Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: január, 2012

Villanyvezetéken ragadt léggömb

Újra vissza tértem. Újra vörös. De csak a fele. Kérdezték is, hogy miért. Mondjuk egyszerűen, mert így tetszik. ? Meg ,mert mostanság amúgy is nagy divat lett a dolgokat félig elvégezni. Ja, persze a hajamról beszélek, meg arról a sok tincsről, amit ott hagytam a fodrásznál, mintha csak egy kellemetlen csalódástól szabadultam volna meg. És ilyenkor kérdezem, minek akarom magam be tuszkolni egy szende kislány testébe, mikor belül egy forrongó második X-en átlépő egyed vagyok. ? Szóval miért? Mert nem láttam magam a tükörben, egészen péntek délutánig. Onnantól kezdve lavinát indítottam a lelkemben. De nem csak ott. A szobámban, a szekrényemben. Az emberek közt. Az újságban. A pultos előtt. A tömegben. A tömegen kívül és belül. A buszon. A suliban. Az agyamban. Bár ott mindig is káosz volt és szerintem az is marad. Egy nagy kavargó, színes, néha szürke “gyilkosos”, gondolat. És, hogy miért ragadtam le most egynél? És kapálózok manapság, mint a vízbe ragadt macska. Ki akarok lépni a saját…

Filozófia

Olyan mintha mindegyik egy gyárból jönne ki és gumiból lenne, aki nyomásra felizgul. am meg belülről tele van olvadó műanyag részecskékkel. és egyszerre több funkcióra nem képes. mindegyikből gyártottak vagy 100at. kidobta őket a gép. felöltöztette és azt programozta beléjük hogy vetkőztessenek nagy mellű nőket. mind csak gyártmány. sok meg géphibás. vagy selejt. és nincs ki kicserélje őket mert megszűnt a gyár.

maradvány

Ennyi maradt meg. Véletlenül.http://www.flickr.com/photos/65301157@N04/

Az angyalok is néznek pornót

*Túl jó fej vagyok.” – mondtam anyámnak. *Túl jó fej vagyok én a férfiakhoz/férfiaknak* Majd nevetett, hogy már tizedszerre nézhettem végig páholyból lelkem darabokra hullását. El kell mondjam sokkal izgalmasabb volt, mint a Hamlet, vagy az Ember tragédiája. Ez az én katasztrófám, én éltem és higgyétek el teljes szívből átéreztem, a forgatókönyv minden egyes szavát. De, ha merek ilyet kijelenteni, nevetek rajta. Nevetséges szituáció az egész.Ami csak azt bizonyítja, hogy készen állok már valami nagyobbra, csak az a valami nagyobb nem talál már meg. Addig meg kóválygok a mocskosabbnál mocskosabb szándékú lelkek között. És valamelyiknek megengedem, hogy a szintemre lépjen, valamelyiknek meg nem. Nem felejtek, mert azt nem szoktam. Csak anyaggá gyúrom a fájdalmat és építek belőle egy tapasztalat kastélyt. Ez hülyén hangzik, de amikor velem szemben állsz és azt kérdezed, “Miért nem tartok veled?” Én meg rányögöm, hogy mert tudom mit akarsz tőlem, és nem vagyok benne a játékodban. Pislogsz…

Meztelenül a fejemben

Egyenletesen kapkodom a levegőt, a szívem Himalája méretűeket dobbant, szemgolyóm érzem, ahogy dagad és kiakar jönni a helyéről. Arcüregem ég, és duzzad. A lelkem kiszakad legbelülről. Esküszöm hatszázszor átgondoltam, de most már nem tudom. Most már csak fáj és könnyezik a fránya test. Rázkódik, összecsuklik. Nem bír beszélni, csak bőg. Másra nem képes. Elfáradt. Beletörődött. Feladta és már nem is agyal, egyből kifakad, had legyen gyorsan vége, hogy később tovább léphessen. Nem tudom hányszor jutott már eszembe, hogy én miért nem érdemlek meg két hétnél tovább tartó boldogságot? Mi olyat tehettem, ami miatt a földi ember legnagyobb büntetését kell átélnem? Mit vártok vajon tőlem? Lelkem kiszívjátok, testem kihasználjátok. Szurokban megforgatjátok, és mikor már elég piszkos és még akkor is ellenálok. Rájösztök valamire. Én más vagyok. És odébb álltok. És kezdődik előröl. Reszketés, rángatózás……de tudjátok mit, nem fogok beszélni. Akkor sem fogom elmondani mi van legbelül. Senkinek. V…

Depressziós kisvasutak

Miért akarunk minden áron ártani magunknak?„Azt akarom, hogy ez is csak egy rossz vizsga legyen, ami előtt olyan ideges vagyok, hogy remeg a kezem. Nem bírok enni napokig. Szédülök, mérgelődöm és stresszelek. Majd miután vége, azt mondhassam. –Csak ennyi volt? Ezért görcsöltem hetekig?”A kételyeink között mindig egy ilyen gondolat áll. Had legyen ez is csak egy rossz vizsga, amit nevetségesen mázlistán végig csináltunk. Nem bírunk várni. Nem bírjuk ki, míg megkapjuk az igent. Még idő előtt felfestjük az ördögöt a falra. Depresszió – a szó, amit ha meghallunk a mély érzelmek kifejthetetlensége, a kínzó belső fájdalmak és a kételyekkel pusztító gondolatok jutnak eszünkbe. Sötét szobában ülve, meztelen testben próbálunk rájönni, mi az oka szomorúságunknak. Sajnálunk valamit, sírunk valami miatt, üvöltünk oktalanul. Olyan sokáig tart mindez, hogy a végén észre sem vesszük, miért vagyunk még befordulva a saját érzelmeinkbe. Megzuhanunk. Akár egy perc alatt. Gyógyszereket szedünk olyan prob…

Csak egy

- Te egy jó csaj vagy!- Csak Egy jó csaj? A sok közül?- Igen. (…) Nem. Nem. Te A jó csaj vagy!: )

új

Kép