Én úgy hívom: Gosling hatás

Nehezen viselem a változásokat, de néha már olyan unalmas a rendszer. Az a megszokott, egyenesbe rendezett sorozat, hogy muszáj vagyok megrázni a hó gömböt, hogy legyen végre egy kis mozgás a helyszínen. És érezzem, hogy még létezem. És a Föld nem állt meg pihenni.

Akkor már nem érdekel az, hogy mit kellett ott hagynom azért, hogy ez az új lépjen a helyébe. Hiper-szuper sebességgel megszokom az új környezetem és kaméleonként olvadok be a környezetembe. És siklok végig a teszt pályán.

Olykor viszont a változások tolonganak az ajtómban. És nem tudom, hogy melyiket kéne beengedni, vagy melyikkel kéne szóba állni.

Nem baj, egy nap, majd leülök. Terveim szerint. És elgondolkodom a kérdésen. Mit is akarok igazán. És majd akkor tudni fogom.

Vagy is remélem.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Védett férfiak kertjében ültem én

Látom te is ki vagy varrva

Ha szivárványt akarunk látni, tűrni kell az esőt