Én és én és az idő

Idő kell míg egy kívánság teljesül. Ahhoz is kell egy kis idő, míg kitaláljuk, mit akarunk kívánni magunknak. És ha már meg van? Személy szerint én papírra írom valami hozzá illő színes filctollal, majd elrakom egy nem használatos füzetbe, vagy könyvbe, és várok. Várok, míg kis, vagy a kívánság nagyságától függően hosszú idő múlva, de teljesül. Persze ez is nem megy csak úgy pikk-pakk, megfelelő hozzáállás kérdése és pozitív életszemlélet még akkor is, ha az univerzum vihart válaszol. Lehetnék én ennek a kísérletnek a tesztalanya. Örömmel bejelenthetem, hogy az eddig “tesztek” folyamán, még ha a nagy világmindenség fel is háborodott egyszer kétszer a dolgaimon és igen tarkón bólintott, de működik a dolog.

Sokszor nem látjuk a fától az erdőt, vagy az erdőtől a fát. Az Élet nem egyszerű, főleg azon része, mikor önmagad kell megtalálnod, és amikor végre megismered egy nap kiderül nem is az vagy, akinek megismerted magad, és rád talál az az éned, akinek igazán szánt a sors. Ezt ki hogy éli meg és ki melyik életszakaszában. Még is felmerülhet a kérdés: Van-e elég időnk megismerni önmagunk? És ha már megtettük, biztos, hogy mi vagyunk azok? És nem lehet, hogy önmagunk megismerése egy egész életen át zajlik, mert hogy a környezet és a végzet formál minket, mint egy jól gyúrható kis játék figurát? Lehet, hogy az adott pillanatban megismerjük lelkünk egy részét, ami képes a teljes önismeret képzetét éreztetni velünk. Hihetjük hirtelenjében, hogy megszállott rock fanatikusok vagyunk a maga nagy lázadó részével, de egy szép nap a szobánk csendjében meditálunk valami lágy “tranzikus” zenére. Nem véletlenül emlegetik, hogy az út, amit bejárunk lehet rögös és sima, de mindvégig a mi döntésünkön múlik, hogy melyiket választjuk és mivel megyünk tovább. Ahogy én szoktam mondani a palacsinta sem süti meg magát, és még akkor sem biztos, hogy lesz kakaó a szekrényben. Lehet eleinte töltelék nélkül esszük a desszertet, de eljön az idő, mikor lemegyünk csoki öntetért a boltba.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Helló, Béla vagyok! A bútor táborban dolgozom

Ne keress ott, Elköltöztem!

Védett férfiak kertjében ültem én