Az utolsó mondat

Ugorj be még egy utolsó mondat erejéig. Szaggasd le rólam a ruhát. Te is ilyet akartál, de elhappoltam előled. Marj a szívembe, mert az a legkönnyebb. Szavak helyett az is megteszi. Nézz a földre, méltón arra, hogy gyáva lettél.

Hogyan írsz ki az életedből egy embert? Egy olyan teljes embert, aki annak idején meghatározó volt a mindennapjaidban? Bármennyire is légy pozitív, szeresd a világot, olykor szelektálni kell a lelkek közül is.

Van úgy, hogy valami annyira mar, és égeti a tudatod nap, mint nap, hogy egy idő után már nem lesz elég az, hogy szereted. A szeretet, amit te adtál neki, hozzá már csak hamuként érkezik meg és amit visszaad a korcs valósága annak, amit láttatni akar. Nyűg neki az egész. Az, hogy élsz. Hogy létezel. Ha lát, már rád sem néz. Gyűlöl, vagy csak ki nem állhat, nem tudhatod; mert nincs többé szava hozzád.

Amikor veled volt még mosolygott. Kezedet fogta. Egészen Californiáig. Lefotózta a legszebb pillanatokat. Sütött neked, mert tudta, hogy szereted. Elkészítette a kedvenc teád, ha szomorú voltál. Csillogó pompával vonta be a csúf valóságod, hogy neked ne fájjon annyira. Lepkékkel és méhecskékkel küldött szép szavakat hozzád. Párnát rakott a fejed alá, mikor a földön sírtál. Együtt lépett veled pocsolyába az eső után. Veled írta a történetet, ami egy egész labirintussá vált hazáig. Szeretett, mikor más rád sem nézett. Reményt adott, mikor semmi sem volt elérhető számodra. Festett veled szivárványt az égre, mikor zord volt az időjárás. Megölelt, mikor szükség volt rá.

Aztán egy szép nap kinevetett.

Butának s naivnak nevezett; majd ellökött és irigykedett.

Nem volt többé mosoly. Sem szivárvány, meg szép szavak. A csillám és pompa hamuvá vált. Hatalmas léptei nyomott hagytak a porban. Hallgatása füstöt fakasztott a Nap ajka alatt.

Elhagyott, s elhagyatottnak vallott.

Nem kérdezted többé, mert már mindennap fájt a morgolódása. Nem hagytad, hogy tovább sebezzen. Búcsút kellett intened neki.

El kellett hagynod, hogy egy új ajtót nyiss ki.

El kellett hagynod, hogy egy új napra ébredhess.

El kellett hagynod, hogy egy olyan csoda kelhessen életre, ami a mai napig a kezedben van.

El kellett hagynod, ahhoz, hogy megtudd mi az: Feltétel nélkül szeretni és mosolyt fakasztani a Napsugarak végeiből.

Megjegyzések