Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november, 2014

Mi az a kuglóf?

Kép
Írjam le, mit érzek:  Ha egy szelet süteménnyel gyógyítani lehetne emberi lelkeket. Sütnék két tepsivel, hogy segíthessek másokon. Ha lenne egy szuperszónikusabb sütőm, jobbak lennének a süteményeim? - ez a kérdés sokszor foglalkoztat.


Hogy mit érzek igazán? Apró izgatottságot. Szerelmet. Néhol egy-egy félelem cseppet a szívem sarkában.

Érzem a friss sütemények illatát. És hallom a megoldások kopogását az ajtómon.

Ómen

Kép
Elvesztettem a kesztyűm párját, a kedvenc kesztyűmét. Így indult a reggelem, hogy amikor biciklizés közben, levettem a kis bolyhost és beleraktam a kosárba, ő egyik pillanatról a másikra úgy gondolta világgá megy. Egyszer csak oda néztem. És sehol semmi, senki. A kesztyűnek nyoma veszett. Itt hagyott. Én vesztettem el. Soha életemben nem hagytam még el semmit, még egy hajgumit sem. Lehet annak idején a nagy fesztiválkorszakban, azért hagyták rám bizalommal az értékeiket az emberek, mert nálam mindig minden a helyén maradt. Mint minden ember én is veszteségnek élem meg, ha eltűnik valamim. Hiába csak egy ruhadarab, de most itt siratja a párja az asztalon. A rossz ómenek hada nem ért véget. A csoki automata elnyelte 100Ftom, de édességet nem adott. Majd mikor hazafelé bicikliztem, pont egy útkereszteződésben elaludtak a fények. Az összes lámpából kihunyt a világosság, és mély sötétség borult az utcára. A villogóm apró fénye jelezte az utat, és nyújtotta a reményt, ne adjam fel, hajtsak …

Olaszul csak Libertá

Kép
Az asztalomon, egy retro mintás – még anyámé, nagyanyámé volt – vázában mindig csücsül egy csokor friss virág. Krizantém – a margaréta után a második kedvenc virágom – ezer fajtában és színben pompázik. Az ősz hírnöke. Valahogy megnyugtat a jelenléte, a halovány illata, ami egy-egy óvatlan pillanatban bekúszik az orromba. Mélyet szippantok belőle. Abban a másodpercben az idő leáll és csak az illat létezik. Nem tudom éreztetek-e már ilyet?Kétfelé szakadtam ma. Két olyan kérdés fogalmazódott meg bennem, amit egyszerűen képtelen vagyok a sarokba helyezni, csak úgy. A héten elkapott a valóság fonala, addig tekeredett vékony testemre, míg fojtó kötésként meg nem fulladtam tőle. A lelkem egy apró pánikrohammal éreztette, hogy most már elég. Álljak le a gondolkodással. Én egy művésznő vagyok, aki egy buborék hátán él. Ha elkap a valóság vad oroszlánja, elkezdődnek a bajok. Nincs elég pénz. Most. És később?? Miből veszünk majd házat? Most már az ember a hitelért dolgozik? Hogy először is kapj…

Üzenetrögzítő Bradshaw módra

Kép
Vajon minden barát egyforma? És a nem egyformák szétválnak egy idő után, amint megmutatkoznak a különbségek? Vagy mégis együtt maradnak? Akkor az azt jelenti, hogy egyformák? Igaz lenne a “Madarat tolláról embert barátjáról” mondás? Mikortól válik ketté egy kapcsolat? A barátságok mind meghalnak, az idő múlásával? A viharok és a túl sok szélcsend annyira megváltoztatja két embert ízlését, hogy azok már nem fognak összepasszolni? Mikor kezdi el a friss gyümölcsöt belülről rágni az az ártatlan éhes kukac? Mikor kerülnek a kukába a barátság karkötők? És tűnnek el örökre a közös fényképek a falról? Van, hogy egy ember azt hiszi változik, azt gondolja felnőtt, közben, pedig még mindig a felnőni sosem akaró barátjára hasonlít? És egy barát, mikor fog akadályt okozni egy szerelmi légyottnak? Kell-e választanunk barát és pár között? Létezik-e egészséges baráti viszony a szerelem mellett? ÉS vajon észre vesszük-e, ha a barátunk megrongálja a kapcsolatunk? Vajon barátként összeillünk? Vagy csak…

Szelektív ősz

Kép
Ülj le a kanapéra mellém. És gondoljuk végig a problémát. Miért nem tudom elmondani mindennap mit érzek? Miért nem írom le, amit látok, és ami kiváltja az arcmozdulataim rángását? Majdhogynem jól bánok az élet csínyeivel.  Bár, csak zárt ajtó mögött tudok alkotni. Mégsem megy. Pedig, mindennap leülök a Batmanes bögrémmel, amiben forrón füstöl a tea. Kötött pulcsiban kucorodom a takaró alá, mert hideg van. Épp,hogy csak az ujjaim dugom ki és játszadozom velük az asztalon. Az idő telik, a művek halovány esélye a születésre minden mutató pöccenéssel elhal. Kattog, csak kattog. A kurzor hangtalanul, a másodperc mutató hangosan. Nem vagyok jó tündér keresztanyja az óráknak. Szóval mondjam el, mit érzek. Kavarognak a tervek a fejemben. Tervek, szervek, sejtek, eszek, teszek, veszek, szedek, repkedek. Szeretek. Nevetek. Nem politizálok, és nem értek a külföldi pénznemekhez. Hiába kérdezel csak bólogatok, és nem tudom. Új laptop? Nem, köszönöm. Az enyém tökéletes, a maga öt évével, a nyikorgó…