Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: szeptember, 2013

Hercegnők az életben

Egy nőnek fontos a cipő.Fontos, hogy passzoljon az életéhez. Sok csodát várunk nap mint nap. Olyanokat, amik talán sosem jönnek majd el. Például nem fogunk birkát nyírni az égben. Nem ülünk sosem repülőre. A karácsonyfa alá ebben az évben sem fér be a Ferrari. Nem leszünk elnökök a USA-ben. Küzdenünk kell minden egyes kis csodáért. Ettől lesz az, ami. Ettől lesz majd értékelhető. Észrevettem pár dolgot a héten. Rengeteg dolgot nem becsülünk meg az életben. Olykor még a sajátunkban sem. Nem értékeljük a másik igyekezetét. Vakok vagyunk a megbocsátásra, a kompromisszumra. Nem adunk hálát. Nem hiszünk az apróságokban. Nem hiszünk a mesékben; mert mindannyian csak lerázzátok azzal, hogy az “Élet nem fenékig tejfel, és nőj már fel!”.  A sok negatívba és a gonoszságba belebetegszik az ember. Ezért nem vagyok hajlandó lemondani a boldog mese végről. Mert bármennyire is nem hisztek benne, de van választásunk. Mindig van két lehetőség, ami közül választhatsz. Nem minden esetben döntesz majd jó…

Top rongy

Nem tudok leállni. Ma kifejezetten diétába vettem, hogy nem eszem ma semmi édeset, semmi sütiszerűt, semmi egészségtelent. Ment is a dolog egészen mostanáig, míg elő nem került egy zöld csomagolású Banán szeletnek nevezett íz bomba. Nyámi, de finom volt. Most az üres papírja, ott fekszik magányosan és kifosztottan két mandulás muffin mellett a tányérban. Vannak olyan pillanatok, amik után nem marad más csak egy füstölgő cigaretta a földön. Ami egészen addig él, míg észre nem veszi valaki, és agyon nem tapossa a cipőjével, majd erősen lekaparja a lábtörlőben. Sokszor van szükségünk egy lábtörlőre, egy új ajtó előtt, amit még nem nyitottunk ki, egy szemetes kukára, hogy amikor belépünk, még legyen lehetőségünk arra,  hogy amit nem tudtunk a cipőnk talpáról lekaparni azt dobjuk a szemétbe. Még nekem is vannak olyan pillanataim, amikor rázendítek egy-egy piszkozatra. Visszatekintek olyan dolgokra, amiket már kidobtam, amikkel már nem foglalkozom,  vagy csak ott maradtak az ágyam alatt. Ha…

Vetkőzz Tiffany!

Kép
Megmondom az őszintét, néha így érzem magam:;de még ez alá is oda van biggyesztve a “Life is beautiful”. Ma belebotlottam egy olyan kijelentésbe: “Ja, akkor ez már a nagybetűs élet. Meg abba, hogy: “Sok szerencsét a munkádhoz.” És felbecsülhetetlen érték, amikor a buszon az ellenőrnek keksz illata van. Néha elhagyatottnak érzem magam. Nem a magányos fajtának, hanem annak, akinek lezuhant a repülője és egy lakatlan szigeten várja, hogy érte jöjjenek. (és) A kókuszfa, amiről nap mint nap lopkodja a gyümölcsöket, elkezdett kiszáradni. A laikusok folyton azt mondják, “a semmiről írsz”. J azt mondta támogatja az írásaim, vagyis, hogy író legyek, de csak majd ha házunk lesz meg biztos talajunk; amibe ültethetek rózsafákat. Végre. Mégsem csinálhatom túl jól, ha még vannak lyukacskák a rendszerben. Kell még egy kis ihlet. Meg fűszerek. És az a tepsi süti, amit már egy hete tanulgatok, de a receptjét folyton elfelejtem. Vennék noteszt, de elmondom, hogyan működik ez. Elindultam a buszállomásra…