Mókus kerék

“Most jöttél rá?” – ezzel fogatta anyám a kijelentésem ma délután, munka után. Észrevehetetlenül mókus kerékbe raktam magam. –Fizetős suli. –Nagy álmokkal teli meló. –Tandíjért hajkurászós meló. Mi történhetett?

Dolgozom, hogy tanulhassak. Tanulok, hogy dolgozhassam.

Színtelen sor

fjf

-Tudod mit szeretnék?

-Mit?

-Minden kiskaput kinyitni, ami a menekülést biztosítja és elmenni innen. Itt hagyni mindent, hiába felelőtlen döntés.

-Ezerszer! Tetszik az a világ, de az nem én vagyok. Én élni akarok, nem túl élni.

-(Amúgy is mi már túl éltünk, ideje végre élnünk is!)

Lógjunk ki együtt a sorból!

én

11

“több rejlik bennem, mint amit meg hagyok mutatni magamból.”

Hadjárat

dawd

…és azon a napon, rengeteg repülő szelte darabokra az eget.

Korszak

qwe

Tudod ez olyan, mint reggel a Napsütés, ha egy réten ébredsz az arcodat elborítja a harmat. A fűszálak lágyan birizgálják hideg talpadat. A sugarak átkúsznak a hajszálaid közt. Felmelegítik fejbőröd, és érzed az agysejtjeid bizseregnek. A szavak elakadtak a torkodban. Nincs is szükség rájuk. Anélkül is hallod suttogását a gyenge széllel a Napfelkeltében. Azt mondja: Légy mellettem! Ne beszélj, csak nézz engem! Nézzünk a világra együtt.

Álmom: London

Átvertél! Azt mondtad, ha küzdök és csinálom, akkor elérem a célom. De nem így lett. Egyre több akadály és akadály van előttem, amit alig tudok átlépdelni. Miért van ez? Azt hiszed, hogy a bizalmamba férkőzhetsz és én majd teljesítek a semmiért. Te a sorsom vagy, mégsem engem szolgálsz, én szolgállak téged. Hogy van ez? Nem hiszem, hogy jó szerződést kötöttünk azon az esős nyári napon. Te rossz helyen írtad alá, én meg rossz tintával dolgoztam.

Van egy álmom! Alkotó akarok lenni. Alkotó akarok lenni egy olyan világban, ahol elfogadnak és okvetlenül is lehet annyi önbizalmam, hogy három zsák is megteljen vele, ha kipakolom. Akarok még több kilónyi ihletet és inspirációt. Akarok egy embert, akivel mindezt átélhetem.

Akarom Londont!  Nem álmodom semmi másról, csak egy kávéházról, aminek foteljébe belesüppedve a reggeli kávém után, a lap topom kinyitva, elkezdek írni a hajnalba. Rá nézek az előttem ülőre. Ő is alkot. Csendben. Egy másik dimenzióban. Én tovább pötyögöm a gondolataim. Majd egy pincérnő ránk szól, hogy ideje reggelizni. Persze angolul. Először, kikecmeregve a kis világomból nem értem mit mond. “Reggeli”. Mikor végre megértem, egy másod percre félre rakom az írni valóm, de fél szemem, akkor se veszem le róla, figyelem, közben, pedig egy jeges tea mellett elfogyasztok egy angol kakaós csigát.

Evés közben beszélünk. Arról értekezünk mit is csinált a másik. Egy-két falat után folytatjuk, addig alkotunk, míg ránk nem esteledik.

Az álmom egy párna alatt dédelgetem. De szívesebben élném át és lennék a londoni kávéház fotelébe süppedve felelősségtudat nélkül, magabiztosan,frissen inspiráltan.

Idő kell még. Bár a várakozás növesztette vágyakozás egyre gyilkosabb lesz odabenn, ami őrültségre késztet minket. De lehet pont egy ilyen őrültségre van szükségünk, ahhoz hogy előre lépjünk.

Hova lett a néha akadálytalan pálya? Oké, hogy küzdjünk, de eredménytelenül kicsit reménytelennek látszik a helyzet, hogy valaha belekóstolhatunk a siker tortájába. Bejöhet még a dolog, amiért elkezdtünk harcolni? Vagy induljunk útnak, bele a nagy “vadonba”? Akarjuk Londont? Álmodjunk róla? Tegyünk érte?

Valaki azt mondta nekem egyszer: Ha már csinálod, csináld jól!

Ha már álmodsz, álmodd Londont!

Felhőkarcoló

Meg tudnád mondani nekem, hogy mégis merre van az út, amit járnom kell? Nem. Annyira nem érdekel, mert tudom, csak az a baj, hogy kettő van belőle, és nem tudom hova, merre.

Lehet én vagyok a “nagyokos” az élet tételében, de lehet én vagyok a legbizonytalanabb lélek mind között, akit könnyen mozgat egy erősebb önképű egyed. Mégis hova lettem én? Hova tűntem el magam elől? Mikor történt az eset? És miért nem érzem már az összhangot?

Vannak terveim, vannak céljaim. Akarom őket. De melyik úton akarhatnám. A ma elbizonytalanított, pedig jó nap volt, de mintha nem is én éltem volna át, hanem egy két évvel ezelőtti lány, aki csak keres valakit a tömegben, de nem tudja mit fog találni, ha bele megy a tömeg közepébe.

Eltűnt a lelkem. Eltűnt egy útvesztőben, amit két város közt járt meg.

Ma, amikor ott jártam, nem éreztem semmit. Szó szerint semmit. Ott voltam, azokon a helyeken, de nem láttam magam. Azt, amikor mosolyogva dolgozom egy bejegyzésen. Vagy sétálok a sötétben…. Egyszerűen kihűlt a hely, kihűlt a lelkem, kihűltek az emlékek, eltűntek az érzelmek. Mintha csak egy kifacsart szivacs száradna a napon a park közepén, kitéve az évszakok erős határozott hatásainak. Lehet ennek örökre vége. Lehet ez valami újnak a kezdete. De egyenlőre köztes az állapot, amikor egy felhőkarcoló utam állja. És meg kell másznom, ahhoz, hogy újra lássam a csillagokat.

Hasonló

0500

Édes jó anyanyelvünkben biztosan nem véletlenül termett hasonlóra ez a három szó: a könyvek, a könnyek, és megkönnyebbülés.”

Gyermek

100_4811A gyerekkor nem azért van, hogy felhőtlen legyen. Arra való, hogy legyen mit feldolgozni ráérő felnőtt időnkben.”

ő,igen

Az a pasi, akinek nem tetszem mackónadrágban, nulla sminkkel az arcomon, egyszerűen nem érdemli meg, hogy valaha esküvői ruhában lásson.” – Ő, neki tetszettem.

Azért jó néha tudni a valós tényeket, hogy ez is igaz az is igaz. Az irónia viszont már abban nyilvánul meg groteszkesen, hogy miért nem jöttem erre akkor rá. Miért most, mikor már nincs mellettem. ? Na ez az, amire senki nem tud válaszolni. Még lehet ő sem. De én sem. Ez így alakult, és akkor valószínűleg így is kellett lennie. Csak nem tudom, miért jut még mindig eszembe, ha fel-alá járkálok a világban. Egy másik városban élek, és még is őt figyelem, mikor jön. DE mondok valamit. Sosem, fog jönni.

Dream on

Tudod mi lesz, ha megszűnik egy csillag? Nem egyszerűen eltűnik, hanem fekete lyuk lesz a helyén.

Az álom, az ami kitölti az ürességet, amiről tudod ha valóra válik megszűnik minden bajod.

vzzZzz..

Tök korrekt vagyok vazze!

Tanulj fiam, mert sosem lesz belőled vezető

0303

Miért félsz az élettől? A lehetőségektől? “A nem már biztosan a tiéd. És ha meg sem kérdezed, sosem lesz belőle igen.”

Újabb év, egy kád vízben

Befeküdtem a kádba. Pontosan olyan habosra csináltam, mint amilyen gyerekkoromban volt. Ahogy pocskoltam magamra a meleg vizet azon filóztam...