Kíván még mondani valamit, utoljára?

Szeretnék élni az utolsó szó jogán.

Szeretném elmondani, hogy én már akkor megcsináltattam a tetoválásom, mielőtt még divatba jött ez a nagy lázongás. Csukló tetkó, szerelmem neve, kínai jelek, krisz-krakszok… és miegymás. Én már akkor deszkás cipőben jártam, amikor Justin Bieber még a világba sem volt. Ilyen ez a szakma.

Rengeteg dolgot írhatnék a számlámra. Rengeteg mínuszt, és lehet egyre kevesebb pluszt. De még mindig képes vagyok a javulásra és a belátásra. Nem mindig az vagyok, akinek látni akarsz. És ez zavar téged.

Szerettem volna valami olyat az életembe, ami állandó. Valami olyat, amit megtalálok esőben, szélben, Napsütésben, egy elhagyatott raktár épületben, vagy egy utca sarkon. De lehet egyszerűbb lenne beszereznem egy bengáli tigrist a szobámba, ketrec nélkül, mint ezt az állandót megtalálni. Furcsa, mert az “állandót megtalálni” kifejezést legutoljára, négy éve hallottam a matek tanárom bajuszos szája alól. Utáltam számokat keresgélni. Ezért is gondolom, hogy a tigris tartás engedélyét könnyebben megszerezném, mint hogy kiszámítva minden lehetséges eredményt, sikerüljön a füzetembe vésni az állandót.

Rohadt sokszor érzem magam egy főnixnek. Szénné ég, hamuvá válik, majd napok múlva a saját maradványaiból születik ujjá. Abból a porból, amit már oly sokszor égettek, és használtak fel.

Emberek. Hajlamosak (vagyunk) elfelejteni dolgokat. Válaszolni. Kérdezni. Megtenni. Várakozni. Türelmesnek lenni. Elhinni. Bízni. Boldognak lenni.

Ezen gondolatom pedig nem tudom befejezni, úgyhogy ennyit kértem utolsó szavam jogán.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Védett férfiak kertjében ültem én

Látom te is ki vagy varrva

Ha szivárványt akarunk látni, tűrni kell az esőt