembe nézni. Azzal, hogy a lelkünk nem mindig lesz kiegyensúlyozott és a tragédiák akkor fognak ránk találni, amikor nem is számítanánk rá. Mikor azt hisszük, minden rendben és elégedett vagy az életeddel.
Légy óvatos, járj nyitott szemmel. A lelked, pedig ne tapasztgasd, Gyógyítsd!


Szemtelen szellemek

Milyen szép napunk van Márgáret? - ez a mondat még gyerekkoromból ragadt meg. Néha, amikor fáradtnak, unottnak, és magányosnak érzem magam, mindig ez a mondat jut eszembe.
Nem tudom pontosan mit jelenthet. Talán azt, hogy még a legborúsabb napon is lehet békés és nyugodt az ember, azt hogy még a legmélyén is meg tudjuk találni a reményt.

Azt hiszem én megtaláltam. Valami apró kattanás volt az agyam egy kis zugában. Egy ajtó hangosan becsukódott és egy másik kilincs jelent meg előttem, amin már rajta a kezem.

Megmondom az őszintét, nincs már kedvem rébuszokban beszélni. Körbefont mondatokkal leírni, mi történik éppen nálam. Belevágok a közepébe.

Minden a maga idejében fog eljönni. Főleg, akkor, ha már fel vagy készülve rá. És, amíg tényleg komolyan nem gondolod.
Ha az álmod akarod elérni, ideje nem aludni tovább.

Na meg ehhez hasonlókkal tömik az ember fejét. Nem is okvetlenül. Mert van benne valami.

Nálam meg az van, csak így lazán, hogy a lelkem eltávozott. De szó szerint valami derűsebb helyre száműzte magát, ahol jobbak az életszínvonalai. A testem, pedig hurcolászom nap, mint nap, munkából be munkából ki... Egy olyan világban, ahol a karácsony csak a naptárban létezik, mert odakinn plusz öt fok van és szakad az eső. És, csak a tévéből tudod meg az éppen elkövetkezendő újév közeledtét. De önmagad csupán marcangolod, dobod jobbról balra, hogy jó lesz az, közben olyan napokat élsz meg, amik csak külsőleg és már csak árnyékai önmagának. Hol a hangulat ,a fenyőfa illat, a mosolygós Mézi sütemények? Hóember és szánkó? Vizes kesztyű a hótól? A lefagyott lábak, piros orrok?
Igaz nem mi tehetünk róla, hogy a világ elromlott és felforrósodik és most már csak New Yorkban meg Alaszkában esik a hó... sok Ó-val.

Vannak ötleteim és receptjeim. Tisztában vagyok azzal is hogy lélek nélkül nem lehet élni, így vagy vissza kell csalogatnom őt ide, vagy a testemet kell oda vinnem hozzá. A karácsonnyal meg majd csinálunk valamit. Három nap az egész. Ebben a rohanó világban ez fel sem fog majd tűnni.

És, hogy mi lesz 2015-ben? Egy szép nap Márgáret, majd egy szép nap...


Újabb év, egy kád vízben

Befeküdtem a kádba. Pontosan olyan habosra csináltam, mint amilyen gyerekkoromban volt. Ahogy pocskoltam magamra a meleg vizet azon filóztam...