Akit a bíró kirendel melléd

Mi van veled? Mi Va n V  E l E D?

Azt mondja: bágyadt tekintet, fáradt bőr. Csukott szív. Össze aszalódott lélek. Görnyedt test. Gondolkozni nem akaró agy. Szótlan száj. Éhes gyomor.

Csak a szüntelen vágy.

Mikor, hogy rájössz, hogy tudom, hogy mit akarsz! Mit érzel? Mi fut át az agyadon? A menekülés? A futás. A csendes környezet. Idő kell. Mindig ezt mondjuk. Nekem hozzá. Neki hozzánk. Neked a szimpla gondolathoz.

Elakarunk menni. Mind máshova vágyunk. Azt várjuk, kit dob ki a gép. Ha nem tetszik addig, addig dobáljuk a 10-est, és addig nyomkodjuk a play gombot, míg azt nem kapjuk, amit várunk. De akkor is jó lesz még? Akkor is hozzánk lesz való? Vagy a másik oldal is ugyanerre várt. Azt, mikor pörgeti ki még egyszer az ő jelét. És lesz egyező az enyémmel.

Van valami, ami felettünk áll, ő dönt és mi már csak igent mondunk, vagy nemet, és ezekből lesznek a “Miért hagytál így cselekedni?” részek. Az a valami végig mér. Átvizsgál. Megbirizgál. Felkelti a figyelmet. Lecsap. És elbírál. Kiad valahova. Kiad valakinek.

Olykor ő is téved. De nem túl sokat, csak röpke fél évekre rak egy olyan helyre, hogy minden klappoljon végül.

Remélem túl sok kérdést tettem fel.és túl sok mindent nem értettél. de a lényeg.: Van valaki, aki kirendel melléd valakit. Legyen az a valaki 270, vagy 470 km távolságra. A tiéd. Idővel közelebb lesz. Idővel megszokjátok a gondolatot. Idővel tudni fogjuk, hogy ha a lift nem működik. a lépcsőn is felmehetünk.

A tettekhez bátorság kell. Az érzelmekhez is. Az, hogy kimondasz valamit, ami neked van ott belül, már nyert ügy. Az, hogy be is tudod bizonyítani, hogy igaz minden. Egy hős tett.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Védett férfiak kertjében ültem én

Látom te is ki vagy varrva

Ha szivárványt akarunk látni, tűrni kell az esőt