Itt van az ősz

Mikor szerettelek meg? Azon a novemberi estén, lassan két éve, mikor hajnalig ültél a kapumban, hogy elmeséld az óvodai jeled. Körte volt. A mai napig tisztán emlékszem. Az enyém mosolygós Napocska. Az pont összepasszol. Mondtuk viccesen.

Álltál némán és mosolyogtál. Levetted a kabátod és rám adtad a hidegben, karjaim közt dideregtél. Fülembe súgtad vágyakozó szavaid. Hazakísértél.

És ott is maradtál. A lelkemben.

Ma már mindennap hazajössz velem. Este jóéjt puszit nyomsz az arcomra. Reggel álmosan pislogsz rám. Megfogod a kezem, ha botladoznék, mint egy gyerek. Kinevetsz, ha el is esem. Társam vagy, télen s ősszel, tavasszal és nyáron. S mindig átölelsz, ha fázom.

PhotoMania_1412434335865

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Védett férfiak kertjében ültem én

Látom te is ki vagy varrva

Ha szivárványt akarunk látni, tűrni kell az esőt