Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: augusztus, 2013

Tanuld meg befogni a szád!

Ugye, hogy milyen nehéz. Okulnunk saját magunktól. Azt hiszem minden ott romlott el, hogy rossz vonatra szálltunk. Néha vannak olyan dolgok, amiket, ha kimondasz később megbánsz, aztán már csak a sajnálom marad utána. Egy kósza lábnyom a homokban, amit hamar elhord a szél. Valamelyik nap, újra néztem az Ízek, imák, szerelmeket. Nem tudom, hogy az vett-e rá, vagy csak jött valami sugallat, de újra szóltam az éghez, és beszélgettem vele pár percet. Megköszöntem neki jó pár pillanatot, ami manapság szépíti az életem. És megígértem, hogy ezentúl jó lesz. Jobb, mint ami most vagyok. Újra kiemeltem a filmből egy idézetet, amit annak idején is megtettem: “A rombolás áldás, mert ez az egyetlen út, az újjáépítéshez” Olykor valami összedől alattunk, hogy egy új világot építhessünk. Egy új napot kezdjünk el.
A másik ilyen idézet, ami most megmaradt az agyamban: “A meditációs szoba bennünk van azt dekoráld” Azt, hiszem szükségem lenne egy lakberendezőre. Olyan nehéz meditálni és rákoncentráln…

Az ananász

Kép
Szerelmes vagyok.Ananász illat van a szobámban. Ugyanis tegnap este egy ananász termett az asztalomon.Fogorvoshoz kell mennem, és egy hatalmas vérző lyuk lesz az eredmény. A vasárnapi tények. Nem is éreztem igazán, hogy vasárnap az a vasárnap. Még időm sem volt bele búsulni. Rájöttem az ember tanul és okul az idők során. Ahogy telnek a hónapok, valamivel gazdagabbak leszünk és valamivel mindig szegényebbek. Jól oda kell figyelni az étkezésünkre, nem mindegy miféle gonoszságot és kedvességet viszünk be a szervezetünkbe. Azt, hiszem megtanultam feltétel nélkül szeretni. Amire, ahogy észre vettem, igazán csak különleges emberek képesek. Nem kell hozzá sok idő, csak a megfelelő egyén; akire ha ránézel, nincsenek kérdéseid. Nincsenek kételyeid. Nem furdal odabenn semmi sem. Inkább csak rajzolódik egy új életforma. Nem akarsz többé lázadozni. Csak igazán szeretni. És szeretve lenni. Ha reggel felébredsz a reggeli teád illatával az ő aromája csiklandozza az orrodat. Napközben míg várod, az e…

Szörnyűségek kicsiny háza

“Ne félj, a szörnyek bennünk élnek.” Nem merek végig aludni egy egész napot, mert rémálmaim vannak.Arról beszélek, hogy tuti egy szörny lakik az ágyam alatt. Arról, hogy nem sütöttem ezer éve. Arról, hogy túl sokat várok. Arról, hogy nem tudok éles kanyart bevenni. (és komolyan nem) Arról, hogy az emberek mindig jobbat várnak annál, ami épp van. Miért? Arról, hogy a dolgok már nem olyanok, mint régen. Arról, hogy az utak egyre kátyúsabbak. Arról, hogy túl sokat foglalkozom magammal. Arról, hogy Lady Gaga egy elmebeteg. Arról, hogy most pontosan úgy ülök az ágyamon, mintha tél lenne. Arról, hogy nyáron fázik a lábam. (mert nem LA ben vagyok) Arról, hogy utálom a lekvárt. Arról, hogy szeretnék egy kacsalábon forgó hintalovat. (nem is) Arról, hogy szeretném, ha egyszer arra kelek, hogy a szerelmem kis kavicsokkal dobálja az ablakom. (és lerohannék beengedni) Arról, hogy lenne egy kérdésem, amire mindenki tudna válaszolni. (kivétel nélkül) Arra, hogy néha válaszolnak arra, ha megszólítok …

Sós agresszió

Kép
Ma nem sütöttem. Csak lopkodtam a földszintről a teli dobozos sütiket, és csempésztem fel a szobámba. A megnyugtató biztonságba. Egyet be is nyomtam, mármint egy egész doboznyit. ( úúú ) Vasárnap hangulatom van. Úgy érzem, hogy holnap már hétfő, pedig még igazán csak holnap lesz hétvége. Forró gyógytea mellett próbálok rájönni dolgokra. Eltenni magamban néhány definíciót. És szeretnék pár kívánságot megfogalmazni a közel jövőre. Mindeközben kakaós csigát rágcsálok. Össze vissza morzsálom az asztalt és a szerencse kövem nézegetem, szorongatom. Hátha teljesít valamit, ha megdörzsölgetem. Óh bárcsak itthon lenne a gazdája. Igazából bármit kívánhatnék. Bármit. Az esélye, hogy teljesül ugyanolyan 50%, mint hogy holnap lehet esni fog az eső.

Túl akarsz lenni valamin…

Az apró kincses ládika, ami egy picurka követ rejteget. Szerencse kő.Mondaná a karakterem, ha tudna enni, gondolkozni, lélegezni, látni, hallani, érezni…Ugye az Élet egy csésze torta. Habos sütemény. Jeges tea. Szánkózni való hegy. Mosoly rengeteg. Még egyszer utoljára leírom, mit jelent ha az Univerzum piszkos, bolyhos, rendetlen kiskutyája vagy. (bár ismerve az Élet értelmét, nem ez lesz az utolsó olyan bejegyzés, amiből nem a boldogság folyik) De végre ezt az időszakot lezárva, elkezdeném azzal, mi történt ezen a nyáron. Szerelmes lettem. Szerelmes lettem egy olyan világba, amibe sütit kell sütni, főzni a családnak, élni egy másik ember boldogságáért. /De haladjunk csak sorjában.Mindig azt hittem, ha nem leszel gonosz, és nem ítélkezel, és nem utálkozol (mamám azt  mondta nem szabad…) akkor nem fognak bántani az égiek. Nem fognak villámokat szórni rád, és küldenek rád rossz dolgokat. Na ez nem igaz, mert én jó voltam. Igyekeztem egy hollywoodi proféta életét élni, mindenfajta bossz…

Pillanatképek

Kép

P

Kép
R.I.P

Hollywoodi fenevad

- Öhm. Anne, én nem ezt kértem reggelire. – motyogja Harry fél mosollyal az arcán, majd az üres tányérjára és a poharában úszkáló, feldarabolt fánkokra néz. - Ó, te jó ég! – Anne megdöbbenésében egy rongy után kapkod, és szorgosan csapkodja kezeit és a levegőt. – Nagyon sajnálom. Én… csak… - Ennyire bele zúgtál? – kérdezi Harry most már nevetve. – Szerintem beszélned kéne vele. Kávéillatos, Napsütötte reggel ez is. Csak úgy, mint minden egyes nap Hollywoodban. Sehol egy gond felhő. A hírességek most nyitogatják álmos szemeiket, míg alkalmazottaik rég a reggelijük körül sertepertélnek a konyhában. Erős menta járja át a folyosót. Anne kedvenc fűszere. Mindig tesz egy levélkét James jeges teájába. Apró üzenetként az öt fiú közül őt kedveli a legjobban. - Mégis mit mondhatnék neki? – kérdezi Anne, miközben eszeveszetten törli lefelé az asztalról az ázott fánk maradványokat.- Hát azt, hogy… – ebben a pillanatban James köszön jó reggelt nekik és a beszélgetés hirtelen csendre vált. - Szia! …

A madarak kiáltanak

Üres Mózes kosár az ajtóban. Egy pohár víz az asztalon, jéggel. Cukorka színűre festett körmök. Csendes szoba. Álmos kutya a küszöbön. Ciripelő tücskök az ablak alatt. Jajveszékelés, és hangos nyögések a felső emeleti szobából. Olykor a megszokottnál eltérően érzünk.Kihűlt muffinok a tálcán. Meredt sajtos tészta a sütőben. A gyertyák mind leégtek. A lámpák olyan sokáig világítottak magányosan, hogy most már pislákolnak. Várakozás.Mindenki utálja ezt a szót. Ezt az érzést. Ezt a reményt, ami olyan erővel bír, ami lelkekbe váj, és szívet szorít. Nem attól vagy beteg, amit megeszel, hanem attól, amit elvesznek tőled. Összegyűrt szalvéta a tányérok mellett. Használatlan evőeszközök. Vetetlen ágy. Csak egy ember fekszik benne. Folyamatosan. Visszajár. Nappal felkel. Ül egy pár órát a párnák között. Kezében egy könyv szép lassan fogyatkozik. Magába szívja annak történetét. Délben elmegy. Vizet hoz a kútról. Kinéz, hátha meglátogatja valaki. Éjjel, pedig újra visszatér. Ugyan oda. Az ágyára.…