ő,igen

Az a pasi, akinek nem tetszem mackónadrágban, nulla sminkkel az arcomon, egyszerűen nem érdemli meg, hogy valaha esküvői ruhában lásson.” – Ő, neki tetszettem.

Azért jó néha tudni a valós tényeket, hogy ez is igaz az is igaz. Az irónia viszont már abban nyilvánul meg groteszkesen, hogy miért nem jöttem erre akkor rá. Miért most, mikor már nincs mellettem. ? Na ez az, amire senki nem tud válaszolni. Még lehet ő sem. De én sem. Ez így alakult, és akkor valószínűleg így is kellett lennie. Csak nem tudom, miért jut még mindig eszembe, ha fel-alá járkálok a világban. Egy másik városban élek, és még is őt figyelem, mikor jön. DE mondok valamit. Sosem, fog jönni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Helló, Béla vagyok! A bútor táborban dolgozom

Ne keress ott, Elköltöztem!

Védett férfiak kertjében ültem én