Hercegnők az életben

Egy nőnek fontos a cipő.

Fontos, hogy passzoljon az életéhez. Sok csodát várunk nap mint nap. Olyanokat, amik talán sosem jönnek majd el. Például nem fogunk birkát nyírni az égben. Nem ülünk sosem repülőre. A karácsonyfa alá ebben az évben sem fér be a Ferrari. Nem leszünk elnökök a USA-ben.

Küzdenünk kell minden egyes kis csodáért. Ettől lesz az, ami. Ettől lesz majd értékelhető.

Észrevettem pár dolgot a héten. Rengeteg dolgot nem becsülünk meg az életben. Olykor még a sajátunkban sem. Nem értékeljük a másik igyekezetét. Vakok vagyunk a megbocsátásra, a kompromisszumra. Nem adunk hálát. Nem hiszünk az apróságokban. Nem hiszünk a mesékben; mert mindannyian csak lerázzátok azzal, hogy az “Élet nem fenékig tejfel, és nőj már fel!”. 

A sok negatívba és a gonoszságba belebetegszik az ember.

Ezért nem vagyok hajlandó lemondani a boldog mese végről. Mert bármennyire is nem hisztek benne, de van választásunk. Mindig van két lehetőség, ami közül választhatsz. Nem minden esetben döntesz majd jól. Valamire nincs garancia, de ha meg sem próbálod, az egész életed arra fecsérelted, hogy panaszkodtál és gyűjtötted a haragot magadban és gyúrtad, mint egy nagy süti golyót.

És, miért kell, hogy passzoljon az a cipő? A nőnek azért, mert egy tökéletes cipővel megtudja hódítani a világot. És a világ, amelyben él, ott van egy férfi, akit boldoggá tehet.

Még abban a nehéz nagybetűs életben is “megesik” az a történet, hogy a herceg küzd meg a királylány cipőjéért és adja a lábára a varázslatos darabot. Így a bűvös kör bezárul és nézzük csak a receptet: egy csöppnyi boldogsághoz és apró csodához nem kellett más, csak egy cipő.

Újabb év, egy kád vízben

Befeküdtem a kádba. Pontosan olyan habosra csináltam, mint amilyen gyerekkoromban volt. Ahogy pocskoltam magamra a meleg vizet azon filóztam...