Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: február, 2012

Potya nap per kontraszt vallomás

Ha ma egy termék lennék, a kis bilétámra az lenne írva: 100% tolerancia. Tudom mikor kell leállni. Tudom mikor vagyok sok. Igen, rá jövök én. Néha én is, alig bírom magam. Épp ezért, elnézek a probléma mellett, ha megtörténik, vagy egy aprócska kívánság, ha nem teljesül. De, hol az igazság akkor, ha én kalapom emelem, de ha előttem kéne, senki nem mozdul.Had meséljek el, pár történetet a közel s távoli múltból per jelenből. (a jövőből még nem, mert az üveggömböm még mindig nem érkezett meg) Szokták volt mondani, “fura dolog ez a megérzés”. Te hiszel benne, hogy megérezzük egymás rezgéseit ezáltal elkezdjük bevonzani a másikat? Vagy abban, hogy a művészlelkek felismerik egymást? Netán abban, hogy előre tudni fogom: “ő lesz az én emberem?” Mások nevetnek, én mégis képes vagyok ezekből ‘varázslatot’ kihozni. Például egyszer ráírtam egy emailt egy 16 éves srácra, mert volt valami hatodik érzékem hozzá, hogy ő is olyan művészlélek, mint én. Nem sokat, két sort írtam neki. Konkrétan és nem …

nagyon

Kép
(L)

Pucérság a másnapban, avagy vasárnap pokolba fordítva

- Van valami baj? – kérdezte nagyanyám reggel. – Azon kívül, hogy vasárnap van, semmi baj nincs. Tényleg nincs. Ha nem vagy másnapos, akkor is az vagy, mert ha nem a tested “vírnyog” a nyavalyától, akkor a lelked. “Fáj a hiány. Bánt a búcsú. Bizserget az érintés…” Csak zúgja, és nem hallod mi történik oda kinn. Csepeg az eső egyébként. Imádom. Főleg a tél vége és tavasz eleje között. Elmondom mi van: Van egy szoba, ami ismét átalakításra vár. De ez most végleges. A következő átalakításig biztos. : ) Van egy lélek, ami nyugvó helyet talált magának. És révbe ért. Van egy macskám, aki depressziós. (szegény) Van egy nap, amit nem bírok, és az még változatlanul a vasárnap; mert ezen a “szent” napon még akkor is másnapos vagyok, ha előző nap nem buliztam át az éjszakát 4 whiskey-cola társaságában. Van egy szín, amit imádok a körmömön látni és az a piros. Van egy munkahelyem, amit leszeretnék cserélni. Van egy új telefonszám a jegyzetem közt, amit fel szeretnék hívni holnap. Van egy “örökbe …

2.0

Tőlem akarod hallani? Hát tessék: Hagyj békén!

Imádlak, szia

Kedves evribádi, találtam egy ősrégi bejegyzést a fiók mélyén, és érdekes mód kísértetiesen hasonlít jelenlegi helyzetemre, így megosztom a nagy érdeművel. Élvezkedjetek! -Áh, már megint ez a tipikus!- megint rám nézett a kis kutya szemeivel én meg, meg sem bírok mozdulni. Megint nem bírtam őt elhagyni. Mielőtt kilépett az ajtón olyan csókkal búcsúzott, hogy beleszédültem, és azóta is remegek. Amint az ajtó becsukódott, egyből feleszméltem és elgondolkodtam… Csak azért szeretem, mert olyan izmos teste van, amitől elájulok… már attól megáll bennem az ütő, ha csak félre gombolt ingéből megvillannak mellizmai. Az az erős alkat, aminek vigyázó ölelése megnyugtat és nem enged. Amikor a fürdőből kilépve felém mosolyog én meg csak a vízcseppek útját figyelem, ahogy útvonalat rajzolnak nekem lefelé…Képtelenség. Szóval nem tudtam eldönteni, hogy vagy azért nem bírom elhagyni, mert olyan szédületes éjszakákat tudhatunk magunk mögött, amiket nagymama koromban térden állva fogok vissza sírni. Vag…

Éljenek a FÉL Istenek!

Az imádlak, a szeretlek előszobája. Amikor kiakarod mutatni az érzéseid, de nem akarod még megijeszteni a másikat, hogy már is “szeretlek”. De imádod, úgy ahogy van. Vasárnap: a külön fogalom. Egy fél Isten, a démonok közt. Egy egész hétnek a végét jelenti. Egy újabbnak, pedig az elejét jelenti be. És nem unja még. Vasárnap, amikor rádöbbenek olyan dolgokra, mint például: Ismét elromlott a kezeim alatt egy mp3 lejátszó, holnap hétfő, és vagy az iskola vagy a munkahely közül valamelyik “építménybe” biztos, hogy be kell tegyem a lábam. Nem beszélve a happy endről, ami most elHappyendezte magát egy vonaton, és ki tudja mikor jön vissza. Addig meg harcoljak a magam és agyam vívmányaival. Most nem fogok kiabálni, sem lehordani, vagy is, de azt egy kicsit igen. Most békés vagyok és nyugodt és harmonikus, és ezt olyan fura kimondani, amennyire csak lehet. Épp ezért írom le, és nem hangoztatom. Rájöttem valamire, tegnap, ma, tegnapelőtt.. Még is vannak olyan témák, amikkel az öcsémet ki lehet…

A szád elől is seperd el a havat!

Milyen kedves vagy ma reggel! (érezni benne a szarkazmust) Hajnal fél négy óta kéne történnie valaminek, de nem. Elmaradt. Hát jó. Legyen. Ha így van megírva. De akkor mégis mi a tökért szólsz még be? Álmos vagyok, észre vettem a helyzet állását, de te még háromszor bélyeget nyomsz a dologra.Vegyük másik oldalról a szitut. először is olyan szépen tudjátok huzigálni a határaim! Úgy játszadoztok velem, mintha csak egy cérnaszálon lógó bábu lennék. Élvezitek remélem! Mert ennyit kaptok belőlem. De addig fogtok incselkedni, hogy a végén majd hempereghettek a hiányomban, mert fogtam a csomagjaim és odébb álltam. Barmok.Lehet meg fogom még bánni ezt a bejegyzést, és lehet bántó és sértő, de ne vedd magadra. Nem neked szól. Ez csak a rendszer, ami néha kidob magából. Mi meg megjegyzéseket küldünk, ő meg ellenőriz. Egy lista, érted, egy listán múlik a jövőd. Persze csak addig, míg rá nem jössz, hogy mindezt meg lehet kerülni. Nem is tudom, hogy vetemedtem ilyesmire, hogy kora reggel írjak. Má…

Művészek a sarokban

Kép
A művészet olykor egy sarokban hever……csak fel ne idegesítsd …mert lehet nem áll veled szóba egy ideig.

Kifogás, meg vér, meg szerelem, meg valami, ami ott van

Tudom mire vágysz!Utálod az egészet úgy ahogy van. De roppantul örülsz neki, hogy találkoztunk annak idején. Az érzéseket, amik felém irányítanak nem tudod kezelni, a pokolba kívánod mind. Főleg, mert rettentő távolság van a két szoba között. Mégis olyan közel lakom már a lelkedben, hogy nem tudsz kitörölni többet. Sokszor megkérdezed magad, miért, és hogyan történt mindez, és miért fáj néha a hiány? De hisz nem is látsz. Hisz csak négyszer érintettél meg. És mégis ott vagy, ha rám gondolsz, vagy felbukkanok, izgulsz, a szíved ver, akkorákat, hogy érzed mekkora az a vértpumpáló belső szerved. A kezedben érzed, hogy írni akarsz, de az agyad megálljt parancsol, mert hülyeség. És nem teszel semmit. Csak újra elmenekülsz. Aztán vársz még. Vársz valami hívó szóra, vagy arra, hogy elmúljon. Had mondjam el, ez már nem fog. Főleg, míg hangot nem adsz a belső félelmednek és le nem győzöd azt. Pedig akarod. Akarod ezt az egészet. Látni akarsz minden nap. Ahogy rád mosolygok, ahogy megcsókollak.…

Akit a bíró kirendel melléd

Mi van veled? Mi Va n V  E l E D? Azt mondja: bágyadt tekintet, fáradt bőr. Csukott szív. Össze aszalódott lélek. Görnyedt test. Gondolkozni nem akaró agy. Szótlan száj. Éhes gyomor.Csak a szüntelen vágy.Mikor, hogy rájössz, hogy tudom, hogy mit akarsz! Mit érzel? Mi fut át az agyadon? A menekülés? A futás. A csendes környezet. Idő kell. Mindig ezt mondjuk. Nekem hozzá. Neki hozzánk. Neked a szimpla gondolathoz.Elakarunk menni. Mind máshova vágyunk. Azt várjuk, kit dob ki a gép. Ha nem tetszik addig, addig dobáljuk a 10-est, és addig nyomkodjuk a play gombot, míg azt nem kapjuk, amit várunk. De akkor is jó lesz még? Akkor is hozzánk lesz való? Vagy a másik oldal is ugyanerre várt. Azt, mikor pörgeti ki még egyszer az ő jelét. És lesz egyező az enyémmel. Van valami, ami felettünk áll, ő dönt és mi már csak igent mondunk, vagy nemet, és ezekből lesznek a “Miért hagytál így cselekedni?” részek. Az a valami végig mér. Átvizsgál. Megbirizgál. Felkelti a figyelmet. Lecsap. És elbírál. Kiad …

Bók

Ma megszálltak, rám szálltak! :D Bókoltak:“tudom, hogy TE egy gép vagy, ne hiába vagy TE a rokonom.” (kösz Dave) “Tudod, van úgy, hogy az emberek átnéznek egymáson. De ha rólad van szó, tuti nem.” (<3bátyus)“hát én elhiszem ,látok benned mindent ami ehhez kell. de tényleg” (valahol bírom a betegbúrád Marcell) Kösz srácok :D

Köszi Te lepkefejű!

Te vagy az Egyetlen, aki feltudja piszkálni az agyam annyira, hogy végül mindig eléri, amit akar. Nem lesz valami kellemes egy bejegyzés, de nem is annak szánom. Nekem csak elegem van abból, hogy én vagyok a társaságközül is az Egy, aki szenvedi a kapcsolatokat. A másik meg sosincs egyedül. De mit vonz ő, amit én nem? Mi van bennem, ami ő benne nincs meg, és ezáltal vonzóbb? Csak azt mondom, hogy nem egyszer jöttem már haza egy csalódásból, és nem egyszer ültem le blog bejegyzést írni a macskám társaságában. Most is vele írnám, ha nem lenne ilyen hideg kiülni a fotelbe. (röpke -12°C végül is mi az nekem? ledobnám a lepedőt a hó közepére és írnék…) Na szóval, miután hazajöttem, visszatértem folyton egy szintre, amit úgy tudtam újból és újból átlépni, hogy építettem rá valamit. Lassan már Bábeli toronnyá változott, és még mindig csak az elején járok a dolgoknak. Bele gondoltál már valaha, hogy milyen érzés nekem az, ha mindig megvédtek? Ha mindig ott lyukadunk ki, hogy “oké, de…”. Neked…

Nyafka x, avagy, miből lesz a hímringyó

Only time- Csak időt adj. Adj még egy kicsit. És még egy kicsit. Majd ott járunk, hogy évekkel később pislogunk a saját tükörképünkre, hogy hogy elszálltak az évek, nem vagyok már fiatal, nincs mellettem senki, egy idióta vagyok, aki elszúrja (valami okból) a kapcsolatait. És három év, csak a semmire ment el. És ne gondoljak olyat, hogy most azonnal itt hagyok mindent és mindenkit, és elköltözöm. Mert úgy teszek, mintha nem egy kisebb tragédia történt volna meg. Pedig, nem is kicsi.Mesélhetünk történteket, mert van. Nem is ez a kifogás, hogy évekig ki se mozdultam a házból. Az csak egy évig voltjellemző tulajdonság. A “tinilistán” pipálva vannak a “durva bulik” kifejezés, a “pasi aludt nálam, úgy, hogy nem szóltam előre senkinek”, a “csinálj házibulit, aztán jól bánd meg”, a “pózolj fűnyíróval egy mámoros éjszakán”, az “itasd le barátnődet, rajtad meg még véletlenül se fogjon az ital”, a “szeress bele a leglehetetlenebb emberbe a Földön”, és még sorolhatnám a végletekig… jó talán addi…