Éljenek a FÉL Istenek!

Az imádlak, a szeretlek előszobája. Amikor kiakarod mutatni az érzéseid, de nem akarod még megijeszteni a másikat, hogy már is “szeretlek”. De imádod, úgy ahogy van.

Vasárnap: a külön fogalom. Egy fél Isten, a démonok közt. Egy egész hétnek a végét jelenti. Egy újabbnak, pedig az elejét jelenti be. És nem unja még. Vasárnap, amikor rádöbbenek olyan dolgokra, mint például: Ismét elromlott a kezeim alatt egy mp3 lejátszó, holnap hétfő, és vagy az iskola vagy a munkahely közül valamelyik “építménybe” biztos, hogy be kell tegyem a lábam. Nem beszélve a happy endről, ami most elHappyendezte magát egy vonaton, és ki tudja mikor jön vissza. Addig meg harcoljak a magam és agyam vívmányaival.

Most nem fogok kiabálni, sem lehordani, vagy is, de azt egy kicsit igen. Most békés vagyok és nyugodt és harmonikus, és ezt olyan fura kimondani, amennyire csak lehet. Épp ezért írom le, és nem hangoztatom.

Rájöttem valamire, tegnap, ma, tegnapelőtt.. Még is vannak olyan témák, amikkel az öcsémet ki lehet billenteni a mély koncentrációjából. Még pedig: halak, háborús film, dubstep video, drum and bass, “adjál pénzt”, Lada, vicces video egy kacsáról, sztg. játék, “gyere mutatok valamit”. És kábé kimerül a honorárium, a “Mit csinálsz?”- al ne próbálkozz, mert két másodpercnél tovább úgy sem jutsz. Az öcsém egy fal, ha áttöröd, vagy a rabja leszel, vagy ő lesz a te rabod, de akkor díjat adok neked!

Heti kérdés!: Miért nem adunk hangot, legalább alsó oktávon annak, ami ott lapul benn a kis szívünk sarkában? Mert sokkal jobb ágyon ülve kuporogva azon egyenletezni, mikor fog már valaki mondani valamit. És mitől lesz olyan rohadt egyértelmű minden? Hát várjunk. Felőlem. De akkor meg ne nyafogj nekem éjt nappalt átsétafikálva, hogy “miéééért em vagyunk már együtt?” Én nem mondok most már semmit :D .

Jó, oké. Vannak tényeim. Én is nyüszítettem egy hétig, ilyen olyan problémáktól. De a külön bejáratú jó boszim, ja egy jós a csaj., nem gyengén nyomja… MEGMONDTA. vágod. Én meg azt tettem, amit mondott. Lenyugodtam. Bekussoltam. És vártam. Aztán  kiderült, hogy nem véletlenül nyüszítek, és nem véletlen az, ami birizgál még belül, lassan egy/1,5 hónapja. Így rájöhettél volna már, igazat írok, és ami megtörténik és úgy marad, az máskor sem változik. És másnál sem. Szóval, ha hinnél végre másnak, lehet előrébb lennél.

De ne én legyek már a nagy fej. Döntsd el mit akarsz, kit akarsz, és az óra állásával ellenkező irányba kezdj el sétálni, süss palacsintát, takaríts ki otthon, és hívd fel magadhoz. Aztán lesd meg a végeredményt.

Csak az ég szerelmére, végre ne félig csináld már..! Ha egyszer kitaláltad, és megvan az elhatározás, fuss is neki és döntsd le azt a nyavalyást!

JA és még valami, nem baj az, ha néha “lepraktálsz” az ördöggel, mert annak idején ő is egy fél Isten volt, valamit még konyít is a témához, és, mert rohadt jól smárol!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Védett férfiak kertjében ültem én

Látom te is ki vagy varrva

Margit híd, budai hétfő, HÉV állomás