Üvölts a farkasokkal

Rettentő nehéz nyáron írni. Azt hinné az ember, ilyenkor a legkönnyebb, van időd, van ihlet, mert ugye nyár van. Bikini, meg strand labda, meg jeges mentás limonádé, az a sok művész kép, meg Napsütés, Nszemüveg, meg virágok, színek, barátok…

És a kazetta másik oldala: Hogy az a rengeteg minden, ami a télen, tavasszal, ősszel történt veled, felhalmozódik, és hirtelen nyáron akar a világra zúdulni. Az alkotó (Te) meg ülsz a foteledben, tollal a szádban, a füled mögött. Iszod a jeges kávét. Nincs munkád. De keresel. A macskád nyávog, mert nincs mit ennie. A szemüveged belepte a por. Megtörlöd. És nézed a villogó kurzort és már az idegesít, ha ránézel, és nem tudsz mit írni. Egyszerűen ingerel, az hogy eltűnik, visszajön, eltűnik… És nem hagy betűt maga után. Gondolkozol tovább. Még mindig semmi. Bekapcsolod a tv-t hátha megy a kedvenc sorozatod. Megy, de már megint ismétlés, amit már kábé ötször láttál. Kikapcsolod. Kinyitod az ablakot, mert nincs levegő, hátha oxigén kell az agyadnak.

Vissza ülsz a fotelbe. Írni akarsz. De semmi. Nyitsz egy új oldalt a böngészőn átnézed az összes létező fiókodat, hogy kaptál-e üzenetet. Nem. Ez elszomorít és dühöngenél. Ekkor eszedbe jut, “ne akarj sokat, örülj annak, amid van”. Ekkor akaratlanul elkezdesz gondolkodni azon, mid van. Nyár van. És nincs munkád, nincsenek barátaid. Vagyis vannak csak itthon hagytak… Szóval ne azt mid nincs, mid van…: Van toll a szádban, ami nem ír. Oops, ez nem megy. Lemész, csapsz egy kört az udvaron. Megsimogatod a kutyád fejét. Aranyos, kedves, jófiú. Megdicséred, vissza cammogsz a szobádba, közben észre veszed a szobapapucsodban jöttél ki. Ennek a ténynek kevésbé örülsz és lerúgod a mamuszt még az ajtó előtt.

Újra a fotelben ülsz. Szóval, van egy társad. Van tető a fejed fölött. Van mit enned. Ezek a legértelmesebb dolgok, amik kijönnek a fejedből. Próbálnál írni, de ugye, hogy nem megy? Olyan sok minden van az agyadban. Tolonganak a lelkedben. Azt sem tudod, hogy fejezd ki magad. Szépen, vagy durván. Annyi teendőd lenne, de mikor belekezdesz valamibe, nem telt el örömmel. Ez megrémiszt.

Már rég nem a fotelben ülsz. A nyarad telik. Te meg, mint alkotó semmit nem tettél le az asztalra. És a tollad nyomán sem születtek remek művek. Még neked is szükséged lenne egy kis rezgésre.

Már nem mersz kérdezni sem, nehogy csalódás érjen. Inkább vársz. Várod az apró kis csodát, ami belép majd az ajtódon. Hiányoznak a meglepetések. A turpisságok, amiket úgy utálsz és a lelked mélyén majd megőrülsz értük. Hol vannak ilyenkor. Hol van az a csipet szeretet? Ülsz a hideg lépcsődön, megy le a Nap, és csak ezekre tudsz gondolni. És nem tudod őket leírni. Ez megőrjít.

Neked ülnöd kell tovább a fotelben és várni. Várni a csodádat, meg az ihletet. Én meg, ami most sem változott. (mint 2 éve ugyan ilyen nyáron) Lezuhanyozom. Megvacsorázom. És megnézem az Ízek, imák szerelmeket. Talán még meg is hatódom rajta, majd szidom a főszereplőnőt, hogy milyen egy hülye és micsoda szerencsés. Másnap meg egekig magasztalom Julia Roberts-et ezért a szerepéért.

Liebster Blog Award

Újabb nyeremény. Már várom mikor kapok Oscart! ( : D ) Eme szépséget pedig Viki – nek köszönhetem. Mosolygó arc És addig vártam eme bejegyzésem közzétételével, hogy Habospite –től is megkaptam e szépséges díjat. Köszönöm! : )

liebster blog award

Szabályok:

1.Linkkel jelöld azt az embert ,aki téged jelölt/nevezett a díjra!

2.Válaszolj a 10 kérdésre ,amit a neveződ kiírt!

3.Nevezz/jelölj Te is 10 embert a díjra! (Arra figyelj ,hogy 200 alatti legyen a követőik száma)

4.Írj Te is kérdéseket az általad jelölteknek!

5.Jelezd a jelöltjeid blogjain, hogy jelölted/nevezted őket!

Lássuk az ő kérdéseit:

1.Melyik az a hely, ahol akár egyedül is eltöltenél hosszabb időt?
Már nincs ilyen hely.

2.Mi volt a jeled az óvodában?
Napocska.

3.Melyik  kedvenc édességed?
Süti sütivel.

4.Miért vezetsz blogot?
Nyugtat. Felzaklat. Éltet.

5.A családod tudja hogy blogot vezetsz?
Igen.

6.Ha lenne egy kívánságod, mi lenne az?
Kérem a Hollywood feliratot a kertembe.

7.Mi az utolsó könyv amit olvastál?
Susan Donovan - Csábits el!

8.Van-e fóbiád?
Rengeteg.

9.Miylen hangszeren játszanál a legszívesebben?
Dob

10.Képes vagy-e felnevelni növényeket? (Én nem :D )
Erre csak annyit mondanék. A múltkor dobtam ki egy újabb elszáradt kaktuszt. : D párdon ez szomorú. : (

És, hogy Habospite kérdéseire is válaszoljak, kiválasztottam párat, mert nem igazán tudom mi a teendő, ha kétszer kapod meg ugyanazt a díjat. (Jaj Istenem ez olyan, mintha két Oscart kaptam volna a filmemért. : ) )

1.Hova szeretnél elutazni?
Los Angeles

2.Ha egy lakatlan szigetre mennél kit, vagy mit vinnél magaddal?
J-t és kakaós csigát. Ja meg jeges teát.

5.Melyik könyvet szeretnéd a legközelebb elolvasni?
Finy Petra - Madárasszony

8.Van valaki vagy valami ami kifejezetten inspirál?
Még szép, hogy van. : )

9.Kedvenc hobbid?
Olvasás, írás, fotózás. Szívárványfestés. És süti süti süti...

Az én kérdéseim:

1.Mi mosolyogtat meg nap mint nap?
2.Mi a mostani kedvenc zenéd, amit egész nap tudnál hallgatni?
3.Mióta blogolsz?
4.Jelenleg melyik könyvet olvasod?
5.Kedvenc állatod?
6.A szobád melyik részét szereted a legjobban?
7.Nézel sorozatokat?
8.Van bármilyen pozitív vagy negatív függőséged?
9.Melyik a kedvenc évszakod?
10.Van kedvenc szuperhősöd?

És, akiket én jelöltem:

Lehetetlen

A lány

Egy madárlelkű lány gondolatai

Felhőn vagyok, de lelóg a lábam

live my life on a lullaby

Csupa csajos dolog

Emília

Over the rainbow

Flikkflakk

Selfish Fairy

A csíkos pamut zokni marad

“- Fogyni akarok 70kilót! – mondta a nő, aki 120 kiló és épp fagyit töm az arcába.” – mondta J, aki a kezem fogta erősen és száguldoztunk hazafelé a nagy melegben.

A bajok akkor találnak meg, amikor nem számítanál rájuk, és többnyire kézen fogva járnak apróbb társaikkal. Úgyhogy, aki kitalálta a “baj nem jár egyedült” most remélem szét aszalódik a Napon, mint egy poshadt szilva.

Most bennem van a hiba.

Hogyan felejtesz el egy rossz emléket, amit naponta eszedbe juttat egy mozdulat? Olykor nem jó, ha begyógyult sebeket kapargatunk, de néha muszáj megtennünk, az előrehaladás érdekében. Valamit valamiért elv.

És még is hogy lábalsz ki belőle?

Pár éve még azt hittem az ilyesmi gyerek játék. Lerágom a Barbiem fejét és minden meg van oldva. Vagy adok egy tockost öcsinek, ő sír én meg jól érzem magam. Aztán meg jön a “botsi botsi”… Ma meg minden egyes verejtékezett könnycseppel meg kell küzdeni. Papírzsebkendők és megbánt kimondott szavak az utódai. (ezt a papír zsebkendő szót is, hol egybe, hol külön kell írni) Mi is a problémáktól hol külön élünk, hol velük fekszünk ágyba. A nyakunkon lógnak és adhatsz nekik hideget meleget. Magyarán, csesznek rá.

Mi gyógyíthatna meg teljesen?

Valószínűleg semmi.  Enyhíteni lehet, de végleg kiirtani már nem.

Így megy ez, ha egy nap elfelejted felvenni a csíkos zoknid. Nincs mi megvédjen és egyből felkapod az első gonoszságot a földről.

Szóval sütöttem muffint. A múltkori rekordom kapásból 72 db volt. Nincs annál szívmelengetőbb pillanat, amikor a gyerkőcök két pofára tömik a színes muffinokat.

A múltkor J megkérdezte mi akarok lenni. Gondolkodás nélkül azt válaszoltam: M u f f i n.

Vajon egy sütinek vannak emlékei? De, hisz nem is él sokáig. Megsütik. Megeszik. Ő lesz az emlék, valakinek a pocakjában. És vajon muffinnal el lehet fedni a rossz dolgokat? Ha elég muffint eszem, akkor helyre áll a belső keringésem és nem leszek szomorú?

Néha hagynunk kell az alvó oroszlánt a helyén pihenni. Néha egy apró emlék is pusztítóvá válhat egy lélek számára. És erre vagy sütünk pár adag sütit, vagy befekszünk mellé az ágyba és vele szeretkezünk. Annyi biztos az én lábamon

a csíkos pamut zokni marad

Újabb év, egy kád vízben

Befeküdtem a kádba. Pontosan olyan habosra csináltam, mint amilyen gyerekkoromban volt. Ahogy pocskoltam magamra a meleg vizet azon filóztam...