Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november, 2011

(,)

FérfiakKiégek rajtatok.

Ki, vagy?

Rohadt sz*r napom volt. –Köszönöm, hogy kérdezed, mert nekem nincs ki megkérdezze meló után, hogy “Milyen napod volt?”. A lényeg, hogy lenyomott nyolc órát a gyerek, és nem kell utána fizetni a sulit, és “jaj egyem meg, bibis lett az ujjad…biztosan szét dolgozzátok az agyatok.” Tényleg, jól esik, meg huppan is a lelkem közepére egy hatalmas kő, amit a ‘jóég’ se tud onnan elgurítani. Mert valaki meg is próbálná szerinted? Nem tudom, most valahogy nem olyan a ritmus, mint szokott lenni. Velem van valami, vagy a valamivel van valami. Amúgy meg nem érdekel, mert úgyis meglesz az ütem, és újra túl élem a változást, ami most nem szemmel látható csak lélekkel érzékelhető. Jó?! Amúgy meló van, meg suli, meg teljesítmény, meg végakarat, meg kérdések, meg válaszok. Akadnak. Ja,  meg Holtpontok, és újra éledések. Meg regenerációk. Ma, azért még is volt egy csúcspont. Meg egy “Köszönöm neked Bátyus.” rész. Esküszöm, ezért megérte felkelni. A többi meg már mellékes. És a jó hír: Lesz egy hörcsögöm…

Vow of Silence

Kép
Mindennap több millió gyermeket hallgattatnak el a visszaélések; élnek szegénységben és kizsákmányolva. A Silence vow,“Free the children” minden évben egy adománygyűjtő és –környezettudatosság program. Több tíz ezer résztvevő, akik kiállnak a jogaikat vesztett gyermekek mellett.November 30.-án több ezer fiatal szolidaritásból lesz csöndben 24 órán keresztül. Csendben maradni nem nagy dolog. Elhallgatni nem megterhelő. Mindennap némán várni a reményt, hogy egy nap jobb lesz, elképzelhetetlen. Addig míg át nem éled. Csendben maradsz, ha meg akarod védeni az érveid? Csendben maradsz, ha egy igazságtalanul tett kijelentés téged érint? Csendben maradsz, ha beszélni támad kedved? Téged még nem fosztottak meg ettől a jogodtól; de másokat már igen.Maradj csendben egy napig. Ne használd a Twittert, a Facebookot, a Myspace-t, se az email címed, maradj láthatatlan, csak úgy, mint a többi fiatal, aki az életéért küzd azokban a percekben, míg te az adatlapodat böngészed. Egy nap. 24 óra. Kibírod?…

Első

Valamit, csak elkezdeni nehéz.

Író hajlam

Tudod ez olyan, mint amikor anyád nem enged el egy buliba, ahova mindenki más elmehet. Hatalmába kerített megint egy gondolat menet, ami addig nem enged, amíg kész nincs a “mű”. Addig álmodozhatok, bambulhatok, veszhet el a tekintetem a semmibe, úgy, hogy senki nem érti mi van velem; pedig csak a képek ejtettek rabul, amiket le kell írnom, meg kell alkotnom a kész terméket, hogy elengedjen a hajlam, hogy egész nap csak írjak és bambuljak. Igyekszem kifelé, de olyan izgalmas az író lét, hogy néha már nem is érdekel mi van ‘oda kinn’.

Klikk

Egy link alak vagyok. Egy sült krumpli zabáló link alak. És, hogy miért mondok ilyet magamra? Azért, mert eszembe jut olykor, hogy mit gondolhatnak anyámék, mikor a postán érkezik egy A4-es nagyságú keménypapíros oklevél, hogy a lányuk “független biztosítási közvetítő” lett. És megfordul a fejükbe a : Mikor csinálta? Hol? és Milyen pénzből? kérdések. Majd én közlöm velük, hogy már megint miért nyitották fel a postám, mert nekem sem a legkellemesebb érzés, amikor éjjel fél12kor hazaérkezve két bontott boríték csupasz levelei sikítoznak felém, takargatva féltve őrzött szövegük. Nem jó. Egyébként meg kölcsön kértem pénzt. Hogy minek? A vizsgára. És azt minek csináltam? Mert akkor még kellett. Most már nem kell. Felesleges. És a pénzt visszaadom? Nem. ‘Ajándék’ volt. Nekem. Bár, ha a jövőbe láttam volna, akkor sosem jelentkezem egy ilyen volumenű vizsgára ennyi összegért, mikor a fél ruhatáram fel tudtam volna belőle újítani. Na persze az is attól függ, melyik boltba megyek. Szóval, amiko…

Mazochista

Érted egy napig is játszanám a mazochistát, ha tudnám a nap végén láthatlak.

Holt lelkek

Mindegy! Menj csak el. Úgysem érnek rá általában az emberek, mikor sírok, hogy kölcsön adják a megértő szavaikat és nyugtató válluk, hogy rá támasszam a fejem.