Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: július, 2014

Szerpentin utak a szívhez

Már nem is emlékszünk a napra. Eltelik a fejünk felett és rá sem hederítünk, pedig ő kínkeserves jajveszékeléssel próbálja felhívni magára a figyelmet. Nekünk csak számok és az idő múlása, hogy egyre régebb óta koptatjuk ugyanazt a bakancsot, de neki… Ő izzadva fut utánunk éjjel, reggel felébreszt, kócos a hajunk, a lelkünk meggyötört, a szívünk sajog, ő meg kaparja a falat, amit azért építettünk, hogy soha többé ne lássuk. Burokban élünk emiatt, nem látjuk a külsőt, csak azt, ami bent mozog. Belső események rázzák fel szerveink és sírva pislogunk, ha egy éles tárgy pukkaszt egyet a színes szappanbuborékon. Szeret ő, csupán nem akarja bevallani. Átölel, de mi nem is látjuk. Fel akar ébreszteni az éjszaka közepén, ha rosszat álmodunk, nem is figyelünk rá, nem halljuk mit mond. Lázas nyöszörgésbe kezd, de szemünk nem nyílik kifelé, arra ébredünk, hogy a fej feszítve fáj, a szem tűzpirosan ég, az orr száraz, a fül süket a száj nem beszél. Az a valami meg ott ül a szoba kellős közepén, mi…