Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: május, 2012

Törés

Az ember mindig vár valami jobbat. Vár valami új kezdetet. De őszintén, melyik posta galambra várunk, ami befog repülni a csukott ablakunkon. Valljuk be nem sokat teszünk a dologért, hiszen, várakozunk, de még ablakot sem nyitunk a lehetőségnek, nem hogy keresnénk is szerencsétlent.A tollam elfáradt, a kezem pihen, az agyam sziporkázik, a kurzorom meg egyedül villog. Nem írok már úgy mint annak idején. Vagyis nem írok már a nagy érdeműnek, úgy mint annak idején. A féltve őrzött kis “titkaim” elrejtem annak a galambnak. Sok minden  más lett manapság. Bele zuhantam egy-két helyzetbe, és ott hagytam egy-két érzelmet a palettán. Ugrottam felhőkarcoló tetejéről, úsztam az óceán közepén, nulla úszás tudással, tekertem az Eiffel-torony felé, francia akcentussal. De a világ törött.   Egy törött tükör, pohár… Mindegy mihez hasonlítjuk, ha nem vesszük észre időben a hajszálrepedéseket, és nem ragasztjuk össze, mi is azzá válunk, amivé soha nem akartunk. Egy néhol lyukas, repedésekkel teli ember…

Én úgy hívom: Gosling hatás

Nehezen viselem a változásokat, de néha már olyan unalmas a rendszer. Az a megszokott, egyenesbe rendezett sorozat, hogy muszáj vagyok megrázni a hó gömböt, hogy legyen végre egy kis mozgás a helyszínen. És érezzem, hogy még létezem. És a Föld nem állt meg pihenni. Akkor már nem érdekel az, hogy mit kellett ott hagynom azért, hogy ez az új lépjen a helyébe. Hiper-szuper sebességgel megszokom az új környezetem és kaméleonként olvadok be a környezetembe. És siklok végig a teszt pályán.Olykor viszont a változások tolonganak az ajtómban. És nem tudom, hogy melyiket kéne beengedni, vagy melyikkel kéne szóba állni. Nem baj, egy nap, majd leülök. Terveim szerint. És elgondolkodom a kérdésen. Mit is akarok igazán. És majd akkor tudni fogom. Vagy is remélem.

Realizálj a háborúban

Néha már annyira vágyunk valami után, hogy anélkül érezzük jelenlétét, hogy velünk lenne, és amikor rádöbbenünk, hogy valójában nincs is velünk, bele pusztulunk a tudatba. Ebben a vágyódásban, ebben az akarásban felé, biztos, hogy bele bukunk. Mert minél jobban akarjuk, annál távolabb kerül tőlünk, és annál jobban azonosul a “nem kapod meg” mondattal. Amikor erre rájövök, már nem is akarom annyira. …

Mister Art

Mister Irodalom, én csak úgy szólítom: Mister Art. Észre vehettem már a levegőben, szeptember óta. Ahogy közlekedik, ahogy jár. Maga a karakter. Ahogyan beszél, és amiket mond, mind tükröződik, s verssé formálódik a puszta légtérben. Elképesztő egy ember. De csak csendben, Ő is álruhás, mint én. Őt sem ismernéd fel az utcán, ha nem tudnád kivel állsz szemben. Én szerencsére tudom ki az. Sejtettem is ám. A művészlelkek amúgy is felismerik egymást, és ha már elég kíváncsiak egymásra, képesek megtörni a mély csendet s hallgatást, hogy felfedjék kilétüket. Titokban. Amikor kérdez valamit. Az egyszerű : “Mi újság?” is líraként jön ki a szájából. Röpke hallgatással viszonzom azt, majd elgondolkodom, hogy lehetnék én méltó arra, hogy válaszoljak neki? Én tudatlan szabadalkotó. Majd beszélek, és beszélek neki, ő pedig átformálja tudatom. És legendává írja alakom. Azt mondja, ha utat akarsz törni a szerelemnek, hát minek várni és figyelni. “Csókold meg!” Térképet rajzol nekem a bűvös úthoz, és…

Batman is így csinálta

Tegnap eltörtem egy tükröt. Azt hittem most össze omlik a világ, de rá kellett jönnöm, ha tudok még ennél szerencsétlenebb lenni, mint az előző hetekben, akkor mindegy ha eltörök még egyet. Ráadásul nem is vagyok babonás, csak kivitelezett kereteken belül. Szóval a lényeg, hogy még mázlim is volt. Hogy mi van a listámon a héten: munka, jeges tea, Ryan Gosling, csoki, zene, nagyi, palacsinta, olvasás, pályázat, hűsítő krém.Nagy ritkán van példaképen, de ha van az okkal megérdemli. Szóval a női példaképem a következő párbeszéden esett át.- “Nem érdekel, nem segítek többet az embereken. Nem szólok bele többé az életükbe. Még ha nekem is van igazam.” – De nem teheti ezt, maga ehhez ért igazán. – “De mi van, ha az emberek nem is veszik észre, hogy segítek nekik?” – Ez a hősök sorsa. - “Én vagyok Batman!” Imádom a nőt. Néha kibírhatatlan őrült, de elkapja a fonalat olykor, és tud mit mondani valamit, még a semmire is. Aztán ott van a hűtőmből kimászott jégkocka, aki arról álmodott, hogy egy…

Pirosat a kékbe, sárgát a fehérbe

Ha atom bombát akarsz gyártani a világ ellen, jól össze kell dugdosnod a színeket. Nem szabad rossz helyre illeszteni őket, mert különben te magad robbansz fel a kiszemelt áldozat helyett. Az van, hogy most nem érzem magam szabadnak. Nem tudom mit kavart össze az univerzum, de egy cseppet sem tetszetős a dolog. Ha beszélnem kéne róla, egy pohár jeges tea, hideg vizes kendő, piros cipő, éppen olvasott könyv, pléd, és el a világtól. Tenni az egészre, mert igazából az ég világon senki nem érti most milyen nyelven beszélek. A tök mindegyen kívül, semmi másra nem figyelnek fel. Felesleges a sírás a mosolygás, ők zsebkendőjüket sem emelik, ha arról van szó, hogy “fontos-e nekem a dolog” avagy csak puszta viccből említem, hogy jó lenne egy kis “élvezet” ebbe a rohadt világba.Hát tudod mit: Nem kérek a nyavalyás boldogságodból. Mosolygok én anélkül is. Nem kell a félre kínált üdítő italod a nyár kellős kánikulás közepén. Majd csobbanok egyet a tengerben. Nincs szükségem a hülye felszólításaid…

Kimerültség

Majd valaki más beszél helyettem. Arról, amiről én beszélek, most úgy sem értitek. nem figyeltek. Milyen nyelven beszélek.

Regénybe illő bánásmód

Kettőezer tizenkettő tavasza. Van úgy, hogy a főszereplőnek mennie kell. Főleg, ha a kedvenc helyét lerombolják, a szeretőjét szimbolikusan meggyilkolják az UeFÓ-k, az iskolában megbukik angolból, (Hogy lehet megbukni angolból?) a munkahelye, pedig megszűnik. Nincs más hátra. Költözni kell.A hézag csupán ott van, hogy három helyre is vihetném a főszereplőm jól formált kis seggét. A “művész városba”, ahol a béka, ohp, pardon béke, és a megnyugvás a mindennapos szerelem várná. A város… nincs még beceneve, maradjunk annál, hogy “főváros”, ahol a kalandok, a nyüzsgés minden volta és jelene kerítené be. És London. Az angol hon. Maga a beteljesülés. Ha kidobnám külföld ország kellős közepére, nem kis összeesküvés elméletet szőve a sorsa ellen. Az lenne aztán a regénybe illő sztori. Kalamajka, katasztrófa, új nyelv, új pénznem, új lehetőség, új bánásmód. Ha kiraknám egy idegen országba, oda, ahol sok a kávéház, negyedekben mérik a különböző országokat, minden ember mellett kutya gyalogol, a …