Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: szeptember, 2012

Maradjunk a Sziánál, az általában beválik

Pont leszarom. . leszaromRemélem érthetően fogalmaztam. Köszönöm. Feltűnt, hogy rengetegszer kérek bocsánatot. Például ma bocsánatot kértem a buszsofőrtől, amikor elvette a bérletem, és feltételezni mertem, hogy ez érvényes arra az útvonalra, és rákérdeztem, ő hadakozott.. Áh, felesleges, de túl lelkiismeretes vagyok néha. Úgyhogy most nem leszek. Nem kérek elnézést az első két mondatomért. Így gondolom. Így is marad.Mondtam már szerintem, hogy nincs szükségem olyan emberekre, akik a nagyszájuktól nem férnek el, de mikor bizonyítani kéne, fülük farkuk a gatyájukban és pislognak mint béka, akire szórtam egy kiló lisztet. Hófehér vagy barátom? Mégsem vagy elég tiszta, ahhoz, hogy felvállald, ami nyomja a kis szíved. Hát akkor csak hallgass, és merj nem szólni hozzám. Egy idő után, majd felemészti a kis hidat is ami össze kötött minket. Gratulálok. Plusz, azt hiszem jobban áll nekünk a csak “Szia.” és más semmi. Azt még ember nem tudta elrontani. Valamelyik nap elgondolkodtam azon, hogy …

40 millióért adom a végzetem

Őrültség. Rengeteg mindennel tele van az agyam. Rég volt ilyen. S, ha most fel kéne sorolnom címszavakban mi jár a fejemben, így nézne ki:- Olvasás, írás, suli, pénz, munka, Juska, értelmek, érzelmek, Hollandia, tulipánmező, akarat, végzet, sírás, fájdalom, megvetés, “Henrie”, tetkó, körömlakk, október, karácsony, tea, mogyorókrém, vörös hajú néni…Éés, hogy egy kicsit érthetőbb legyen a lista tartalom:“Milyen szép kis cipőd van!” – mondta a vörös hajú néni. Én erre meg: (“Hallod Gretha, királyok vagyunk együtt.”) – ugye Gretha az új cipőm. A néni kedvessége meg jobban esett volna, ha nem úgy beszél velem, mint az öt éves unokájával, de így is átjött.Már megint hónapokat ülök egy nyavalyás könyvön. Jane Juska memoárja sokszor az agyamra megy. Főleg, hogy egy hetven éves nő, “hogyan keressem meg az igazit, de még sem akarok kötődésben élni…” elvekkel küszködik benne. Tök jó meg minden, de nem értem néha miért vágnak saját maguk alá az emberek. Igen erre még én sem jöttem rá, hogy én mié…

1irányzat, álomfogó, és a Szürke 50 árnyalata

Kép
Na és akkor mi van, ha korall rózsaszín pólóban Napszemüvegben gitározik a szőke sexy “kisfiú”, és azt kiabálja kerek kék szemekkel: “Let’s go!”. A vízbe ugrik, majd onnan ordít. A másik meg a félmeztelen testére tapadt felsőben, vizes hajjal, csapkod a medencében: “let's pretend it's love”. Ütemre! Ez van. Ez lett belőlem. Egy információ hajhász, “külföld imádó”, örökmozgó megszállott. Két év után beálltam a már oszladozó rajongó táborba; de mivel én sosem követem a divatot, és a tömeggyártmányokat, épp itt volt az ideje a nagy szerelem eljövetelének. 730nap alatt a tini lányok épp annyi húst rágtak le róluk, hogy nekem már csak az eredetiségük maradt. Pont jó! Így hátra dőlve élvezhetem, kuncogva a rózsaszín habos világukat. Persze volt itt más is a héten. Például rábukkantam a The Pretty Reckless őrült nőjének jól eldugott dalaira: http://www.youtube.com/watch?v=_yp1BWqCn30&feature=autoplay&list=LLMWae3JeIPZs_205TQbwgJQ&playnext=1A blues (szerintem) császárnőjér…

FelháBorító háború

Na ide figyelj! A következő eset a napokban történt meg.Állok a zebránál, bambulok. Jön egy angol taxi sárga busz. Automatikusan a figyelmem a buszon ülő személyekre irányul. Meglátok egy ismerős arcot. Lefagyok. Szó szerint a testem mozdulatlanságba megy át. Hihetetlen, hogy az agyam parancsot teljesít a lelkemnek. Szóval lefagytam. Mereven bámulom a buszt, és azon kattog a bagólesőm, hogy ő nem lehet itt, mit keresne ő ebben a városban, azon a “valahanyas” buszon? Képtelenség. Annyira leblokkoltam, hogy azt sem vettem észre ahogy szólongat, hogy gyere már, mert zöldre váltott a lámpa. Persze, hogy megvártam, amíg megállt a busz és megnéztem, hogy tényleg ő az e. De, nem, nem ő volt. Természetesen.És ebből elég. Én nagyon nem akarom ezt. El kell engednem, ha még valamikor az életben látni szeretném még. –na ennek a mondatnak az értelmét nem biztos, hogy értitek, de a jelentését egyelőre szerzői jogok védik.-Elkövettem a hibát. Éreztem valamit egy olyan ember iránt, aki tetőtől talpig…

Mert egy raszta mindig van

2008 óta bárhova megyek, bármilyen új közösségbe kerülök. Egy raszta biztos, hogy lesz. Lassan olyan ez már, mint a “szobalány volt a gyilkos” jelenség; vagy a “a kertészünk spanyol vendégmunkás”. Az életem is ilyen. Bárhova megyek, egy darabka emlékfoszlány mindig megakadályozza a tovább lépésemet. Vagy a ranglétrán való felkapaszkodásomat. A pimasz. Ilyenkor jeges tea és süti mellé ülünk. Majd röpke órák alatt megvitatjuk, hogy kedves Ani, még mindig nem tudod, hogy kell viselkedni. Tényleg nem tudom, mit tenne ilyenkor egy felnőtt. Érett gondolkodással. Úgyhogy marad a régi jól bevált megoldás, és olyan saját stílusban lezárom a dolgot, majd keresek valami új momentumot, amit piszkálhatok. Ez egy más téma, de a benyomásaim alapján, hogy a civilizáció így működik erről is beszélnem kell. (pardon, írnom.) A szerelmi életem így néz ki:Fiú:Tetszel.
Lány: :) Te meg érdekes vagy.
Fiú:Én megkedveltelek.
Lány: Azt hiszem én is. Mi lenne, ha...
Fiú: Nem akarlak megbántani, de bar…

Szajha van a rendszerben

Lássuk csak hol is kezdjem? Ma nem engedte a tükör, hogy emberek közé menjek. Engedelmeskedtem neki. Egész nap kapun belül maradtam, és teljesítettem a semmittevés mind a 10 pontját. Pihentem, olvastam, ettem, sorozatot néztem, bekapcsoltam a tv-t, bambultam, álmodoztam, aludtam, zenét töltöttem, forgolódtam egyik testhelyzetből a másikba. Az igazat megvallva nem szeretem a “boldog vagyok, de belül sírok” kijelentéseket. Azt mondod, hogy mosolyogsz, miközben a lelked szanaszét cibál belülről. Ezzel nyitsz kaput a rosszakaróidnak egy olyan oldaladhoz, ami a legsebezhetőbb jelen pillanatodban. Akkor már mindegy, ha meztelenre vetkőzöl és piros ikszet rajzolsz a saját véredből a szíved fölé, hogy “Lőjj bazdki!”. Mi vagy te? Mártír? Ha szarul vagy viselkedj is annak módjára. Ne kérkedj a mosolyoddal. És főként ne hívd ki a Világmindenség bizalmát háborúra. Rossz csapda, ami hamar vissza üt, ha ezt a taktikát választod. Meglásd a nagy álnevetések közepette, egy nap arra ébredsz rá, hogy az…

Helló! Egy kockányira vagy tőlem

Tulajdonképpen több címe is lehetett volna ennek a bejegyzésnek, amik egyszerre körbe fonják az elmúlt időszakomat. Például: Úgy szeretem a kötöttséget, mint hangya a szadomazo sexet; Miért akarsz lekenyerezni?; Urbanizált faszkalap; Ne beszélj, fogd be a pofád; Profilkép->csapó 323… és így tovább, és így tovább.Rájöttem az embereknek vidámság kell. Körmön font kifejezések, boldog idézetek, reményekkel teli távolba nézetek, mesebeli hercegek-hercegnők. Photoshoppos képek, mosoly smile, béke jel… Mindezek léteznek egy párhuzamos világban, amit én még egyelőre nem tudok nektek megadni. Úgyhogy, amíg ez az opció fenn áll, fogadd el, azt ami van. Ha nem elég kattints másik blogra, és elégítsd ki vágyaid. Bevallom én is szoktam néha. Egy úti szajha vagyok ilyen szempontból, mert olykor nekem is fel kell szednem más utcasarokról egy-két csábító ihlet morzsát. A baj már ott kezdődik, amikor ez sem elég. Valami több kell, valami drágább, és elérhetetlen. Valami luxus, ami papír híján nem l…