Live while we are young

2012

Most már bizton állíthatom túl éltem az évet, bár éjfélig még van pár óra, és nehogy aközben történjen valami drasztikus esemény, ami folytán ne tudnék átlépni a bűvös ‘13-asba. De a jelenlegi helyzetem alapján nem vár rám bérgyilkos az ablak alatt, nem vagyok halálos beteg, csak náthás, nem hinném, hogy pont ma rabolnának el az UeFOk, vagy ütne el egy csillám pónikat szállító kamion. És, hogy mi történt egy év alatt, amiből tanulságos történeteket lehetne gyártani és Hamupipőke is megirigyelné?

-A legemlékezetesebb, hogy átléptem a 21-es korhatárt, úgyhogy már hivatalosan is nagykorú vagyok még a jUeSzA'ben is.
-A tavasz kissé borzadályosra és depressziósra sikeredett, de a színekbe is keveredhet néha egy-két pötty piszok.
-Ebben az évben döbbentem rá, hogy munkamániás is tudok lenni a tudtomon kívül. És emiatt hanyagolhatom emberi kapcsolataim.
-Ez az év volt statisztikailag a per döntő, hogy milyen sok embert megtudok ismerni hetek alatt. (nagyon nagyon sokat.) (olyan fullasztóan sokat)
-2012 döbbentett rá, hogy tudok még haragudni barátra.
-És arra is, hogy még képes vagyok a megbocsátásra.
-Arra, hogy hiába érzem magam kőszívű gyilkos palántának, vannak érzéseim és tudok szeretni.
-és nem utolsó sorban gondoskodó vagyok. (bár ezt a kaktuszaim néha nem értékelik.)
-Ebben az évben hagyott el drága jó kis pajtásom Oscar. (ég nyugosztalja bárhol is légy haver)
-2012-ben ismertem meg először a megszokások fogalmát. Szoktam rá a cigire, majd hagytam is el.
-Ebben az évben zárták be végleg és nyitották meg újra, a tinédzser korunk legjobb szórakozó helyét. (Carlos, lávolunk)
-Most neveztek először Főterroristának.
-és találtam rá rejtett képességemre, miszerint a gondolataimmal tudok atmoszférákat gyilkolni, amitől az ember agya elszáll és lefárad.
-továbbá tökélyre fejlesztettem a szóvicc képességem.
-Csináltattam két tetoválást.És terveztem el a még rákövetkezőket.
-Ebben az évben vásároltam a legtöbb könyvet két hét alatt (nyolc)
-Ebben az évben fogadtam vissza Debrecent, mint "szeretlek város"-t a környezetembe.
-Ez az év volt olyan szerencsés, hogy meglátta a bennem rejtőző Főnixet, ami most ott repked LA partjai felett, engem meg hagy végre élni. Csendben és mosolyban gazdagon.
-Ebben az évben döbbentem rá arra, hogy nem biztos, hogy várhatok segítséget, még akkor sem, ha teperek mint egy lókötő. Sokszor Teréz anyunak is nehéz a dolga. Dehogy ennyire...
-Rádöbbentem néha az emberek többet várnak el, mint adnának vissza.
-De ebben az évben arra is rájöttem, ha elég kitartó vagy és felállsz még ezek után is. Sárosan és lehet kicsit meggyötört arccal, de talpra állsz. Szenvedéseid megtérülnek. És a számládra megszámlálhatatlan összegű szeretet érkezik.
-2012 megmutatta, hogy ilyen igen is létezik. 

Persze, mindehhez rohadt sok bátorság kell.

…és, hogy mi történt képekben?

blog

 

knjhjA kutyám szereti a Napot, vagy csak jól tudom hipnotizálni Mosolygó arc

 

ycycKülönleges póló tulajdonos lettem.

 

asAz első  igazán “megszenvedett” blog kép.

 

0000Nagyanyusék új kutyusa.

 

hazaA legjobb Naplemente hazafelé.

 

QkV5Az első grincs karácsonyunk maradványa.

 

anni3Veszélyes havas, még februárról ránk maradt kép.

és folytathatnám végtelenségig a sort. A lényeg lényegtelen. 2012 vége itt lebeg a hétfő fenekén. Rúgjatok be vagy valami. Én meg eszek még egy sütit. Ja és köszönöm a részt vevőknek és a még részt vevőknek, az előzőt és a rá következőt.

“aki figyel, azelőtt feltárul a mindenség”- azt hiszem én jó sokat figyeltem. Mosolygó arc 

 

lkhkl

Irány a dolgok LA-be. (remélem leesett a szóvicc : hahaha… de ha mégsem, már túl sokat ittál, vagy hiányos oktatásodnak köszönhetően kérdezz meg egy felsőbb rendűt, aki ki tudja olvasni az “ellé”t ; )

Érzést a takaró alá

Azt hittem van valami bajom. Furcsa színeket láttam. Későn feküdtem, még később keltem. Sakk figurákat pakolgattam az öcsémmel. Nem fantáziáltam annyit. Madarakat rajzoltam a szívembe. A tornacipőm a szekrény mélyére raktam. Nem festettem többé magam.

Nem hordtam azóta álarcot. 505 órája csak magam vagyok. A puszta arcomban és lényemben.

Szóval nem volt baj. Csak csendben voltam. Becsukódott a lelkem apró ajtaja. Befelé mehettek a dolgok, de kifelé, egy információ sem tévedhetett. Igyekeztem. Vigyáztam rájuk.

Egy életben, összesen két szerelem létezik. Az egyik ünnepélyesen fog igent mondani neked egy napon. A másik, pedig ott lesz ezen a jeles napon, hogy vigyázzon rád, még akkor is. A másik, aki végig kísérte az életed, és azért van melletted, hogy figyeljen rád.

Ha majd a hófehér ruha uszályának végére nézel. Egy mosoly fog vissza nézni rád. Akkor fogod érezni a lelked mélyén, egy apró kis zugban, hogy mindig is ő volt az igazi, aki lerántotta rólad titkaid függönyét, és őrzi minden rejtélyed. Tudni fogod, hogy a legnagyobb gyilkosságaid az ő jelenlétében követted el. Azt is, hogy, amikor eláztatok az esőben, és cuppogott a kedvenc piros cipőd a víztől, de még mindig nem áltatok meg, haragudtál rá, amiért folyton csak visz és visz. A cipőd meg vizes és sáros. Átázott. A lelked viszont az esőben táncolt. Szeretted.

Mindig is szeretted. És fogod is még. Melletted lesz. Csak nem úgy, ahogy azt először gondoltad.

Létezik egy valóság, amit magamnak teremtettem. Kaktuszok is vannak benne néha, meg kipukkanó lufik. Szövegek, idézetek, meg csupa okosság, amitől nagy lesz az ember. Süti meg palacsinta. Varázslók, akik utat mutatnak. Piros tornacipő az ágy alatt, amit akkor veszek elő, amikor már nem bírom tovább az üvöltő szeleket. Pulcsit ragadok és elsétálok, addig a pontig, amíg meg nem nyugszom.

Lehet sokat gondolkodom, lehet sokat vagyok egy világban, ami nem teljes valójában létezik. De nekem legalább van valamim, olyankor is, amikor másnak semmije sincs.

Mindenki életében megvan az igazi. Meg egy olyan nap, amikor az igazi mellé talál egy még igazibbat.

Írói szabadság

Azt hiszem ezek után hónapokig nem fogok tudni írni.

tumblr_m9bmslcCKB1rp6di5o1_500ezt a pillanatot, sajnos nem nekem sikerült elkapnom, na de hogy is sikerülhetett volna…

Jobb, ha ez az információ a bermuda háromszögben vész el. Kivettem az írói szabadságomat.

Légy jó mindhalálig, önkéntes

Egyszer az egyik srácom azt mondta, olyan megnyugtató érzés, hogy figyelek és vigyázok rá, mert így tudja, hogy meg sem kell szólalnia, má...