Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: július, 2012

Ribancpótló

Az ember azt csinálja, ami kényelmes neki. Ha például esetemben (lány), tetszik egy fiú. De az nagyon. Viszont vagyok olyan lusta, nem össze ismerkedni vele, és oda menni hozzá beszélgetni, inkább találgatni és felvetni két lehetőséget, hogy vajon milyen lehet. Maradok a távolból figyelem, mosolygok szépen és bólogatok ha rám kacsint szitunál. Szörnyű vagyok. Kényelmes.Azt mondta rám ma a főnököm: “Itt van a fő terrorista!” Amire lélektársam annyit felelt: “Valaki átlátott az álarcodon.” Én erre annyit mondok: “Igen találó egy név. Tetszik.” (nevet)Na meg a másik: Mondom én, mekkora menő vagyok, nyolc óra munka után simán lebiciklizem még a nagyihoz: AHA, szerintem: ‘Van nagyinál egy cipő, most vette nekem, lemennék érte, de nem bírok most odáig biciklizni, plusz megittam fél liter kólát, és félek, hogy szívinfarktust kapok az úton.’ Szóval, nem indultam el. Egyik nap kaptam pár tanácsot fiú téren. Nem ám akárkitől. Egy igazi alfa hímtől. Úgy éreztem magam mint egy filmben. Bár a 80%-…

Ívelj az ég felé

Néha látom a jövőbeli önmagamat. Rettenetesen félek tőle, hogy egyszer tényleg, el fogok jutni arra a szintre, de olykor alig várom már, hogy átéljem. Olykor eggyé akarok válni azzal a félelemmel, majd nyugtázni, hogy feleslegesen féltem annyit. Hisz, ez szép.Nem tudom miért kergetem magam az őrületbe? Magam elé teszem a képet, ami jelen pillanatban elérhetetlen és addig bámulom, míg a fejem csapkodva nem sírom el bánatom a tv előtt. Az emberek csinálnak ilyet? Mintha, így egy idő után, megnyugodnék, majd listázom, hogy “hamarosan”… el jön az ideje.Túl sokáig tart a szabadságom. Sikeresen elértem arra a szintre, hogy újra vissza akarok menni dolgozni, de még mindig van egy teljes napom. Azt a szintet is átléptem már, amikor leülök és csak gondolkodom. Nem direkt. Akaratlanul. Kiszöknek belőlem a gondolatok és a vágyak. Azt hittem ez a nyár tök jó. Tényleg tök jó, csak mégis ugyan olyan, mint a tavalyi, annyi különbséggel, hogy most nincs időm megállni és a “problémákon” nyavalyogni. A…

Olykor a test felfalja a szerelmet

Fájdalom gyilkos. Te vagy az egyetlen, aki kiölöd belőlem azt a fájdalmat, amit a szerelem hagyott bennem. Igazából szánalom az egész, mert mi az, hogy szerelem? Szív, meg lélek, érzelmek, csöpögés, meg puha öntudat. Gyűlölöm, mikor gyenge a lelkem, és engedek neki. Aztán meg pofán csap, és ott hagy. Na és? Akkor mi van? Mégis vágyik rá mindenki. Én is. És mindenkinek ez a sorsa végül. Nekem is.De addig…Lehetne még egy kicsit lázadni, és fütyülni az egészre. És utálni az egészet úgy, ahogy van, amiért megbántott. Az érzelmek fájnak, és néha kell egy nagyobb gyilkos, aki olyan sebet vág beléd, ami felejteti az összes többit.Ezt nem tudnám szavakkal leírni, teljesen. Megmutatnám. Érzékeltetném. Biztosan tudod milyen érzés az, amikor a tested izeg-mozog, és kiakar lépni a saját megszokott helyzetéből. Amikor nem akar mást csak kárt tenni a másikban. A saját vágyát kielégítve a másikéból táplálkozni. Nem kéne sok. Egy éjszaka elég, egy óra hossza mindössze, míg a test teljesen felfalja a …

Divat újságot a kukába

Ideál lettem.A férfiak olyan nőt akarnak faragni a barátnőjükből, mint amilyen én vagyok. Azt szeretnék, ha példát vennének rólam. Másolni akarják a tulajdonságaim.Nekem még sincs senkim. Még mindig csak az önmagam árnyéka, és azoknak a lányoknak a tükörképe vagyok, akivé akarnak válni az itt-ott “selejtes” tulajdonságú barátnők. Vajon miért van ez? Egy ideálba nem szeret bele egy ember. Csak rajong érte, csodálja. Aki meg még is bele szerelmesedik, vagy nem találja magát elég bátornak és feltörekvőnek, ahhoz, hogy elmondja mit érez. Vagy abba a fajtába tartozik, aki mindenáron megszerezné és ‘lenyalja a csillagot is az égről’, ami ez esetben nem is túl inspiráló. A feleknek egyen rangúaknak kell lenniük. Ha én nem mozdítok követ, te se tegyél. Viszont, ha én kiöntöm a lelkem és mellkasomból kitépett szívem rakom eléd, ne az legyen az első, hogy takarítónő után kiabálsz, mossa fel a vért. Hanem megvizsgálod, milyen ritmusra ver az a szerv, majd felismered benne, a saját ütemed.Na errő…

A lelkem egy darabja

Kép
A “dokim” azt mondaná, épp itt az ideje kiírni magamból az érzéseim. Puszta elővigyázatosságból és a helyzetek feldolgozása végett. 99%-ban szükséges ez az eljárás, ha nem akarok bedilizni. Rengeteg minden zavar mostanság. A vicc, hogy egyikről sem tudok írni. Egyikről sem! Viszont van egy, amelyikkel én nem akartam szembe nézni. Tavaly nyáron, főleg ilyenkor július közepe felé, legjobb és leghűségesebb társam: Oscar. Rettentő pocsék egy hónap volt. Ő mégis ott volt velem minden reggel, amikor kimentem a nagy melegbe. Figyeltem a kaput, belép-e rajta valaki. Ő meg engem nézett, és hozzám nyomta az arcát, amikor szomorúan vettem tudomásul, hogy ma sem jött vendégem. Délután is velem tartott, amikor kiültem a kedvenc fotelemben olvasni, vagy írni; és ha zenét kapcsoltam be, akkor elaludt az ölemben. Egy idő után tudtam melyik zenét szereti és melyikre megy inkább sétálni egyet. A pocsék nyár és a kínlódott mindennapok mellett Oscar volt, aki meghallgatta a nyafogásaim. Igen, néha leül a…