Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: október, 2011

Gondolatok

Kép
Alex Vargas, az aki megérdemli azt, ha megszólal a zenéje, kikapcsoljam a TV-t, hogy csak őt halljam.Csak egy napot kérek, amikor úgy süt a Nap, hogy átmelegíti a hajam. Amikor olyan sok bárányfelhő van az égen, hogy nem győzöd lefényképezni. Amikor muszáj jeges teát innod oda kinn a kedvenc narancssárga székedben, mert egyszerűen az a feeling és megteheted. Amikor kimehetek pulcsi nélkül, és nem lépek rá ezer lehullott sárga falevélre. Amikor leülhetek a fűbe anélkül, hogy megfáznék utána. Csak még egy napot, amikor felvehetem a kedvenc Napszemüvegem. Olyan sokat kérek?

Tollak a levegőben

Minden ott kezdődött, hogy szakítottunk. Átéltem életem eddig legértelmetlenebb érzését, ami hozzá fűzött és semmi értelme nem volt még a könnyeknek sem, de azért akadt pár. Olyat állított rólam, amit még én magam sem hihettem volna el. Nem is hittem. Ezúton értesültem a tényről, hogy más vagyok mint a többi. Más vagyok, mint az egyszerű átlag gondolkodó gondterhelt ember. Én egy csipetnyivel többet teszek a problémákra és megeszem a sült krumplimmal. Elkezdtem írni. Meg alkotni. Meg előhoztam az összes olyat, ami a lelkem legmélyén volt. Kiforratlan volt és nyers minden formájában, de éreztem ha tovább csinálom egyszer büszke leszek magamra. És még torta is lehet a dologból. (Azóta cukrász vagyok, ha minden igaz ;) Egy idő eltelt. Ideje volt nagyban gondolkodni. Kicsiben élni, de nagyban álmodozni. Ez vagyok én. Meg egy nő, aki egy olyan lány álarca mögé van bújva, aki nem szól, ha baj van, csendes és senki nem hinné róla, hogy egy nagy alkotó. Egy lány, aki csak azért van a teremben…

sál

Kötnöm kell egy sálat!

Az vagy

Kép
Felhúzhatsz akármilyen magas sarkút. Hordhatsz csipkés rózsaszín ruhát. Akkor sem fogod tudod letagadni, hogy egy tornacipős művészlélek vagy.

Mindig

Egy dolgot jegyezz meg rólam. Nekem mindig lesz mit mondanom. Mindig lesz valami fontos, amit el kell majd mondjak neked. És mindig lesz egy kérdésem hozzád. Igen, és ez már három volt.

Velem, nekem, engem..

Kép
Egy óvatlan pillanatban, mikor nem veszed észre bemászom az életedbe. Addig beszélek, amíg ki nem fáradsz. Addig duruzsolok a füledbe, míg dallamként nem hallod a hangom. Folyton nézlek majd, hogy zavarba gyere. Nevetek melletted mindenen, amin ember még nem látott mosolyogni embert. Megfogom a kezed, amikor nem is számítanál rá.  Veled leszek, akkor is amikor nem akarod. (…) És egy szép napon arra  ébredsz, hogy nem akarsz többé elengedni. És ha elmennék, piszkosul hiányoznék.

‘Lie’

Kép
Fotó by: CsillaRossz, mikor már csak azt veszem észre, hogy a szívem azonos ütemet ver egy géppel. Baj, ha a  félre vert ritmus nem a létért hangzik el. Szomorú, ha tudom a testem nem játszik össze a lelkemmel. Tudtam, mikor hazudsz nekem. Éreztem minden rezdülésemben. Végig néztem, hogy elszáll az ihletem. Hallottam, ahogy csak egy gépzajjá lettem. Ne hazudj többé nekem!

karó

Kép
“Olyan vagyok mint a karó. Ha szükség van rám, rám támaszkodhatsz, de ha dőlsz én is dőlök veled.”

Vége

Kép
Azt hittem már vége. De még mindig van egy pont, ahol nem tudok létezni. Még mindig van egy hely, ahova nem akarok “csakúgy” vissza menni. Hiányzik. Fáj. Nem tudom. Árnyékban állok. És várok.