Egy korty az élethez

Nem vagyok jó illusztrátor. A rajzolás sosem ment igazán. Maximum a pálcika embereket, akik leszökdöstek a fehér papírlapról. Sosem voltam jó anyja a rajzoknak., lehet azért is nem találtak meg sosem. Hiányzik belőlem az ösztön, ami összeköti a tintát és alkotót. De engem még a ceruzám is megcsalt. Levetette magát az asztalról és hiába hegyeztem, a porrá tört fekete grafit hamuként hagyott foltot az ujjaimon. Nem hoz lázba más, csak a toll sercegése a friss papírlapon. Ahogy az érdes hegye hozzáér talajához és körkörös nyomokat hagyva szavakat formálva ott hagyva mondataimat a füzetemben. Ezt élvezem igazán. Ez inspirál. Ez késztet arra, hogy tegyek egy újabb lépést előre. Furcsán mozgom ebben a galaxisban. Eltörtem az összes ceruzám. Én voltam mind gyilkosa.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Helló, Béla vagyok! A bútor táborban dolgozom

Ne keress ott, Elköltöztem!

Védett férfiak kertjében ültem én