Gondolatok

313560_10150443900098793_400718078792_10442767_1848244511_n

Alex Vargas, az aki megérdemli azt, ha megszólal a zenéje, kikapcsoljam a TV-t, hogy csak őt halljam.

 

 

jake 

Csak egy napot kérek, amikor úgy süt a Nap, hogy átmelegíti a hajam. Amikor olyan sok bárányfelhő van az égen, hogy nem győzöd lefényképezni. Amikor muszáj jeges teát innod oda kinn a kedvenc narancssárga székedben, mert egyszerűen az a feeling és megteheted. Amikor kimehetek pulcsi nélkül, és nem lépek rá ezer lehullott sárga falevélre. Amikor leülhetek a fűbe anélkül, hogy megfáznék utána. Csak még egy napot, amikor felvehetem a kedvenc Napszemüvegem. Olyan sokat kérek?

Tollak a levegőben

Minden ott kezdődött, hogy szakítottunk. Átéltem életem eddig legértelmetlenebb érzését, ami hozzá fűzött és semmi értelme nem volt még a könnyeknek sem, de azért akadt pár. Olyat állított rólam, amit még én magam sem hihettem volna el. Nem is hittem. Ezúton értesültem a tényről, hogy más vagyok mint a többi. Más vagyok, mint az egyszerű átlag gondolkodó gondterhelt ember. Én egy csipetnyivel többet teszek a problémákra és megeszem a sült krumplimmal.

Elkezdtem írni. Meg alkotni. Meg előhoztam az összes olyat, ami a lelkem legmélyén volt. Kiforratlan volt és nyers minden formájában, de éreztem ha tovább csinálom egyszer büszke leszek magamra. És még torta is lehet a dologból. (Azóta cukrász vagyok, ha minden igaz ;)

Egy idő eltelt. Ideje volt nagyban gondolkodni. Kicsiben élni, de nagyban álmodozni. Ez vagyok én. Meg egy nő, aki egy olyan lány álarca mögé van bújva, aki nem szól, ha baj van, csendes és senki nem hinné róla, hogy egy nagy alkotó. Egy lány, aki csak azért van a teremben,  mert mások is ott vannak. Azért nevet, mert viccesnek találja a semmit. Egy lány, aki tud rólad mindent, mielőtt  beszélnétek, és titokban kis kosárba pakolt kategória szerint.

Hogy miért csinálom ezt, Magam sem tudom, miért jó ez nekem? Miért bújunk egy “senki” háta mögé.? Nem vagyok ezzel egyedül. Nem csak én hordok álarcot, és nem csak én vagyok látszólag egy diák és közben egy karakán nőszemély tabuk nélkül. Jó ez nekünk, mert védjük a valónk, ha meg itt az ideje úgy is kibontakozunk. Mert ennek ez a rendje. Ha akarjuk, ha nem ez meg van írva egy olyan könyvben, amit sosem fogunk kézbe venni.

Olykor egyébként nehéz elhinni, hogy tud az ember maszk mögött élni. Nem fáj az néha? Kap-e mindig levegőt? Nem könnyezik tőle a szem? Vagy vérzik az orr? Nem lesz tőle maszatos a kéz? Könnyű, mivel m e g v a g y v e l e s z o k v a! És nem viccelek, egy idő után úgy kelsz fel, hogy önmagad adod köntösben. Tollakat hullajtasz a földre, a lábad nyomán rózsa nő, és kezeidből szeretet árad. De mindennek ára van. Magas bért fizetsz azért, hogy egy másik lény arcát magadra ölthesd. Főleg, ha az a másik te magad vagy. És önmagadnak adsz fel egy csekket. Majd írsz egy levelet, hogy fizetés emelést kérsz. Később egy felmondó levél érkezik, hogy kiszállsz és nem folytatod tovább, szerződést bontasz és ott állsz egy szál csupasz arcban és nincs mi megformáljon. Nincs alakod, csak a puszta lényed. Amit rejtegettél. Fizess, hosszabbíts szerződést, vagy szokj meg és ne dugd a lelked többé fehér festékbe, hogy angyalnak lássanak, mikor csak egy tollat hullató sült krumpli zabáló lény vagy. Nyiss ajtót magadnak.

De lehetőleg ne olyat, aminek kilincsén szürke, piszkos ujjlenyomatok vannak, mert valószínűleg abban a szobában több az álarcos, mint a tiszta lelkű lény.

sál

Kötnöm kell egy sálat!

Az vagy

04

Felhúzhatsz akármilyen magas sarkút. Hordhatsz csipkés rózsaszín ruhát. Akkor sem fogod tudod letagadni, hogy egy tornacipős művészlélek vagy. 

Mindig

Egy dolgot jegyezz meg rólam. Nekem mindig lesz mit mondanom. Mindig lesz valami fontos, amit el kell majd mondjak neked. És mindig lesz egy kérdésem hozzád. Igen, és ez már három volt.

Velem, nekem, engem..

22Egy óvatlan pillanatban, mikor nem veszed észre bemászom az életedbe. Addig beszélek, amíg ki nem fáradsz. Addig duruzsolok a füledbe, míg dallamként nem hallod a hangom. Folyton nézlek majd, hogy zavarba gyere. Nevetek melletted mindenen, amin ember még nem látott mosolyogni embert. Megfogom a kezed, amikor nem is számítanál rá.  Veled leszek, akkor is amikor nem akarod. (…) És egy szép napon arra  ébredsz, hogy nem akarsz többé elengedni. És ha elmennék, piszkosul hiányoznék.

‘Lie’

m Fotó by: Csilla

Rossz, mikor már csak azt veszem észre, hogy a szívem azonos ütemet ver egy géppel. Baj, ha a  félre vert ritmus nem a létért hangzik el. Szomorú, ha tudom a testem nem játszik össze a lelkemmel.

Tudtam, mikor hazudsz nekem. Éreztem minden rezdülésemben. Végig néztem, hogy elszáll az ihletem. Hallottam, ahogy csak egy gépzajjá lettem.

Ne hazudj többé nekem!

karó

0303

“Olyan vagyok mint a karó. Ha szükség van rám, rám támaszkodhatsz, de ha dőlsz én is dőlök veled.”

Vége

10 Azt hittem már vége. De még mindig van egy pont, ahol nem tudok létezni. Még mindig van egy hely, ahova nem akarok “csakúgy” vissza menni. Hiányzik. Fáj. Nem tudom. Árnyékban állok. És várok.

Újabb év, egy kád vízben

Befeküdtem a kádba. Pontosan olyan habosra csináltam, mint amilyen gyerekkoromban volt. Ahogy pocskoltam magamra a meleg vizet azon filóztam...