Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: október, 2012

Üdv a klubban seggfej!

Egy lány megszólítása a napokban: Jelenet 2.0: Két hapsi épp befelé menne a bárba, míg a lány kifelé. Az ajtóban találkozik a két fél: –“Hé ájjá’ már meg nem látod, hogy jön a csaj?! Milyen jó segge van!” Köszönjük az elismerést, igen kritikán aluli. Olykor megtapasztalunk, rosszul fogalmaztam, meg kell tapasztalnunk olyan dolgokat, mint az “erre már soha többet nem leszek képes.” Aztán jön egy fordulat, a szörnyetegünk felébred oda benn, kap egy légből jött lehetőséget, és a mocsok kihasználja. És újra bebizonyítottuk magunknak, hogy képesek vagyunk még megtenni 21évesen olyan dolgokat, amikről 18éves korunkban mertünk áradozni. Szeretem néha az emberi elmét; de néha olyan buta tud lenni. Oktalankodik, kételkedik, és, hogy legyen még viccesebb kiejtése (,-dik/k) fajtalankodik. Piszkos emberi elme, kitalálhatnának már rá egy jó mosogatószert. Ráférne néhány mozgó egyedre. Na nem mert gonosz vagyok, de látom mi folyik a világban. És néha szó szerint folyik, az élet le a lefolyóba. Hiáb…

Kíván még mondani valamit, utoljára?

Szeretnék élni az utolsó szó jogán. Szeretném elmondani, hogy én már akkor megcsináltattam a tetoválásom, mielőtt még divatba jött ez a nagy lázongás. Csukló tetkó, szerelmem neve, kínai jelek, krisz-krakszok… és miegymás. Én már akkor deszkás cipőben jártam, amikor Justin Bieber még a világba sem volt. Ilyen ez a szakma.Rengeteg dolgot írhatnék a számlámra. Rengeteg mínuszt, és lehet egyre kevesebb pluszt. De még mindig képes vagyok a javulásra és a belátásra. Nem mindig az vagyok, akinek látni akarsz. És ez zavar téged. Szerettem volna valami olyat az életembe, ami állandó. Valami olyat, amit megtalálok esőben, szélben, Napsütésben, egy elhagyatott raktár épületben, vagy egy utca sarkon. De lehet egyszerűbb lenne beszereznem egy bengáli tigrist a szobámba, ketrec nélkül, mint ezt az állandót megtalálni. Furcsa, mert az “állandót megtalálni” kifejezést legutoljára, négy éve hallottam a matek tanárom bajuszos szája alól. Utáltam számokat keresgélni. Ezért is gondolom, hogy a tigris ta…

Soha ne adj Freddynek okot arra, hogy megöljön!

Az első dolog, amire gondol az ember a halálos szívdöfés után. A változás. Persze csak egy nappal később. Az első napon, még nem lát semmit, azon kívül, hogy ma ért véget az élete. Én is meztelenül zuhanyozom, mint minden egészséges pszichopata. Szóval a szakítás fájdalmas dolog. Valaminek az elvesztése, valami másnak a születésével jár kéz a kézben. Csak ezt még az első nap nem vesszük észre, és elhinni sem akarjuk. Az első nap még gyászos, és bugyuta sorozatokkal teli. Magányos és nem utolsó sorban szomorú. Ez is egy rituálé, amit ha nem végzel el, a társadalom érzéketlennek hív, és kibeszél a csoportból; de ha szorgalmas vagy, végre hajtod a feladatod, na arra írják rá, hogy: Elfogadva.Akkor változtatunk, ha elvesztünk valamit és a valami hiányát be kell tömni valami újjal, ami ismét lefoglal. Rájöttünk már arra, hogy igazából folyton az újat cseréljük le, valami nem sokszor használtra? És, hogy ez egy ördögi kör, mert újra és újra megtörténik? Kifogás és kivétel nélkül. Én akkor i…

Sikít érte a lelkem

Tábortűz, hideg whiskey, erős fuvallat, a vizes föld illata, az éjszaka érzése és a pokróc érintése. Szeretnék egy ilyet most. Beszélni és beszélni. Kortyolgatni. Néha, néha megremegni. Szorosabbra húzni a takarót. Összekucorodni a székben. Bámulni a tűzet, amíg nem fáj a szem tőle. Kifújni a mentolos cigi füstjét. Vacogni. Megérinteni. Átölelni. Csak úgy, jó lenne bódult állapotban ülni a hidegben, és a legmegrázóbb kérdésekre válaszolni. Meghökkenni, majd kibogozni. Megfejteni a bonyolultat, kifejteni a lehetetlent. “We are closed” –ez állt a táblán hétfő reggel. Én fordítottam meg. “We are open” –és nyitottam meg (nem csak a) szalont, de a lelkemet is. Mintha eddig csukva tartottam volna. Most újra lélegzik, és akar valamit. Valamit, ami ölbe kapja, vagy ő kaphatja az ölébe. *A körömlakk kiborult. A tea túl forró. A jég elolvadt. Az üzenet másnak lett címezve. A szemüvegem maszatos.* Kicsit arrébb élek még, mint kellene, de már közel járok. Kezdetnek vennem kéne egy üveg whiskey-t.…

Khm…

Azt hiszem reménytelenül beleszerettem az öcsédbe! végszó: köszönöm, hogy ezt elmondhattam a világnak, anélkül, hogy magyarázkodnom kéne. megyek és kaparom tovább a falat. viszlát.

Túl szép, hogy igaz legyen

Esküszöm vennem kell egy mély levegőt, hogy megtudjam írni ezt a bejegyzést. Egy olyan, igazán, jó mély sóhajt. A “megint leültem szerelmes filmet nézni” mondat nem jól kezdődik. Nem akármit néztem. Egy könyv adaptációs Sparks alkotást. Nem szabad ilyet a kezembe adni, se könyv se film formájában. Szabályosan bedepressziózom tőle. Elszomorodom, magamba nézek, és szinte látom, ahogy belülről rothadok. Ilyenkor megkérdezem magamtól, hová lettem én? Nekem miért nem jutnak eszembe ilyen csodálatos történetek, mint ennek a fickónak? Az, hogy már velem nem történik ehhez hasonló esemény, azt már rég kompenzáltam a kis lelkemben. Mit művelsz velem(ünk) Nicholas Sparks?Szerencsecsillag (The Lucky One-2012) Én elleneztem a dolgot, de ma úgy voltam vele, nem lehet ez olyan vészes. (na ezt szeretném majd vissza játszani, ha legközelebb eszembe jutna ilyesmi, hogy leüljek drámát nézni) Azt kell mondjam, megtaláltam a tökéletes filmet. Azt a filmet, amibe nem tudtam belekötni. A maga kis műfajában…