Mister Art

Mister Irodalom, én csak úgy szólítom: Mister Art.

Észre vehettem már a levegőben, szeptember óta. Ahogy közlekedik, ahogy jár. Maga a karakter. Ahogyan beszél, és amiket mond, mind tükröződik, s verssé formálódik a puszta légtérben.

Elképesztő egy ember. De csak csendben, Ő is álruhás, mint én. Őt sem ismernéd fel az utcán, ha nem tudnád kivel állsz szemben. Én szerencsére tudom ki az. Sejtettem is ám. A művészlelkek amúgy is felismerik egymást, és ha már elég kíváncsiak egymásra, képesek megtörni a mély csendet s hallgatást, hogy felfedjék kilétüket. Titokban.

Amikor kérdez valamit. Az egyszerű : “Mi újság?” is líraként jön ki a szájából. Röpke hallgatással viszonzom azt, majd elgondolkodom, hogy lehetnék én méltó arra, hogy válaszoljak neki? Én tudatlan szabadalkotó. Majd beszélek, és beszélek neki, ő pedig átformálja tudatom. És legendává írja alakom.

Azt mondja, ha utat akarsz törni a szerelemnek, hát minek várni és figyelni. “Csókold meg!” Térképet rajzol nekem a bűvös úthoz, és azt mondja menjek és csókoljam meg.

Őszintén szólva nem szeretem a nagy melodrámával rendelkező karaktereket, mert mind csak azt érezteti velem, hogy komolyan egy tudatlan senki vagyok az alvilágból, aki magasra törne a polgárpukkasztó és szabad akaratos gondolataival. Utálom, mikor kioktatnak, főleg, ha nem indokolt. És az irodalom? Magával ragadó bűvös képzelet. Szavak és rímelő végzetek. Ott mindenkinek egy a sorsa. Születés. Szerelem. Halál.

És a hirdetők? Na azokkal nem vagyok én jóban. Kivéve ezt az egyet. Hallgatnám egy napig, ahogy a saját könyvszobájában olvas egy verskötetből. Hangosan és jól artikuláltan, ahogy a profik szokták. Majd meghallgatnám a véleményét, és hogy mit miért írt le. Csak hallgatnék. Innék mellé egy kis teát és nézegetném a szemem elé tárulkozó képeket, miket elmém rajzol agytekervényeim össze rakosgatott információiból. Mindent, amit hallanék elraknám, valahova oda, ahol a titkos kis irodalom fiókom van. Belül a rengetegben.

Elférne ám.

No szóval a lényeg a kalapba zárva. Te nem tudod ki az. Én igen. (Nevetek) Az álruhás művészek köztünk járnak. Akárcsak: Mister Art. : )

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Védett férfiak kertjében ültem én

Látom te is ki vagy varrva

Ha szivárványt akarunk látni, tűrni kell az esőt