Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: március, 2014

Éjjeli hangok

Tavaszi cirip borítja az éjszakát.
Lelkem egy tüzes főnix járja át.
Te vagy a lepedőm.
Az éji merengőm.
Teás bögrém alján egy apró folt,
mire a kétség ragadósan alakzatot tolt.
Szívembe rajzolt egy formát
mégis én fogom be a szörny orrát.
TE vagy a váram.
A nap végén puha ágyam.
Ha feltámad bennem a sárkány
eluralkodik rajtam az ármány.
Még akkor is képes vagy fogni a kezem,
beszéltetni, simogatni, nyugtatni a lelkem.
Éjjeli bogár fülemben ciripel
Rám néz, s kérdi: Kezedben mit viszel?
Rohanok az úton, szét sem nézek
kezemben egy zsebkendő és madárfészek.
Te vagy a szeretőm.
Naponta a megmentőm.
Tű szúrja szénakazal testem,
a mai napra madárijesztő lettem.
Félek az úton és félek a holnaptól.
Megvédsz-e majd akkor is a bajtól,
ha leolvad a festék rólam a zajtól.
Te vagy a reménységem.
Az oly lelkes szerelmes énem.