Ki, vagy?

Rohadt sz*r napom volt. –Köszönöm, hogy kérdezed, mert nekem nincs ki megkérdezze meló után, hogy “Milyen napod volt?”. A lényeg, hogy lenyomott nyolc órát a gyerek, és nem kell utána fizetni a sulit, és “jaj egyem meg, bibis lett az ujjad…biztosan szét dolgozzátok az agyatok.” Tényleg, jól esik, meg huppan is a lelkem közepére egy hatalmas kő, amit a ‘jóég’ se tud onnan elgurítani. Mert valaki meg is próbálná szerinted?

Nem tudom, most valahogy nem olyan a ritmus, mint szokott lenni. Velem van valami, vagy a valamivel van valami. Amúgy meg nem érdekel, mert úgyis meglesz az ütem, és újra túl élem a változást, ami most nem szemmel látható csak lélekkel érzékelhető. Jó?!

Amúgy meló van, meg suli, meg teljesítmény, meg végakarat, meg kérdések, meg válaszok. Akadnak. Ja,  meg Holtpontok, és újra éledések. Meg regenerációk. Ma, azért még is volt egy csúcspont. Meg egy “Köszönöm neked Bátyus.” rész. Esküszöm, ezért megérte felkelni. A többi meg már mellékes. És a jó hír: Lesz egy hörcsögöm. Na nem azonnal, de a karácsonyt már, talán… együtt töltjük, ha mást nem, akkor a 2012. február. 1.-jét.:)))

Szóval, még egyszer, hogy szavam ne feledjem és tényleg imponáljak :D : Köszönöm, bátyó. (akinek ha megnő vörös a szakálla) :D (olyanjóóó) :D

és Hello

Vow of Silence

Mindennap több millió gyermeket hallgattatnak el a visszaélések; élnek szegénységben és kizsákmányolva. A Silence vow, “Free the children” minden évben egy adománygyűjtő és –környezettudatosság program. Több tíz ezer résztvevő, akik kiállnak a jogaikat vesztett gyermekek mellett.November 30.-án több ezer fiatal szolidaritásból lesz csöndben 24 órán keresztül.

Csendben maradni nem nagy dolog. Elhallgatni nem megterhelő. Mindennap némán várni a reményt, hogy egy nap jobb lesz, elképzelhetetlen. Addig míg át nem éled. Csendben maradsz, ha meg akarod védeni az érveid? Csendben maradsz, ha egy igazságtalanul tett kijelentés téged érint? Csendben maradsz, ha beszélni támad kedved? Téged még nem fosztottak meg ettől a jogodtól; de másokat már igen.

Maradj csendben egy napig. Ne használd a Twittert, a Facebookot, a Myspace-t, se az email címed, maradj láthatatlan, csak úgy, mint a többi fiatal, aki az életéért küzd azokban a percekben, míg te az adatlapodat böngészed. Egy nap. 24 óra. Kibírod? Mert, ők többet is.

2011. november. 30. szerda:- Silence day !

The Vow of Silence: Stand in silent solidarity

Író hajlam

Tudod ez olyan, mint amikor anyád nem enged el egy buliba, ahova mindenki más elmehet. Hatalmába kerített megint egy gondolat menet, ami addig nem enged, amíg kész nincs a “mű”. Addig álmodozhatok, bambulhatok, veszhet el a tekintetem a semmibe, úgy, hogy senki nem érti mi van velem; pedig csak a képek ejtettek rabul, amiket le kell írnom, meg kell alkotnom a kész terméket, hogy elengedjen a hajlam, hogy egész nap csak írjak és bambuljak. Igyekszem kifelé, de olyan izgalmas az író lét, hogy néha már nem is érdekel mi van ‘oda kinn’.

Klikk

Egy link alak vagyok. Egy sült krumpli zabáló link alak. És, hogy miért mondok ilyet magamra? Azért, mert eszembe jut olykor, hogy mit gondolhatnak anyámék, mikor a postán érkezik egy A4-es nagyságú keménypapíros oklevél, hogy a lányuk “független biztosítási közvetítő” lett. És megfordul a fejükbe a : Mikor csinálta? Hol? és Milyen pénzből? kérdések. Majd én közlöm velük, hogy már megint miért nyitották fel a postám, mert nekem sem a legkellemesebb érzés, amikor éjjel fél12kor hazaérkezve két bontott boríték csupasz levelei sikítoznak felém, takargatva féltve őrzött szövegük. Nem jó. Egyébként meg kölcsön kértem pénzt. Hogy minek? A vizsgára. És azt minek csináltam? Mert akkor még kellett. Most már nem kell. Felesleges. És a pénzt visszaadom? Nem. ‘Ajándék’ volt. Nekem. Bár, ha a jövőbe láttam volna, akkor sosem jelentkezem egy ilyen volumenű vizsgára ennyi összegért, mikor a fél ruhatáram fel tudtam volna belőle újítani. Na persze az is attól függ, melyik boltba megyek.

Szóval, amikor belegondolok, hogy milyen lenne, ha én lennék a lányom. Azaz anyám helyzetéből figyelem a dolgokat. Nem is csoda, hogy félve szól hozzám. ‘A lányának vannak dolgai’, amikről nem biztos, hogy tud. De miért nem kérdez akkor rá? Fél valamitől? Velem lehet, pedig beszélni, azt nagyon megtanultam az elmúlt három hónapban.

Vannak dolgaim. Igen. Amikről vagy senki sem tud, vagy még én sem. Még is ott bujdokolnak a nadrágjaim farzsebeiben, attól függ melyiket veszem fel. Jönnek néha fura levelek, fura szövegekkel, ijesztő “fenyegetésekkel”, pedig csak mind a törvénykönyv fejezeteibe szett kis paragrafus jellel ellátott ijesztgetések. Én nem félek. Igaz, a szívbaj kerülget, akárhányszor a nevem áll a címzett helyén a borítékon, majd kiderül csak egy reklám érkezett, estére szóló bulit csapok, hogy most sem bűntettek meg. De volna miért? Szerintem nem. De azért jó az elővigyázatosság.

És nem csak ilyenkor vagyok egy link, érzelmeket szító alak. Igen, ma meglehet kicsit keményebb vagyok önmagammal, mint kéne. De ez van. C’est la vie. Az érzelmeim sosem állnak liba sorban. Miért is állnának, még helyre állna a bioritmusom. És a világban nem lenne annyi gonoszság. Még is csak STOP! Ugyan is én szét szórom magam az embereken. Mindegyikben hagyok valami emléket, ami miatt tuti, hogy akarni fogják, hogy legközelebb is lássanak. És. akkor már én is fogom akarni, hogy én őket. Jó ez így. Meg úgy is, mikor az egyik a tudtomon kívül mászik az életembe és “meghódít”, holott kevés joga volt hozzá, de még is tetszik a dolog. És most már én akarom őt látni először nem pedig fordítva. Érzed a különbséget te is.

Amikor meg nem beszélek akkor vágyakozom valami másfelé. Ettől még nem leszek link. Attól viszont, hogy nem válaszolok neked mikor kérdezel, és nem veszem fel a telefont, a hatodik hívásodra sem. És nem nézek rád mikor nekem beszélsz. Mert valószínű nem kellesz eléggé az életembe. Plusz még azokért, amiket nem mondok el ország világ előtt. nem leszek más csak egy link http://www.youtube.com/watch?v=u0fk6syQ7iY&feature=feedlik alak.

És most mennem kell angolra, mert valamiből meg kell majd élni.

Mazochista

Érted egy napig is játszanám a mazochistát, ha tudnám a nap végén láthatlak.

Holt lelkek

Mindegy! Menj csak el. Úgysem érnek rá általában az emberek, mikor sírok, hogy kölcsön adják a megértő szavaikat és nyugtató válluk, hogy rá támasszam a fejem.

Újabb év, egy kád vízben

Befeküdtem a kádba. Pontosan olyan habosra csináltam, mint amilyen gyerekkoromban volt. Ahogy pocskoltam magamra a meleg vizet azon filóztam...