Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: január, 2013

Wonderland 9.9

Szeretnék egy helyet, ahol igazi virágok nőnek.
Szeretnék egy olyan idősávot, ahonnan nem lehet elkésni, nem történnek meg fordítva a dolgok, nem maradsz le egy másodperccel életed nagy lehetőségétől, nem áll meg az órád, és nem kell várnod egy percet sem.
Szeretnék egy olyan világot, ahol színes az emberek haja. De nem olyan bután, hanem csodálatos színesen pompázón.
Szeretnék egy világot, ahol az emberek nem kérdeznek, mert az elméjükbe van építve a válasz.
Szeretnék egy világot, ami azzal kezdődik, hogy "wonder" - legyen csodás, és lélegzetelállítóan szép.
Szeretnék egy olyan világot, ahol a sötétséget barátnak hívják, és nem kell fény, hogy kijuss belőle.
Szeretnék egy olyan helyet, ahol nincsenek a takaró alatt szörnyek. Nem kell kispárnát görcsösen szorongatnod, ahhoz, hogy eltudj aludni.
Szeretnék egy olyan helyet, ahol a mosoly természetesnek számít. Bele van épülve a levegőbe.
Szeretnék egy olyan világot, amiben a gyilkost Alice Woderland-n…

Kis dolgok nagy szobában

Három dolog is eszembe jutott hirtelen:1: A napjaimnak nincs eleje. Szombaton vettem észre, hogy eltűnt az eleje. Hogy hova lett és ki ette meg, a mai napig nyomozás alatt van! 2: Nem tudok nyitott ajtónál írni. Egyszerűen nem megy, ha nyitva van a szobám ajtaja. Kimegy a fantázia. Az információ kiáramlik. Zárd bE!3: Mondom én:“unom a banánt.” erre ő:“Ezt hogy érted?” én:”hát úgy, hogy unatkozom, de ezermillió dolgom lenne.” mire ő:”micsodák?” mire én:”blogot írni, filmet leszedni, körmöt festeni, olvasni…” erre ő:”á inkább aludj.” mire én:”nem vagyok álmos”Na és épp ezért ülök itt, de csak a kurzor villog bánatosan. Nem tudom mi van vele. Ő is el van hanyagolva. A sok betegség megárt az embernek és a fantáziájának. Képzeletbeli szegénység van, tél van, a hideg átjárja az agytekervényeim. És nesze össze vissza beszélek. Folytatom inkább. A  nagymamám ma így nyilatkozott a nyanyus otthonban: “Ó van itt egy fiú, két méter magas és ápolónő” Apukám csak mosolygott, és kérdezgette, hogy ho…

Én is…

Kép
Ez annyira aranyos volt, és annyira rám (is) illik a süni szerepe, hogy nem hagyhattam ott az út szélén ezt a képet. : )

…és miért pont Los Angeles?

Valahol gyerekkoromban még, tv függő voltam. De nem ám kispályásan nyomtam. Hanem olyan, leültem elé reggel és végig néztem az összes sorozatot, amit leadott az a pár adó, ami akkoriban ment. És, ha nem láttam egy Szupercsapat részt, mert családi banzájra kellett menni, síró hiszti rohamba kezdtem. Főleg, azután átkoztam az egészet, amikor rájöttem, hogy mire nagyanyám tvjéig eljutottam már rég vége volt a filmnek. Képes voltam haldokolni az ügy érdekében. Beszippantott a fantázia. Igazából sokkal jobban szerettem azt a világot, amit a fejemben teremtettem, mint ami a való világ nyújtott, vagyis nyújtani akart. Csak ugye kért belőle a fene. Szerintem már akkor a levegőben lehetett, hogy ebből a gyerekből nem lesz egy átlagos ember.Hát nem is lettem. (na, de ez most más tészta.) Hogy mitől is kezdett el bizseregni bennem a kalandvágy? Elkezdett foglalkoztatni a kérdés, hogy honnan jön ez a sok fantazma? Honnan születik meg egy sztori és kerül bele a tvmbe? Azt, hiszem itt bukott el az …