Mikor mehetsz át a piroson

Néha elgondolkodom, mennyit érek én nektek?

Jelenlegi állásomban, és a helyzetet nézve, nem túl sokat.

Ma utállak titeket. Bocsássátok meg őszinteségem, de ma nem bírom, ahogy viselkedtek és léteztek. Ma örülnék egy olyan bolygónak, ahol nincsenek emberek. Az idő halott, a szél fújdogál, a Nap süt, és az autókat nincs ki vezesse. A forgalom leáll, és az érzéseket nincs ki kiváltsa. Így nyugalom van. Teljes csendben ülhetek a padon, nem gondolkozva azon, hogy már megint milyen bamba az ember, és mit nyomorgat itt össze-vissza.

Nem bírom, amikor rám másztok. És nem bírom, amikor megfullasztotok.

Ha valaha át lehet menni a piros lámpán, anélkül, hogy elütne egy kamion, akkor az most van. És az, hogy át mehetsz a piros lámpán, és mindössze csak egy, ismétlem egy személygépkocsi hajtott át rajtad, az tegnap volt. Mert valameddig bírom. Sodródom és figyelem a kegyetlen tetteitek.

Ha néhány sor nem illik ide, a ti hibátok, csak rátok koncentráltam.

Olykor ijesztő vagyok. Elgondolkodom, azon, hogy milyen lehet egy embert megverni, de úgy tényleg véresen. Érezni, ahogy eltörsz benne egy apró csontot, ami fontos lehet testének működéséhez. Milyen lehet szilánkokra szedni a lélek molekuláit? Néha elég mindenből. Néha becsavarodom, és kell egy kis levegő. Kell egy kis törődés.

A legjobb barát definíció meg egy kalap felelőség, amit az egyik fél sosem teljesít. A másik meg vagy megunja, vagy letérdel és megszokja az ízt.

Én meguntam.

Hibáztass! Legyek én a bűn bak, a fekete macska; de mindenhol vannak határok, és mindenhol van egy ember, aki többet fizet azért, hogy mázlista legyen. Ezek jobb esetben bűnözők, vagy maffiózók. Én meg egy egyszerű lélek.művész.alkotó.valaki.senki vagyok a padon.

Manapság eszembe jut, hogy írok egy hirdetést:

Valaki fedezzen már fel! Különleges alkotói szabadsággal megáldott, jó írónak mondott, kreatív, igen nagy képzelőerővel rendelkező művész. Állást keres. 21 vagyok, és többet tudok rólad, mint azt képzelnéd.

Majd egyszer Los Angeles fel  hív, és azt mondja: “Maga kell nekem! A színes egyénisége, annyira vonzza a mediterrán éghajlatot, hogy az összes Napfény magát követi, így itt egész nap esik. Azonnal üljön repülőre, mert szükségünk van a 30°-ra! Előre is köszönöm!

Üdvözlettel: Los Angeles”

 

na ennyire ki vagyok

Egy szem szőlő

Ezt vártam már.

A totális összeomlást. Amikor már túl sok a jó, és összeesküvés elméletet érzel a levegőben.

Amikor mosolyogsz attól, hogy mosolyogsz belül.

Majd egy nem várt pillanatban (bumm) mosolyogsz azért, mert megszokták tőled.

De odabenn összetörtél. Talán még könnycseppek is sorakoznak a szemedben, de nem mernek kijönni. Olyan gonosz a világ.

Egy valami maradt még meg: Egy szem szőlő a tányéron, amit neked hagyott. Oda söpörte eléd, mint egy búslakodó kiskutya, és arra vár, hogy elvedd onnan.

Bír téged. Hisz látszik rajta. Hagyd, hogy a szemedbe nézzen.

Hogyan süssünk malacot?

A tökéletességre törekszem. Már-már túl sokszor, és túl megrögzötten. Szinte már mániákusan. Egy szívsebész se lenne pontosabb, a műtét közben, mint én, mikor “akcióban” vagyok.

Nagyanyám meglepett egy fodrásszal ma reggel, ami először is “tökjó”. Másodszor, kicsit zizegve mentem, ugyanis nekem egy és csak egy fodrászom lehet. Harmadszor, meg jobb lett volna, ha a nagyi a negyed 10-es időpontot nem keveri össze a negyed 9-sel és nem kelek fel hétkor, hogy fejvesztve áthajtsak a fél városon, mert 08:15 és már késésben vagyok. Nem baj, olvastam harminc oldalt a könyvből. Jó volt. Most például azt tudtam meg, hogy: “Van a nők között egy íratlan szabály: Soha ne ejts nőt, egy férfi miatt!” Ami jogos, mert míg a férfi bármikor elhagyhat minket, a nő mindig ott lesz velünk, hogy talpra állítson, és újra nyeregbe ültessen. Már, pedig ha ejtesz egy nőt, egy hapsi miatt… az úgy megharagszik, hogy a lába nyomát se látod, mire könny szökne a szemed sarkába.

Mind hiába, most egy hatvanhat éves nő tanácsain élek, egy pár napja, és lesz még annak pár hete is, mire kiolvasom a könyvét. Elég fura egy olyan “öreg asszony” szemszögéből látni a világot, aki leplezetlenül imádja a szexet és az életnek azt a formáját, amit mások néha nem tolerálnak. Öt pasi között cikázik, szerelemmel és barátsággal, vágyakkal és elutasítással. Majd a véggel, ami nem más mint a halál. Abban a korban természetes, és cseppet sem szomorú.

Egyéb. Elkezdődött a nyár, nekem meg új a hajszínem. Eredetileg vöröset akartam, de ahhoz még kicsinek láttam magam, így maradt a jól bevált tíz perces barna, ami végül majdnem fekete lett. Na, de. Ennek köszönhetően jöttem rá, hogy jól áll a rúzs. és tudom úgy fésülni a hajam, hogy egész elkönyvelt, “neszóljhozzám” író nőnek nézzek ki. 

És, hogy miért van kacsa a nokedliben? Mindent én sem tudhatok.

Jane Juska

“Jane, maga kipróbálta a drogot, a sexet, az alkoholt, és egyikben sem talált kielégülést. Jézus Krisztussal még nem próbálkozott?” –végre egy könyv, amit élvezettel kezdek el olvasni, és el kell mennem dolgozni. –.-

“Úgy döntöttem , nem mondom  meg neki, hogy igen, tényleg próbáltam a szexet, az alkoholt meg a drogokat és mindegyikben örömömet is leltem, így nem volt szükségem Jézusra. Inkább azt feleltem, hogy akkor most leteszem, de még sikerült beleordítania a fülembe: – Tudja, mi maga? Egy büdös ribanc!”

És tényleg mennem kell dolgozni. Ezt nem hiszem el.

Újabb év, egy kád vízben

Befeküdtem a kádba. Pontosan olyan habosra csináltam, mint amilyen gyerekkoromban volt. Ahogy pocskoltam magamra a meleg vizet azon filóztam...