Az angyalok is néznek pornót

*Túl jó fej vagyok.” – mondtam anyámnak. *Túl jó fej vagyok én a férfiakhoz/férfiaknak* Majd nevetett, hogy már tizedszerre nézhettem végig páholyból lelkem darabokra hullását. El kell mondjam sokkal izgalmasabb volt, mint a Hamlet, vagy az Ember tragédiája. Ez az én katasztrófám, én éltem és higgyétek el teljes szívből átéreztem, a forgatókönyv minden egyes szavát. De, ha merek ilyet kijelenteni, nevetek rajta. Nevetséges szituáció az egész.

Ami csak azt bizonyítja, hogy készen állok már valami nagyobbra, csak az a valami nagyobb nem talál már meg. Addig meg kóválygok a mocskosabbnál mocskosabb szándékú lelkek között. És valamelyiknek megengedem, hogy a szintemre lépjen, valamelyiknek meg nem.

Nem felejtek, mert azt nem szoktam. Csak anyaggá gyúrom a fájdalmat és építek belőle egy tapasztalat kastélyt. Ez hülyén hangzik, de amikor velem szemben állsz és azt kérdezed, “Miért nem tartok veled?” Én meg rányögöm, hogy mert tudom mit akarsz tőlem, és nem vagyok benne a játékodban. Pislogsz egyet, nyápicnak nézel és sarkon fordulsz. De tudod mit, agyalsz rajtam, mert nem tudod, mit akartam, és milyen vagyok, és idegesít. Sok sikert, mert nem hiszem, hogy rá fogsz jönni.

Jut eszembe: Láttátok a Kabala pasi című filmet? Nem rossz, de, hogy az amerikaiaknak mindig ki kell találni valamit filmet, hogy legközelebb legyen mire fogni a csalódásunk okát. Na most létezik olyan, hogy Kabala csaj. Személy szerint ismerek egyet. (nem nevet, tényleg így van). Megismerkedik valakivel. Vele van egy darabig, majd a következő alkalommal a valaki összejön egy másik valakivel. A happy end garantált, csak nem neki. Szerencsét hozott valaki olyannak, akinek nem is biztos, hogy akart. Ez valahol szívás, valahol áldás. Én csak nevetek rajta, ő meg még nem szokta meg a helyzetét. Majd bele jön. :_D

Had térjek vissza lényegre. Nem viccelek, ha azt mondom, hogy mélyebbre szúrt most ez a kés, mint szokott. Nem tudom, hogy mert kimentem a formámból, vagy régen volt ilyen, vagy tényleg haladok a korral és vannak érzéseim. De piszkosul nehéz még lerázni magamról a csodás szavakat, és a lélekmelengető megnyugtató érintéseket. Főleg, úgy, ha  legközelebb egy lekezelő, “jössz, jössz, ha nem nem” mondatot kapok. Érdekfeszítő, milyen vágyakat mozgat meg bennem. Különben semmilyet sem. Olyat, hogy legszívesebben most ásnám el az összes értékem a kertben, egy borítékot hagyva anyáméknak a telefonszámlámra a pénz a kék dobozban a bögrém mellett találja, és repülőre ülni és már itt sem vagyok. Szánalmas, megrendítő és megalázó az egész. Ma sem értem még, hogy képes valaki így hozzá állni egy másik érző lényhez. Aztán meg még nem is emlékezni az egészre. A “Bocsánat” kifejezésről ne is álmodozzunk. Hol van az? Valahol elásva a telefonpénzem mellett.

És, hogy oda fenn miért szeretik ezt nézni? Mert az angyalok szeretik a pornót. Nekik az emberi lélek megrontása nem más lehet, mint kielégíteni a saját maguk unalmas szárnyas életét. Már ha tényleg fehér szárnyú áhítatos lények, mint, ahogy leírja őket a könyv. Biztosan élvezik, amikor csak egy kibelezett lelket láthatnak, amint fuldoklik a saját nyomorában, és egyedül maradt sötét vermében. Agytekervényei izgágán gondolkodnak, miért nem segít rajtuk senki. Az érzelmek folynak lefelé a csatornába elveszve a világ nagy zűrzavarában. Érzéketlen emberek születnek, akik megfogadják: “Nem hiszek többé, senkinek!” Ezt szeretitek igaz? Mert különben egy farokcsapásnyit azért enyhítenétek a fájdalmunkon, főleg akkor ha még imádkozunk is érte. Nem kérünk sokat, csak egy aprócska útmutatást és figyelmet. De biztos nem azt, hogy hatszázszor átéljük ugyanazt a sablon kudarcot. Ti meg odafentről hullajtjátok könnyeiteket, hogy szegények, de szenvednek. Sokat érünk vele, igazán.

Egy dolgot még tudok mondani válaszként az angyalok “nem adott” válaszára. Mert ugye csak beszélünk hozzájuk, meg kérdezünk, de ők meg csak premier plánból bámulnak. Hogy felőlem még tízszer végig nézethetitek az összeomlásom, akkor sem fogom megadni magam, És nem adom a lelkem, sem az érzelmeim! Én kaptam őket. Enyém mind.

 

UI: a blog bejegyzést egy furán összerakott karakter angyalnak, és Lady Gaga-nak köszönhetitek, vagy köszönhetem én.

Megjegyzések

  1. Picit szerelmes lettem beléd, de elmúlik, csak erősen kell koncentrálnom.
    Picit sajnállak, de elmúlik, mert tudom, hogy ez téged felháborít, s hogy mindent túl élsz.
    Picit, pici vagy, de ez csak az, mit a szem lát, mint a csillagok.
    Egyszer majd lesz valaki, aki tudni akarja a fény forrását, s ezer évet utazik azért az Univerzumban, hogy örökre benned éljen. Ő egy asztronauta, talán nehéz lesz felismerned a tiszta szándékát, hisz szkafanderben lesz, mint mindannyian.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Alig várom már, hogy a Holdon mászkálhassak vele :)) és köszönöm. :)
      A

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Helló, Béla vagyok! A bútor táborban dolgozom

Ne keress ott, Elköltöztem!

Védett férfiak kertjében ültem én